Minden magyar őriz valamilyen emléket a Balatonról – interjú Csík Jánossal

We Love Balaton: Hogyan készültek a kompkoncertre?

Csík János: Már maga az alapötlet is magával ragadott és végtelenül kíváncsi voltam, hogyan fog sikerülni az este, hiszen balatoni kompon eddig még csak autóval közlekedem. Számunkra mindenképpen új élmény volt ez a koncert és talán a közönségnek is. Az biztos, hogy más környezethez szoktunk, hiszen a hajón nincsenek oldalfalak, így a közönség is másképpen hallja a zenét a víz közepén, szabadon. A technikusoknak lehetett ez a legnagyobb kihívás, hiszen végül is mi nem játszunk másképp, mint más koncerteken, maradunk a régi, jól bevált receptnél, valamint az új lemezről is elhangoztak dalok.

We Love Balaton: Milyen kedves emlék ugrik be elsőként a Balatonról?

Csík János: Azt hiszem, hogy nincs olyan magyar ember, aki ne őrizne valamilyen emléket a Balatonról. Hál’ istennek ezalatt a sok-sok év alatt rengeteg élmény ért, melyek közül kiemelkedik a Balaton-felvidéken a Művészetek Völgye, ahol sokat koncertezhettünk, barátságokat és felidézgethető, jó pillanatokat élhettünk meg. A Balaton-part pedig… Ahogy mondani szoktam: mesélhetnék. Nekem személy szerint az olyan élmények fontosabbak, melyek barátságokhoz, emberekhez és a tájhoz kötődnek. Tehát nem elsősorban a buli, vagy egy jól sikerült koncert marad meg, vagy hogy „mekkorát randalíroztunk és mennyit ittunk”, hanem – mint ez a hajó is –, hogy olyan pillanatokat élhettük meg, amilyeneket eddig még soha.

We Love Balaton: Mivel foglalatoskodik a Csík zenekar most, hogy betöltötte a 25. életévét?

Csík János: Az egy hónapja megjelent Amit szívedbe rejtesz című lemezünk dalait szeretnénk minél többet és több helyen játszani, megmutatni. Idén nyáron fesztiválokra, illetve Erdélybe is ellátogatunk néhány városba, de tervben van Rúzsa Magdival is a közös zenélés. Persze mondhatnánk, hogy nem kell új vetületeket hozni, de ennek ellenére igyekszünk minden koncertet mássá tenni – most például egy kompon muzsikálhattunk.

We Love Balaton: Hogyan jellemezné az új lemezt?

Csík János: Megmaradt az a szándék, amely egyszerre szeretné megőrizni a népzenei kultúránkat és készít váratlan feldolgozásokat is, hogy a hallgató ne unjon rá a zenénkre. A lemezen hallható a klasszikus, „swingissimo” fantázianévre keresztelt zenei hangzás, melyet Lakatos Róbert brácsaművész kedves barátomnak köszönhetünk, de Szabó Attila is készített új számokat, aki a könnyűzenei vonal jobb ismerője. Persze a saját gondolatok is kedvesek, amikor felcsendül egy erdői, mezőségi lassú cigánytánc, majd a szám végén Ratkó József Emberfa c. verse. Fontos a sokszínűség és remélem sokaknak tetszik majd – vagy ezért, vagy azért.

We Love Balaton: Mit tanácsol a fiataloknak, hogyan hallgassák, hogyan szeressék meg a népzenét?                                     

Csík János: Elég nehéz feladatuk van, pedig a mai, úgymond fiatal generáció népzenészei nagyon jó háttérrel és tanulási lehetőségekkel bírnak. Azt hiszem, mindenki volt már – vagy lesz még – szerelmes, voltak olyan bánatai, melyeket nem nagyon tudott másnak elmondani. Ilyenkor a népdalokban megtalálhatja azt, ami segíthet, ha a zenészek elég ügyesek. Sokszor ugyanis nem az számít, hogy mennyire profin játszik valaki az adott hangszeren, hanem hogy igazi őszinte lélekkel teszi-e. Ekkor lehet igazán ráhangolódni.