A boglári Kék kápolnát egy helyi földbirtokos és gyógyszerész, Körmendy Lajos emeltette 1856-ban (más források szerint 1891-ben) családja sírboltja fölé. Az 1960-as években már nagyon rossz állapotban volt, míg 1966-ban az akkor még képzőművészeti főiskolás Galántai György felfedezte a templomban rejlő lehetőségeket és elhatározta, hogy műteremként, illetve kiállítótérként ad új funkciót az épületnek. A hazai neoavantgárd művészet egyik legfontosabb kiállítótere, és egyben találkozóhely lett a kor kultúrpolitikáján kívül rekedt képzőművészeknek. 1970 és 1973 között tárlatok, előadások, happeningek színhelye volt, melyet végül be is tiltottak.
Az épület a szomszédos Vörös kápolnával együtt ma is kiállításoknak ad otthont, ősztől tavaszig csak kívülről nézhetjük meg, de a rendezett parkban is érdemes tenni egy sétát, amely Dömötör Tamás tájépítész tervei alapján készült. Érdekes kortárs alkotás a támfalrendszer, aminek bazalttölteléke a tanúhegyeket idézi meg, homokfúvott pezsgőspalack betétei pedig a boglári pezsgőgyártásnak állítanak emléket.
