Tavaly ősszel ajánlottunk néhány káli-medencei túrát nektek, ezek közül most az egyiket végig is jártuk. A rengeteg izgalmas természeti és ember által épített csodát magában rejtő Fekete-hegyet másztuk meg: van itt híres ügyvédről elnevezett pazar kilátó, de találtok itt megmagyarázhatatlan eredetű tavakat is, a hegy lábától pedig csak egy ugrás a híres-neves kőtenger, ahol a birkák szabadon korzózhatnak, és maguk nyírják a füvet. Nem ígérjük, hogy mindenki olyan misztikus párát, ködöt kap, mint mi. Az volt az érzésünk, hogy itt forgatják az Alkonyzóna új részét, csak nekünk nem szóltak róla.
Túránk a Szentbékkálla határában álló kőkereszttől indul, a kék turistajelzést kell követni.
Egy gyümölcsöst elérve az út kettéágazik, itt balra tartunk, tovább a kék jelzésen.
A szőlősorok mellett haladva végig jól látszik a hegytetőn első úti célunk, az Eötvös Károly-kilátó.
Innen egy rövid kaptató következik, ahol szerencsére valakik szórakoztattak minket, és több mint száz méteren keresztül mutatták a helyes irányt, miközben levegő után kapkodtunk.
Az első állomásunk az Öreg-hegyi kút épített forrásbarlangja, amelynek kristálytiszta vízéből bátran kortyolhatunk. Az itt felszínre buggyanó víz a karsztkőzetek repedésein szivárog át. Mivel ez volt Szentbékkálla legnagyobb és legjelentősebb szőlőhegyének víznyerő helye, mindig is nagy becsben tartották a helyiek.
Miközben felfrissülünk a forrásvízzel, már gyönyörködhetünk a medencére néző kilátásban, majd innen a balra felfelé vezető úton haladunk tovább a kék jelzést követve.
Alattunk Szentbékkálla kedves házai terülnek el, és kiemelkedik a falu barokk templomának tornya.
A hegy oldalában egyre több pince-présházat újítanak fel, de még mindig találkozhatunk elhagyott, félig összedőlt építményekkel is, amelyek azt jelzik: régóta ad kenyeret az itt élőknek a szőlőtermesztés és a borkészítés.
Bár a kék jelzés szinte egész úton jól mutatja a helyes irányt, van, ahol a helyiek saját készítésű táblákkal is segítik a turistákat.
A talaj aztán lassan vízszintesre vált, és elérünk túránk első pontjához, a hegytetőn álló kilátóhoz. Az építményt Eötvös Károlyról nevezték el, akit Utazás a Balaton körül című elbeszélésfüzére nyomán a Balaton mesemondójának is neveznek. Eötvös nemcsak író, publicista, ismert közéleti személyiség, de politikus és a kor egyik elismert ügyvédje volt, aki elvállalta a védelmet a tiszaeszlári vérvád perében.
Bár ottjártunkkor pára borította a tájat, tiszta időben belátni az egész Káli-medencét, sőt a távolban még a Balaton is feltűnik.
Innen vissza is lehet fordulni, de mi inkább elindultunk a sárga háromszöget követve, mert ez az út vezet el a tóegyüttesig.
Összesen hat hegyi tavat találunk a fennsíkon, ezek szétszórtan helyezkednek el, keletkezésük a mai napig rejtély. Valószínű, hogy a Fekete-hegy alapkőzetét alkotó triász korú mészkő mállása, karsztosodása miatt a hegyet takaró bazaltréteg helyenként lesüllyedt. Ezeken a mélyebben fekvő területeken jöttek létre a hegyi tavak.
A tömör bazalt vízzáró tulajdonságának köszönhetően jól megmarad bennük a csapadékvíz. Bár időnként kiszáradnak, mégis gazdag élővilág alakult ki bennük, partjukat sásos-zsombékos mocsári növényzet veszi körül.
A tó körüli növényzet, a különleges formájú fák, a rejtélyesen susogó fenyők misztikussá teszik az egész tájat. Ilyen környezetet nem találunk máshol a Balaton-felvidéken. A hegy vadakban is gazdag, ha a lábunk alá nézünk, szinte mindenütt találunk őz-, szarvas- vagy vaddisznónyomokat.
A tavaktól a sárga háromszöget és a kék T jelzést követve jutunk el a másfél kilométerre található Vaskapuig. Itt figyelni kell, mert a jelzés egy idő után nem egyértelmű, és egyetlen tábla sem jelzi, hogy jobbra, egy komolyabb fatársulás mögött húzódik meg a Vaskapu-árok.
Az árok hangulatában és mélységében néhol a Rám-szakadékra emlékeztet.
Az árok aztán eltűnik mellőlünk, utunk egy szűk ösvényen vezet lefelé.
A hegyről lecsorogva eldönthetjük, hogy az innen 40 perc sétára fekvő gasztrofalu, Köveskál felé vesszük-e az irányt, vagy visszatérünk a túra kezdetéhez.
Amíg ezt eldöntjük, felfrissülhetünk a két út találkozásánál megbújó, a bokrok mögött nehezen észrevehető Nagy-Cserekútnál. Ez a köveskáli szőlőhegy kitűnő vizű forrása, amit bazalt kőfülke vesz körül.
Végül visszatérünk a kőkereszthez. Innen gyalog bő fél órára található az a bizonyos híres szentbékkállai kőtenger, a falu túlsó határában. Az ott kialakított parkoló szélén fácánkakasok vártak minket. Mintha beépített emberek, azaz állatok lennének ők is a turisták elvarázsolására, akárcsak a hegyen a két macska.
A kőtenger valójában turisztikai irodalmi kifejezés, a szakma kőhátnak hívja ezt a természeti jelenséget. A Káli-medencében nemcsak itt találhatunk ilyen óriás köveket, Salföldtől egészen Kővágóörsig, és onnan tovább a Hegyestűig húzódik a kőhát vonulata.
Olyan, mintha egy Gulliver-méretű óriás dobálta volna szét haragjában a hatalmas köveket (a birkákkal együtt), de valójában ezek a pannon kor tengerének megszilárdult homokturzásai. A köveket később a szél formálta tovább.
Mára sajnos egészen kevés maradt belőlük, mert a legtöbből malomkövet vágtak, egészen a 19. század végéig.
A szentbékkállai kőtenger legizgalmasabb pontja az Ingó-kő, amit több tonna súlya ellenére mi is egy billentéssel meg tudunk mozdítani, ha kiállunk a végére.
A kőtenger kiváló helyszíne egy túra levezetésének, pihenésnek, pikniknek, vagy romantikázásnak, elbambulva az óráskövek tetején a lemenő nap fényeiben.
