A MOL Nagyon Balaton programsorozatán belül megszervezett Hosszúlépés-sétákból idén háromszor annyit találunk, mint tavaly, ráadásul a Füred-Tihany határokon túllépve már olyan helyekre is eljuthatunk velük, mint a mindenkinek kedves Káli-medence. Mi kaptunk is az alkalmon és feliratkoztunk egy itt szervezett sétára, mert őszintén kíváncsiak voltunk rá, vajon miért pont ez a zuga vált az országnak az egyik legfelkapottabbá, annak ellenére, hogy parasztházakon és köveken kívül elsőre nem sok mindent láthatunk itt.
„Miért éppen Mindszentkállán tartjuk ezt a sétát? Mert Mindszentkállán soha nem történt semmi érdekes. Nincs híres szülötte, sem ismert épületei, csak egy tipikus Káli-medencei település.” Ezzel kezdi sétavezetőnk, Katona Csaba történész A Medence mélyén című Hosszúlépés-sétát, és ezzel tényleg egy érdekes kérdést vet fel: miért kezdtek az emberek a Káli-medencébe járni, annak ellenére, hogy parasztházakon, köveken, kőkereszteken és kőkerítéseken (na jó, meg a boron) kívül mást eleinte nem nagyon találtak itt?
Anélkül, hogy lelőnénk a poént, elárulhatjuk: ennek több oka van, és ezek közül csak az egyik az, hogy Balatonfüreden már 150 éve is prostituáltak és hamiskártyások kergették egymást egész nyáron.
A káli nemzetségtől a kamu virágcserepekig
Sajnos a séta teljes, 120 perces ideje alatt irgalmatlanul szakadó esővel kellett küzdenünk, így a templomkert után leginkább egy buszmegállóban, aztán a Káli Kapocs kocsmában hallgattuk végig, hogyan volt a Káli-medence először a kál nemzetség lakhelye, majd békés középkori falu, később török által elpusztított település, utána pedig csendes kis borvidék girbegurba utcácskákkal. Az is kiderült, hogyan lett végül az urbánus lakosság pihenőhelye, akik hosszú évtizede menekülnének ide a nagyobb városok, vagy egyenesen Füred nyári pezsgése elől, és az utóbbi időben néhol már az őslakosoknál is nagyobb számban vannak jelen.
Közben sztorikat hallgattunk arról is, hogy a Balaton-felvidékkel szemben az itt élők milyen kőből építkeztek, hogyan csempészték haza a világháborúban elesettek testrészeit az életben maradt bajtársaik, vagy arról, hogy mennyire nézték volna hülyének a korabeli parasztok azt, aki a kerítése tetejére cuki, virágosládának megcsinált edényeket tesz – mivel ők ilyet az életben nem csináltak volna.
Érdekes történelem, fröccsözéssel
Csináltak viszont a helyiek olyan dolgokat, amikről érdemes többet megtudni, a sétavezetőnk pedig szinte ontja magából az információkat. Tudod te például, hogy:
- Mi a macskalépcső?
- Vagy a koldusállás?
- Miért van egy ablaknak szemöldöke?
- Hogy a kőkereszteket miért az útkereszteződésben építették?
- Miért pont itt maradt meg a török pusztítása után több épület?
- Miért július 26-án ért véget régen a balatoni nyár?
- És azt, hogy falusi kocsma helyett miért fővárosi társaira emlékeztető romkocsma áll Mindszentkálla közepén?
- Vagy azt, hogy miért szerencse, hogy a 19. században nem ért el ide a vasút?
Na, hát most majd megtudod. És a végén ihatsz egy hosszúlépést is Mindszentkálla feljebb már említett kocsmájában, ez benne van a 3900 forintos árban, ami persze nem kevés egy ilyen programért, de aki történelemórákon nem végig csak azzal volt elfoglalva, hogy egy kibelezett rotringból köpőcsövet eszkábáljon, annak simán megéri eljönni. De igazából annak is, aki azzal volt elfoglalva, mert ezen a sétáló történelemórán csak egyszer hangzik el az „ősiség törvénye” kifejezés, hasonlók pedig nem követik, ezért a történelem ellen beoltottak sem fogják elunni magukat.
