A borbélyhoz járás újra divatba jött Magyarországon, ahogy divatba jöttek a tematikus séták is: ha a fővárosi utcákon tetszőleges embercsoportokat kezdünk el követni, nagy rá az esély, hogy fél órával később már valami légoltalmi pincében találjuk magunkat, aminek a létezéséről korábban fogalmunk sem volt. És bár a borbélyláz Veszprémet még nem kapta el, tematikus sétákat már találhatunk a városban, ráadásul egyből egy borbélyosat is.
Az Imagine Budapest közel 10 éve működik a fővárosban, az ott szerzett tapasztalattal vágtak bele több magyar nagyvárosban a sétavezetésbe, mi pedig az Imagine Veszprém vezetésével azt néztük meg, hogy Francsics Károly hol élte át azokat a kalandokat, amiket regényesnek azért csak túlzással nevezhetnénk, de ennyi idő távlatából mégis érdekes látni, hol rúgott be, hol házasodott és melyik házban élt az a 19. századi borbély, aki életének minden mozzanatát lejegyezte a városba érkezésétől egészen a haláláig.
Igazi történelem
Francsics naplója több ezer (!) oldalt jelent és ennek megfelelően rengeteg életszagú leírást is jelent, így az élete fontos helyszíneinek (borbélyüzlet, lakóház, a templom) meglátogatása közben nem csak róla, de a tizenkilencedik századi mindennapokról is megtudhatunk rengeteg részletet.
Ezek pedig nem csak önmagukban érdekesek, de őket mozaikdarabokként összerakva sokszor sokkal többet megtudunk a kor emberének életéről és gondolkodásáról, mint amit eddig gondoltunk az egyszerű néptől elképzelhetetlen távolságban élő királyok, politikusok és más történelmi személyiségek élettörténetének olvasgatása alapján, de valószínűleg annál is hitelesebbek ebben a tekintetben, mint amit az évtizedek, évszázadok alatt politikával jócskán átitatott történelemkönyvek mondanak el. Két óra leforgása alatt például olyan tényekkel szembesülünk, hogy a borbélymesterünk nem járt templomba, de ezt meglepő módon a magánügyének tekintették vagy hogy egy borbélylegény sokszor már délelőtt végzett a napi munkájával, ezért akkortól nyugodtan piálhatott napnyugtáig.
Kinek érdekes?
Sajnos Francsics életének fontos helyszínei közül nem sok maradt meg – a lakóháza például már nem áll, helyette a szomszéd utca egyik tipikus házán láthatjuk, milyen lehetett –, de ami még fájóbb, hogy sok, a mai napig álló helyszínre nem is juthatunk be – a templomon kívül gyakorlatilag sehová –, pedig ezekben a sétákban általában ez a legérdekesebb rész. Marad az utcai bámészkodás a helyszínek homlokzatának megtekintésével, ez pedig néhány 18-19. századi, többnyire barokk stílusú épületet jelent, többek között a műhelyét, a rendházat, ahová szerzeteseket borotválni járt, vagy például a börtönt, ahol egy erősre sikerült éjszaka után vitték be a csendőrök.
Ettől persze maguk a sztorik érdekesek, de főleg azoknak, akik valamennyire ismerik már Veszprémet, esetleg itt is élnek, mert nekik tényleg a meglepetés erejével hathat, hogy például abban az üzlethelyiségben, ahol minden nap a kenyerét veszik, 150 évvel ezelőtt egy borbély rakta fel a piócákat a vendégre vagy éppen a hitelezőivel veszekedett. Aki pedig nem ismeri a várost, az is kap néhány érdekes sztorit, egy rendhagyó történelemleckét és egy kétórás városnézést, ami 2500 forintot – a gasztroséta esetén 3900-at – simán megér.
