A Kelemen Kabátban nem csupán egy nyári slágereket játszó, önironikus vicc-zenekar: Horváth Boldi frontember-rapper-énekes, azaz Szerecsenkirály, és testvére, Horváth Gáspár zenei producer, azaz Jumodaddy törekednek a zenei sokszínűségre és technikailag is szeretnék a maximumot nyújtani. A Művészetek Völgyében ültünk le velük beszélgetni, ahol elmondták, hogy legalább annyira szeretik a Balatont, mint a sült keszeget, de a beskatulyázással nem csak zenei fronton vannak problémáik.

WLB: Idei nyári slágeretek a Maradjatok gyerekek. Hogyan próbáljátok ezt az üzenetet átvinni a való életbe?  

Gáspár: Boldival mindketten egyet értünk abban, hogy a gyermeki attitűdhöz és világ szemléléséhez hozzá tartozik egy jó értelembe vett a naivitás. Ezt azonban az életünkben gyakorolni nagyon nehéz feladat.

Boldi: De egyben a dörzsöltség is ott van a gyerekeknél.

G: Igen: minden gyerek egyszerre naiv és ugyanakkor dörzsölt is. Végülis ezt az életfilozófiát szeretnénk terjeszteni, mert szerintünk működik.

B: A gyermekeknek vannak olyan tulajdonságaik, amelyeket át lehet menteni a felnőttkorba is. Sajnos ezek különböző káros jelenségek miatt könnyedén kikopnak az emberből.

WLB: Milyen tulajdonságokra gondoltok?

B: Alapvetően a nyitottságra.

G: Kulturális, zenei, művészi, szociális valamint a világra való általános nyitottságra. Arra, hogy a gyerekek nem szeretnek fals dolgokat elhinni és mondani. Egy bibliai kép ugrott be erről, amikor a tanító magához hívja a gyerekeket, hogy meséljen nekik, ezáltal szimbolikus módon üzen a felnőtteknek, hogy a gyerekek értik meg igazán a tanítást, mert az nem feltétlenül az észnek (megszerzett tudásnak) szól. A világ megértése nem pusztán tudományos dolog, a gyermekek őszinte, intuitív hozzáállása az, ami az interperszonális kapcsolatokban a legjobban működik. Úgy gondolom, hogy a Maradjatok Gyerekek üzenete valahol párhuzamba állítható az engedjétek hozzám jönni a gyerekeket-filozófiával. A gyermeki nyitottság szimbóluma annak a megértésnek, amelyet a felnőtteknek kéne elsajátítaniuk.

WLB: A Kelemen Kabátban a Nyári Dallam című számmal (és persze a hozzá tartozó klippel) robbant be a köztudatba, melyet hasonló vicces, önironikus számok követtek. Célotok volt ez az irány, vagy szeretnétek egy más irányba elmenni a popzenében?

B: Sosem volt ez a célunk. Ez a kérdés azért merülhetett fel, mert a rengeteg dalunk közül a Nyári Dallamot emelte ki a bulvár és egyéb média, emiatt pedig megfogalmazódott egy csomó jelentést, melyet hozzánk kapcsoltak, de amikhez igazából nekünk semmi közünk nem volt. A zenekar ars poeticája ugyanaz volt 2011-ben, mint ami most, 2014-ben - nyilván változtunk azóta, de a Nyári Dallam alapján kialakult kép nem ezt az irányt képviseli.

WLB: Akkor hogyan definiálnátok a zenekart, milyen irányba szeretnétek haladni?

B: Mi egy magyar nyelven alkotó magyar popzenekar vagyunk, zeneileg törekszünk a sokszínűségre és fontos jellemzőnk, hogy technikailag szeretnénk a maximumot nyújtani. Lényegében jól szóló, jó minőségű magyar popot szeretnénk csinálni.

G: Nem szeretnénk valamivé „válni”. Egy olyan triót alkotunk Boldival és M-Papával, amely kiegészül egy nagyon jó zenekarral, és amely egy olyan üzenetet hordoz, amire szerintem ma Magyarországon szükség van. Ez abban jelentkezik, hogy nem vagyunk hajlandóak magunkat kategóriák közé sorolni, hanem a színességben vonultatjuk fel az egész fegyverarzenálunkat. Ezzel szeretnénk bemutatni azt, hogy nehezen bár, de lehet akár személyes akár a közösségi élet síkján is egyedinek lenni. Engem személyesen kifejezetten bosszant, hogy ma Magyarországon a politikai, zenei, művészi skatulyázás napjait éljük. Én is tudom azt, hogy természetes preszuppozíció nélkül nem lehet élni, de az előítéletek már rettenetesen bosszantanak. Mi azt szeretnénk, ha a közönségünk válna olyanná, aki nem kategorizál, és nem szeretne óhatatlanul valahová elhelyezni minket és senki mást sem. A zenénkben sok a humor, de sok komoly üzenet is van benne, illetve nagy hangsúlyt kap a jó minőségű zene. Nem szeretnénk sem túl sokat, sem pedig túl keveset mondani. Alapvetően a popzenei formát választottuk, mert ez áll a legközelebb hozzánk, de nem szeretnénk sem mainstream, sem underground dolgot csinálni, egyszerűen csak zenélünk és az pont olyan amilyen.

B: Azt kéne elérni, hogy a hallgatók megtalálják a valós tengelyeket, és észrevegyék az azt körülvevő burok és a tartalom közti különbséget. Rájöjjenek, hogy mi az üzenet, a valóság, mi az, amit ez a zene mondani akar.

WLB: Nemrég jelent meg a legújabb lemezetek, melyről elég sok számot megismerhetett például a kapolcsi közönség is a Design Terminál udvarában. Elégedettek vagytok?  

G: Ha a magam munkájáról van szó, akkor általában semmivel sem vagyok elégedett, így hiába dolgoztunk rengeteget a lemezen, ezt sem tudtam befejezni, csak a munkát abbahagyni. Viszont akárhányszor hallgatom, mégis mindig tetszik. Amikor egy munkafázisban benne vagyok, akkor általában olyan magasra teszem a mércét magammal és az adott projekttel szemben, hogy alig tudom megugrani - általában a közönségünk végül mindig egy élvezhető produktumot kap, csak nekünk is rá kell pihenni. Amikor az ember túl közelről látja amit csinál, akkor el tud veszni a részletekben. A lemezkészítés végén már nagyon el voltam fáradva szellemileg, érzelmileg és kreatív szempontból egyaránt, de végül még sikerült A Keszthelyi Kikötőben című számot utolsó darabként elkészíteni, amely szerintem a lemez befejező záróköve. Ezt szeretném is megköszönni Boldinak, aki hajtott és támogatott, amikor elfogytak a tartalékaim. Minden munkafázist mi végzünk, a dalszerzéstől kezdve, a hangszerelésen keresztül, a felvételeken, keverésen és masterelésen át, egyszóval rengeteg munka volt vele.