A Csobánc-hegy egyike a Balaton-felvidéket tarkító tanúhegyeknek. Valamikor ide vonult vissza Tolnay Klári színésznő, akinek egykori nyaralójában ma a Villa Tolnay Bor- és Vendégház üzemel. A hegyen remek szőlő terem, talaja sokféle összetételű, így különböző ízvilágú, de rendkívül nemes terroir-ral bíró borok kerülnek ki akár a Villa Tolnay, akár a Csobánci Bormanufaktúra pincéjéből.
A hegyre tartó, körülbelül három kilométeres útvonal kényelmesen is teljesíthető egy óra alatt. Az út nem hosszú, de folyamatosan emelkedik. Az autót mindenképpen le kell parkolnunk, ezért csak gyalogosan lehet megmászni a csúcsot. Biciklitúrát itt tényleg csak hegyi menőknek ajánlunk. Mivel utunkat csak kevés erdőszakasz tarkítja, cserébe folyamatosan gyönyörködhetünk az alattunk elterülő tájban.
A hegy oldalában szőlőültetvények fekszenek, és elhagyatott présházak bújnak meg. A 60-as, 70-es években is számos kis présházat építettek, amelyeket a békés péntek délutánonként Ladákkal és Trabantokkal rohamoztak meg a városból kiszakadó emberek.
A csúcsra a hegy lába alatt elterülő két faluból, Diszelről vagy Gyulakeszi felől is feljuthatunk. A legkényelmesebb talán Gyulakeszi központjából indulva megközelíteni, a zöld túrajelzést követve.
A Csobáncot az Országos Kéktúra útvonala is érinti, ezt a jelzést is követhetjük. Egy biztos: eltévedni itt tényleg nem tudunk.
Már útközben leülhetünk kicsit megpihenni és megcsodálni a környező tanúhegyeket: a Badacsonyt, a Szent György-hegyet, a Tóti-hegyet, Gulácsot és a másik irányban Hegyesdet és a Hegyestűt.
A hegy kedvelt a siklóernyőzők körében. Ha jó időben érkezünk ide, szinte az év bármely napján láthatunk a hegy körül keringő színes paplanokat, amit Gyapay Zsolt nemrég egy gömbpanorámával mutatott be.
Csobánc vára a 13. században épült a 376 méter magas tanúhegy tetején, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Balatonra a Keszthelyi-öböltől egészen Tihanyig, a Káli-medencére, a környező hegyekre, sőt tiszta időben még a Kőszegi-hegységet is látni.
A várról az első említést egy 1272-es oklevél teszi, de feltehetően már 1255 előtt építeni kezdték. A Gyulaffy család tulajdona volt, egészen a 17. század második feléig. Miután Mátyás király meghalt, esélyes volt, hogy Habsburg Miksa betörései miatt ez a vár is eltűnjön, de Kinizsi Pál parancsot adott ki, hogy erődítménnyé alakítsák. Ennek köszönhető, hogy minden későbbi török ostromnak ellenállt.
A 16. század elején először Gyulafi István birtokolta a várat, majd fia, a híres csobánci kapitány, Gyulafi László vette birtokba, és az ő kapitánysága alatt is legyőztek minden török támadást.
1669-ben az Esterházy-család vásárolta meg. Bécsben a lerombolása mellett döntöttek, de a Rákóczi-szabadságharc kitörése ezt megakadályozta. 1705-ig a császári katonaság vette birtokba, de Domonkos Ferenc és Kisfaludy László kuruc csapatai elfoglalták.
Két évvel később Jean Rabutin császári tábornagy ezerfős seregének is ellenállt. Védelmében a gyerekek és az asszonyok is részt vettek. Végül 1709-ben került ismét császári kézbe, ekkor indult el pusztulása a robbantásokkal.
A közelben élő Németh Gyula barátaival együtt évről évre megszervezi a Gyulaffy Napok a Csobáncért rendezvényt, ami idén először támogatók híján elmaradt. Pedig a céljuk nemes: megmenteni az egyre romosabb csobánci várat. Szeretnék visszaállítani az egyik tornyot, és kialakítanának egy fedett helyiséget, ahol kiállításokat szervezhetnek, mellette pedig a torony kilátóként is működhetne. Mivel a várat a Nemzeti Várprogram harmadik ütemében (az ígéret szerint 2017-18-ban) felújítják, egyelőre kérdés, hogy a civil terv mennyire egyezik majd az állami szándékkal.
Ha már erre járunk, érdemes meglátogatni a fent említett Németh Gyula által üzemeltetett Gyula Vezér Lovasbirodalmát, ami néhány száz méterre található Gyulakeszi déli településtáblájától. Ha szerencsénk van, otthon találjuk a birtok urát, neki valószínűleg nem tudunk feltenni olyan kérdést a Csobánccal kapcsolatban, amire ne tudna válaszolni. Felesége, Mészáros Zsuzsanna ráadásul kiváló sajtokat, joghurtokat, túrót, vajat és ordát készít, amelyeket kizárólag náluk vagy néhány környékbeli helyen lehet megvásárolni.
Azért is érdemes bejelentkeznünk hozzájuk, mert Gyula nálunk is több történettel tudja kiegészíteni a csúcsról látható, tényleg elképesztő kilátást.
Forrás: Csorba Csaba: Regélő váraink
