A hazai vitorlás közegben ismerősen cseng a FLAAR név: az egyik innovatív, kiegyensúlyozottan fejlődő hajóépítő csapatról van szó, akik különböző vízi járműveket terveznek, építenek, vagy akár javítanak. Két műhelyükkel elérték, hogy a magyar piacon kívülre is tudnak dolgozni, mert nem valószínű, hogy az általuk épített óceánátkelő evezős hajóért kapkodnának a Balatonon.
2006 decemberében az ekkor már vagy egy évtizede – először hobbiként, majd hivatásszerűen - hajóépítéssel foglalkozó Déry Attila és a Budapesti Műszaki Egyetemen kompozit anyagokból doktoráló Mezey Zoltán útjára indította a FLAAR-t, ami a Flying And Architecture rövidítése. Első műhelyük Budakeszin, a családi ház garázsában volt, első nagyobb projektjük pedig nem kisebb munka volt, mint a – mára már 11-szeres – Kékszalag győztes Litkey Farkas legendás hajójának, a Lisának áttervezése és átalakítása. Az átépítés után ezzel a vitorlással Farkas még négyszer győzött a rangos tókerülőn. Az első években egyedi hajós megrendeléseket teljesítettek, illetve sok ipari jellegű munkát is vállaltak.
A kétezres években egyetlen billenthető tőkesúlyos karbon hajó volt a magyar vizeken, Fa Nándor Fahajó nevű vitorlása. (A billenthető tőkesúlynak köszönhetően nagyobb erőkar dolgozik a hajó alatt, és növelhető a vitorlafelület is.) A FLAAR csapatának következő komoly megrendelése éppen ezt az egyeduralmat hivatott megdönteni: Varga Lajos megrendelésére elkészült a nyolc méteres Nelson, melyet kék színéről és meglepő gyorsaságáról könnyen kiszúrhatunk a Balatonon. Elsősorban egykezes hajó, ami azt jelenti, hogy egy ember is el tudja vinni, bár a megtévesztő név ellenére nem kell az egyik kezét hátrakötöznie. Ez volt az első hajó, amit a FLAAR csapat tervezett és épített, és sikere vitathatatlan: 2014-ben a tulajdonos, Varga Lajos megnyerte vele a TBS „egykezes” Nagydíjat, a Kenese-Keszthely Szólót, győzött a Kékszalagon Yardstick I./1-ben, valamint saját kategóriájában, a nyílt 8 méteresek között is mindent vitt.
Eközben természetesen a FLAAR technikai háttere is fejlődött. Kinőtték a családi garázst, és 2009-ben Etyeken vásároltak új műhelyt. Itt található az a CNC marógép, amivel többek közt a hajótestek és alkatrészek ősmintáit, - „sablonjait” - gyártják, valamint az ipari vonal is itt működik: gépburkolatok, gépszerkezeti elemek, autóipari alkatrészek, orvosi műszerek is kerülnek ki a kezeik közül. Az egyre sokasodó munkák miatt aztán már az etyeki műhely is szűknek bizonyult, és ekkor logikus volt, hogy a Balaton felé keresnek újabb helyet, így 2014 óta Paloznakon is működik egy FLAAR műhely. Eközben az egyetemekkel is tartják a kapcsolatot, innovatív projektekben, szakdolgozatokban segítenek, kutatás-fejlesztési munkákhoz nyújtanak ipari hátteret.
Két műhellyel és nagyszerű referenciákkal maguk mellett, a FLAAR csapat nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint hogy létrehoznak egy új osztályhajót, egy egytestű, kisméretű vitorlást. A FLAAR 18-as hajó egy trapézos, 5,44 méter hosszú hajó, amit legfeljebb négy fő vitorláz (szélerősségtől függően általában 2-3 fő az ideális), és versenyzésre, túrázásra egyaránt alkalmas. Oktatásra is alkalmas, de modern építése miatt gyors, jól kezelhető hajó, és élmény rajta vitorlázni. A cél, hogy önálló osztálya legyen a FLAAR 18-nak Magyarországon, és ettől már nem is állnak messze: 15 hajót készítettek el eddig, ám ebből több külföldi vizeken - Németországban és Ausztriában - lakik.
A FLAAR 26-os a másik FLAAR által tervezett és épített hajó, amivel már találkozhat a vízen is a balatoni vitorlázó, például a Kolibri nevű példánnyal. Ez a 26 lábas hajó széles, mégis, kis nedvesített felülettel rendelkezik. Ennek, és a hatalmas vitorlafelületnek köszönhetően ez a hajó is gyors, különösen a vele egy kategóriában lévő vetélytársaival szemben. Túraversenyzésre és pályaversenyre egyaránt alkalmas, sőt, egykezes versenyre is kiváló döntés. Olyannyira, hogy a fent említett Nelson tulajdonosa, Varga Lajos idén építtetett egy tuningolt verziót belőle, a FLAAR 26 RR típusú, „Nelson Flottalízing” névre hallgató vitorlást. Tervben van még egy nagyobb méretű, innovatív, könnyű és nagyon gyors, kabinos egytestű verseny- és túravitorlás is, a FLAAR 37-es, amit szintén Déry Attila álmodott meg. A FLAAR hajókra általában jellemző a korukat megelőző tervezés és anyaghasználat, ezért sokkal könnyebbek kategóriájuk más hajóinál: a FLAAR 26-os például teljes menetfelszereléssel a szokásos tonnák helyett csupán 800kg.
Ahogy említettük, a FLAAR építőműhelyéből nem csak vitorláshajók, hanem motorosok is kerülnek ki: az Attila által tervezett Bravo 6.0 RIB motoros egy stabil, kifinomult, jól kanyarodó és kis fogyasztású hajó, aminek a műanyag alkatrészeit a Bravo Boats Kft megbízásából gyártja a FLAAR. Ugyan a Balatonon továbbra is tilos a kedvtelési célú motorozás, de edzőmotorosokra, kísérőhajókra szükség van, márpedig a Bravo 6.0 pont egy ilyen kiváló, munkára fogható hajó.
Már Rakonczay Gábor Tűzhangyájához is volt köze a FLAAR műhelynek, így nem csoda, hogy Bakos András is őket bízta meg azzal, hogy építsék meg új-zélandi tervek alapján a Samson nevű óceánátkelő evezős hajót. Ennek a két fős transzatlanti hajónak ki kell bírnia az óceán zord körülményeit is, főleg, hogy a vakmerő páros az északi oldalt választaná útjához. Az ilyen hajóknál követelmény, hogy felborulás után visszaálljanak. A Samson is képes erre, bár ezt nem egyfajta külső tőkesúllyal éri el, ahogy a legtöbb hajó - például a Tűzhangya is -, hanem a magasan elhelyezett térfogattal, ami nem engedi, hogy felborult állapotban stabilizálódjon a hajó. A bordó, delfinre hasonlító hajó jelenleg a balatonfüredi Hajógyári Kikötőben lakik.
