Az 525 méteres eplényi Ámos-hegy – és a hozzá tartozó pihenőerdő – területén többnyire bükk- és juharfák, illetve vörösfenyők között visz az út és énekesmadarak szolgáltatják a háttérzenét. Sőt, ha elég csendesek és türelmesek vagyunk, akkor őzet, szarvast vagy vaddisznót is láthatunk. Ajánlott az aljnövényzetet is pásztázni, főleg, ha valaki kedveli a hóvirágot – ami védett és a szedése tilos! – vagy tudja, mit kell keresni, ha azt mondjuk, odvas keltike és pettyegetett tüdőfű.
A területen két tanösvény kígyózik 3,6, illetve 4,2 kilométer hosszan. Az állomások információkat nyújtanak a táj földrajzáról, a jellemző növény- és állatfajokról, valamint az erdő-, a vad- és a vízgazdálkodásról. Lehet még libegőzni és biciklizni is, de érdemes felkapaszkodni a kilátóba, ahonnan jó időben látszik a Balaton, na, meg a bakonyi dombok és falvak.
Tipp: Hogyha a kilátót nem a síaréna, hanem a falu Veszprémhez közelebbi részéről közelítjük meg, a heggyel szemben állva a Margit Élelmiszerbolt után balra forduljunk a pihenőerdő kezdetét jelző molinó irányába. A másik irányba fordulva, a Gyöngyvirág utca végéből is jelzi tábla a kilátó felé vezető utat, de ott már ellentmondásosak a jelzések arról, hogy merre is találjuk pontosan a csúcsot.
Tipp: Hogyha a kilátót nem a síaréna, hanem a falu Veszprémhez közelebbi részéről közelítjük meg, a heggyel szemben állva a Margit Élelmiszerbolt után balra forduljunk a pihenőerdő kezdetét jelző molinó irányába. A másik irányba fordulva, a Gyöngyvirág utca végéből is jelzi tábla a kilátó felé vezető utat, de ott már ellentmondásosak a jelzések arról, hogy merre is találjuk pontosan a csúcsot.
