A déli part egyik eldugott kincsét, „a kagylós partot” a bélatelepi strand mellett találjátok. A több millió éves geológiai folyamatok emlékét is őrző rengeteg kagyló szürreális szőnyeget képez a parton, a hátteret pedig a Tapolcai-medence tanúhegyei adják a túlsó parton. Megmutatjuk, milyen a bélatelepi partszakasz egy békés, kicsit borús tavasz végi napon.
Amit balatoni kecskekörömnek hívunk, az a mintegy 5 millió évvel ezelőtt a Pannon-tengerben élt, Congeria ungula caprae nevű kagyló lekoptatott fosszíliáinak népies elnevezése. A legtöbb a Tihanyi-félszigeten látható, de a déli parton, Szántódon és Fonyódon is megtalálhatók, és lehet, hogy a bélatelepi szakaszon is találkozunk velük.
Cholnoky Jenő így ír a bélatelepi partszakaszról 1936-ban megjelent, Balaton című könyvében:
A pannoniai tengeri rétegeknek tehát legjellemzőbb kövülete a Congeria-kagyló, ezért Congeria-rétegeknek is nevezik őket. Persze ezenkívül sok más kagylót és csigát is lehet találni ezekben a rétegekben. Különösen szépeket lehet találni Fonyód alatt, a Kupa-vendéglőtől nyugatra, ott, ahol a part szakadékos kezd lenni.
A pannoniai tengeri rétegeknek tehát legjellemzőbb kövülete a Congeria-kagyló, ezért Congeria-rétegeknek is nevezik őket. Persze ezenkívül sok más kagylót és csigát is lehet találni ezekben a rétegekben. Különösen szépeket lehet találni Fonyód alatt, a Kupa-vendéglőtől nyugatra, ott, ahol a part szakadékos kezd lenni.
Fotósunk, Kőrösi Tamás egy borús, hűvös tavaszi nap hangulatát örökítette meg a bélatelepi fotókon.
A kecskekörmök legendájáról itt írtunk korábban.
