Rózsákkal szegélyezett árnyas kerthelyiség a dombtetőn, mögötte a felújított száz éves présház és az ódon pince. Érkezésünkkor rögtön idegenvezetőnkül szegődik egy barátságos vizsla, aki a birtok minden részében otthonosan mozog. A révfülöpi Mákvirág étteremben jártunk.

Valóban mákvirágoknak való vidék ez. Távol a forgalmas faluközponttól, fent a dombtetőn minden arra csábít, hogy az ember leheveredjen a lugasban vagy órákat üldögéljen egy pohár borral a kezében.

Az 1903-ban épült présház eredeti tulajdonosa Gaál Gaszton volt. Fiait csak mákvirágoknak nevezték a helyiek, mert egész nap nők után futkároztak és a birtokon henyéltek. Bár az utókorra semmi érdemlegeset nem hagytak a fiúk, a jelenlegi tulajdonosok a Mákvirág elnevezéssel mégis emléket állítottak nekik.

A birtokon szőlőtermesztés, a száz éves pincében pedig borkészítés és borkóstolás folyik évközben. A családi vállalkozásban mindenkinek bőven jut feladat, a családfő a borok címkéjét tervezi, lánya pedig a jó falatokat készíti a vendégeknek a borkóstoló mellé. Lehet itt kacsát, libát és pulykát is enni, van házi disznótoros és környékbeli kistermelőtől vásárolt házi sajtok.