Van egy nagy kert Révfülöpön, a Balatontól egy kicsit távolabb, fent, a szepezdi szőlőkhöz közel, ahol ezekben a percekben is közösséget épít néhány (vagy éppen egy csomó) ember. Életkoruk, nemzetiségük, szakmájuk, pénzügyi helyzetük, családi állapotuk egyáltalán nem azonos, egy dologban viszont hasonlítanak: mindenki hozott magával valamit, amit szívesen megosztana átmeneti lakótársaival és az egész közösséggel.

A Neked Szabad kertjébe mindenki mást hoz. Van, aki az énekhangját, van, aki a gitárját, más a jógatudását, a paradicsomtermesztés titkát vagy a nagymamája legjobb receptjét, megint más a lelkesedését és a nyitottságát. Késő tavasztól ősz elejéig jönnek-mennek a „kertépítők”, az állandóságot a két vezető gondnok, Reich Wanda és Virágh András (a budapesti Fekete Kutya tulajdonosa) jelenti, akiket arról kérdeztünk, hogy hol tart a tavaly már nálunk is bemutatott, idén a harmadik születésnapját ünneplő projekt, mire számíthatnak a vendégek és mire számítanak ők.

Épp véget ért a Yoga-Art Workshop Hét, megépült a reciproktető (=öntartó tetőszerkezet hosszú akác oszlopokból) és a kísérleti komposzt vécé, volt már cigány ének-zene workshop, grúz és mexikói lakoma, de felépett már itt Jónás Vera, a Layanda, a Songochango és Orsós Sanyi is – hogy csak a legutóbbi Neked Szabad-történéseket, programokat említsük. A körülbelül 1000 négyzetméteres kertben most csönd van, csak a gyíkok surranását és a madarak neszezését hallani. Wanda és András az interjú kedvéért leülnek néhány percre, amúgy viszonylag ritkán látni őket napközben ebben a testhelyzetben: általában tele vannak tennivalóval, amit viszont szépen, nyugodtan végeznek, legyen szó főzésről, szörpkészítésről vagy éppen házépítésről. Kapkodás náluk nincs.

Profit helyett kaláka

Házépítés. Így indult az egész három évvel ezelőtt, a kalákázással. A révfülöpi kertben elkezdtek felhúzni egy házat, és ahogy sejteni lehetett, Wanda, Tamás (Wanda édesapja) és András hat keze nem volt elég ehhez, hívtak hát barátokat, akiket esténként, az egész napos munka után jól megetettek, megitattak, megtáncoltattak. Másnap meg a barátok etették, itatták, táncoltatták őket. A házépítés mellé bejött a kertépítés, a spontán evések-ivások-zenélések közé pedig egyre sűrűbben ékelődtek be a szervezett vacsorák és koncertek – a kettő általában együtt járt.

Wanda a kezdetektől fogva közösségben gondolkodott, és bár a közösségi kert gondolata még Szicíliában, a Palermo melletti hegyekben fogant meg benne, ahol önkéntesként dolgozott, a valódi löketet a révfülöpi ház felhúzása adta. „A kaláka lényege, hogy egy közösségben egymást segítjük – most is ez az alapja a működésünknek” – erősít rá Wanda, András pedig a megélhetést firtató kérdésünkre hozzáteszi, hogy ez esetben máshonnan jön az élmény, nem a pénzgyűjtésből.

Írtunk már azokról a Balaton környékén élőkről, akik teljesen elhagyták a várost és eredeti szakmájukat azért, hogy ökogazdálkodást vezessenek, Wanda és András nem közéjük tartozik: ők télen, saját szakmájukkal keresik meg a nyárra valót és körülbelül májustól szeptemberig tudnak a Neked Szabad építésével foglalkozni. András szerint, ha valakinek megengedi a munkája és vonzza ez az életforma, akkor kialakíthat magának természetközeli életet. A vidékre költözés nem kell, hogy elszigeteljen, valahogy a barátkozás sokszor intenzívebb, direktebb, meg lehet találni a hasonló gondolkodású embereket, és még segíteni is egymást ilyen-olyan ügyekben.

A közös költségeket (például egy 30 fős vacsoráét) az amúgy ingyenes programokon részt vevők felajánlásaiból fedezik, azt mondják, nem volt még olyan, hogy nagyon rosszul jártak volna.

Friss zöldséget, fűszernövényeket a kert ad ezekben a hónapokban, a tapasztalatlanabb, zömében külföldről érkező önkéntesek miatt pedig Wandáék szintén nem aggódnak, „mindenki tud kertészkedni, csak csinálni kell” – idézi fel Wanda a szicíliai biokertészetben tanultakat.

Egy barát, még egy barát, sok barát

A kerti munkákon kívül a közösségi terek és eszközök megépítésénél lehet segédkezni: ezeket önkéntesekkel és barátokkal, ismerősökkel építik fel. A helyiek és a városból érkezők között szakadék van, „de a postással már jóban vagyunk” – meséli mosolyogva Wanda.

Az önkénteseket két olyan nemzetközi oldalról toborozzák, amik kimondottan az övékéhez hasonló, kisebb, családiasabb mezőgazdasági vagy művészeti projektekkel foglalkoznak. Olyanba belefutottak már, hogy valaki nem volt a legjobb munkaerő, de az igyekezet mindenkiben megvolt, mindenki akarta csinálni azt, amire vállalkozott. Idén már tapasztaltabbak, a bemutatkozó anyagok alapján is sokkal jobban tudják szűrni a jelentkezőket. És az is jó, hogy egyre több a hazai önkéntes, akik akár évről-évre visszatérnek – mondja el András.

A fellépő zenekarok, énekesek, a vacsorák készítői vagy épp a meghívott mesteremberek mind-mind ismerősök vagy ismerősök ismerősei, ők a tehetségükkel, a tudásuk átadásával járulnak hozzá a közösség építéséhez.

Kísérletezgetés helyett szervezett tanulás

A tudásátadás pedig a jövőben egyre fontosabb szerepet fog betölteni a Neked Szabad életében: egyre több „olyan jellegű program, workshop lesz, ahova tapasztalt, nagy tudású emberek jönnek, akik segítenek abban, hogy hogyan kell megoldani olyan dolgokat, amik ezzel a fajta élettel foglalkoznak. Ez kiterjedhet akár kommunikációs tanácsadásra, érzékenyítésre, együttélésre, közösségteremtésre, de rengeteg fizikailag megvalósuló dologra is” – mondja el András.

Ezeken a programokon szervezetten lehet majd megtanulni, hogy hogyan lehet például komposztálni, vízhálózatra rácsatlakozni, kerti zuhanyzót csinálni, gyümölcsöt aszalni, tartósítani tartósítószer nélkül vagy éppen feldolgozni a zöldségeket a veteményesből.

A tudásátadás workshop-sorozat idénre tervezett darabjaiból a reciprok tető, a komposzt wc építés, a cigány érzékenyítő és népdal/ritmus tanulás és a hennázás rejtelmeibe beavató mehandi műhelymunka már megvalósult, hogy átadja a helyét a bőrszandál és flipflop-, illetve a tűzhelykészítő óráknak, napoknak.

Most éppen ezeknek a programoknak a megszervezése az egyik legnagyobb motiváló erő Wanda és András életében, meg persze a tavalyi nyár, ami „baromi jól sikerült, sokszor megtelt a kert, sok minden történt spontán meg tervezetten is” – emlékszik vissza Wanda. „Sok mindenki volt itt, aki utána meg akarta változtatni az életét, látva, hogy ilyen is lehetne. Most is volt olyan önkéntesünk, aki látta, hogy más életutak is vannak, mint amit a szülei – vaskalapos német pofesszorok – diktálnak ” – veszi át a szót András.

Hogy mi tölti fel és mi fárasztja le őket ebben a nagy kísérleti közösség építésben, András nagyon röviden és velősen foglalja össze: „Az emberek és az emberek.”

Mert az nem kérdés, hogy itt mindig izgalmas és inspiratív, együtt zenélős, együtt evős beszélgetések alakulnak ki a világ minden tájáról érkezők között, de az is tény, hogy kőkemény munka és szervezés kell ahhoz, hogy ezek a találkozások létrejöhessenek.

A Neked Szabad idei programjairól, workshopjairól ITT olvashatsz bővebben.