Szól a dob és a basszus – Ezért a 10 zenéért várjuk a B my Lake-et

Richie Hawtin – Call It What You Want

Richie Hawtin az e-zene történetének egyik legkiemelkedőbb egyénisége, innovatív, elektronikus zenészgenerációkat inspiráló és kinevelő minimál techno művész. Angliában született, Kanadában nőtt fel, de az évek során neve összefonódott Európa techno fellegvárával, Berlinnel is. Plastikmanes, valamint F.U.S.E-os munkáival szerzett magának kontinenseken átívelő hírnevet a kilencvenes évek elején, egyedi stílusát az elektronika nagy klasszikusainak illetve a detroiti techno-közösség hagyományos ütemeinek vegyítéséből nyeri, önálló mix szériáiból és formabontó albumainak anyagaiból felépített vegytiszta szettjei óriási tömegeket vonzanak világszerte.

GusGus – Obnoxiously Sexual

Az egy másodperc alatt felismerhető, dallamos, fagyos hangulatú izlandi GusGus zenéjét leginkább a techno és soul címkékkel szokás körülírni. A trió zenéje fokozatosan vált egyre direktebbé, groove-osabbá: nem csoda, hogy a kezdeti 4AD-s idők után 2007-ben a tánczenék egyik fellegvárának számító Kompakthoz szerződtek. Azóta megjelent négy albumuk tele van tökéletesre csiszolt, az agynak és a lábnak is szóló, érzelmes, de mégis a táncparketthez láncoló számokkal. Így akkor sem esnénk kétségbe, ha csak a saját dalaikat pörgetnék majd, de minden tag híresen jó ízléssel és biztos kézzel rendelkezik; kizárt, hogy rossz bulit csináljanak.

The Advent & Idnsutrialyzer – High Octane

Bár a név már jó ideje csak Cisco Ferreira szólóprojektjét takarja, a Jack Trax egykori munkatársa így is feladja majd a leckét a többi techno-veteránnak. A kilencvenes évek óta a színtér egyik legprogresszívabb egyéniségeként számon tartott művész ráadásul a live actek felől közelít a színpadhoz, ami garantálja az egyedi élményt. Ha pedig ehhez még azt is hozzávesszük, hogy ő a Kombination Research alapítója, ahol többek közt Industrialyzer és Abstract Thought is adott ki egy-egy 12”-t, végképp érthető, hogy a The Advent fellépését érdemes vastagon aláhúzni a programfüzetben.

DC Breaks - Shaman

Dan Havers és Chris Page duója, azaz a DC Breaks jelenleg az egyik fontosabb név a drum 'n' bass világában. A Renegade Hardware és a RAM klubesteken szocializálódott páros pár év alatt eljutott a kis skóciai klubokból az olyan fesztiválokra, mint a Glastonbury, az UKF vagy a NASS és nem kisebb név szerződtette őket, mint az Andy C vezette Ram Records. Ebből pedig a műfajt jól ismerőknek egyértelmű, hogy a DC Breaks nem épp a visszafogottságáról híres: a brutális, már-már hardcore-os klubhimnuszok az ő világuk, amiből a megalakulások óta le is gyártottak már jó párat: elég csak a Shamanra vagy a Lock-Inre gondolni. Valószínűleg itt sem kímélik majd a táncparkettet.

Mano Le Tough – Primative People (Tale Of Us Remix)

A Berlinben élő ír producer és DJ, Mano Le Tough az Innervisions és Buzzin Fly kiadók keserédes világával rokon, a Prins Thomas-féle Internasjonal, és az egyre mélyebb húrokat pengető Pemanent Vacation enyhén "folkos" és kimondottan atmoszférikus, vagy épp a Tensnake vezette Mirau szolidan diszkoid house-ára egyszerre rímelő hangzásával vett le nagyjából mindenkit a lábáról kortárs tánczenei berkekben. Első albumát (Changing Days, 2013) a nagynevű Resident Advisor kritikusa John Talabot ?IN-jéhez hasonlította, Dixon pedig „csak” a rajongását fejezte ki. Ráadásul emberünk lemezlovasnak sem utolsó, a Balaton-part pedig tökéletes háttér a stílusához. Kár lenne kihagyni.

Fritz Kalkbrenner – Void

A berlini születésű Fritz Kalkbrenner a kilencvenes évek végén fertőződött meg a techno hordozta energiával, néhány év partizás és éjszakázás után saját zenék gyártásába kezdett. Hangját az öreg rókák már ismerhetik Forms & Shapes kiadványról 2003-ból, vagy Sasha Funk Bravo című albumáról. De a nemzetközi sikert valóban a Berlin Calling című filmhez készült Sky and Sand elnevezésű szám hozta meg, melyet bátyjával, Paul Kalkbrennerrel közösen szerzett. De szerencsére hamar kilépett a szám és az idősebb testvér árnyékából és továbbra is ontja magából a jobbnál jobb klubhimnuszokat, amik közül biztos jó pár felcsendül majd a fesztiválon is!

Friction vs Dimension - Kinetic

Ed Keeley (azaz DJ Friction) a drum 'n' bass egyik legfontosabb alakja, a műfaj egyik meghatározó kiadójának, a Shogun Audionak az alapítója és nem mellesleg egyike a legtechnikásabb lemezlovasoknak: ha a party úgy kívánja, egyszerre akár három lemezjátszót is bevet a siker érdekében. Ezek tudatában nem csoda, hogy ő a BBC Radio 1 dobbasszus-helytartója, aki két ujját mindig a műfaj ütőerén tartja - ki lenne tehát alkalmasabb arra, hogy gyorstalpalót adjon a B.my.Lake-en a műfajjal még csak ismerkedőknek úgy, hogy közben a "régi motorosoknak" se legyen okuk panaszra?

Art Department – Touch You Gently

Az Art Department a kanadai techno/house legenda, Kenny Glasgow (Narcotic, Jinxx) és az egyik leggyorsabban hírnevet szerző honfitárs/kolléga, a No.19 label tulajdonos Jonny White „szellemi terméke”. Kenny és Jonny számtalan sikeres megjelenést produkált az elmúlt évek során, mígnem sikerült beírniuk a nevüket az egyik legelőremutatóbb, forradalmi zenei újítókként az underground műfaj nagy történelemkönyvébe. A hangzásuk máig újszerűnek és futurisztikusnak hat, és úgy nyúlnak a műfajokhoz, ahogy senki más nem tud – egyedi fellépéseikről már nem is beszélve.

Sven Vath – Ritual Of Life

Sven Vath legendás, iskolateremtő, mindig megújulni képes művész, akit a techno keresztapájaként regisztrál a világ. Több mint három évtizede van a pályán, ezalatt többször is megfordult már Magyarországon, maratoni szettjeivel a legfinnyásabb nézőket is levette a lábáról. Kiadója, a 2000-ben alapított Cocoon az egyik legfontosabb és legkiválóbb anyagokat megjelentető e-zenei intézmény. Emellett az ő nevéhez köthető Sound Of Season-széria is, ami szintén bátran mondható ízlésformálónak. Nem túlzás a B.my.Lake egyik legfontosabb fellépőjének nevezni a német DJ-producert.

Spor – Knock You Down

Ha Jon Gooch neve nem is mond semmit, alteregói – Feed Me, Unicorn, Seventh Stitch, Spor – már annál inkább. Míg az első három név alatt inkább a basszusnehéz tánczenékkel, illetve az IDM-vel kísérletezik, a Spor esetében a fő csapást a drum 'n' bass jelenti, annak is a keményebb, agyszaggatóbb ága. Ami nem is csoda, hiszem saját bevallása szerint a Bad Company, a Hive és a Ram Trilogy ösztönözte az első szárnypróbálgatásait, az első zenéi pedig olyan kiadóknál jelentek meg, mint a Renegade Hardware, az Evol Intent Recordings vagy a Damaged Mindz. Jon idén adta ki első, Caligo című albuma, amiről több klubhimnusz is felcsendül majd a Balaton-parton.