Nyugodt víz, enyhe szellő, tűző napsütés és erős UV-B sugárzás fogadta szombaton azt a közel 2000 embert, akik nekivágtak a Balaton átevezésének. A Magyar Kajak-Kenu Szövetség tavaly sszervezte meg először az eseményt, mi idén teljesítettük először. Kajakkal vágtunk neki a Fonyód-Badacsony-Fonyód távnak, és átlagos edzettséggel is célba értünk mindenféle izomláz nélkül. A We Love Balaton szerzőjének szubjektív beszámolója következik.
Egy egyes túrakajakkal (PK1) neveztem, ami látott már szebb időket is, de kiválóan alkalmas volt a 9 kilométer (ez elsőre soknak hangzik, a gyakorlatban kevesebbnek tűnt) abszolválására. A rajt előtti szűk keresztmetszet a parkolás volt, ugyanis ez tényleg olyan esemény a hajók szállítása miatt, ahova az emberek szinte kizárólag csak autóval tudnak érkezni. A rajt-cél helyszíne, a fonyódi kutyastrand márpedig nem parkoló, ide elég kevés kocsi fért el, úgyhogy jóval távolabb kijelöltek (a Port Lacaj kikötőnél) egy másik parkolót. Innen ki-ki vérmérséklete és ereje szerint vagy eleve evezve vagy gyalog tette meg a szűk 1 kilométeres távot a rajtig.
Rajt a neten
A rajtprocedúra a szervezőket dicséri. Egy ilyen nagyvolumenű, többezres, többféle hajóegységgel operáló eseménynél kritikus a gyors és eredményes lebonyolítás, és a nevezéssel ezt a lécet megugrották. Én neten keresztül neveztem, ami szintén gördülékenyen ment: pár adatot megadott az ember, valamint bankkártyával rendezte a felnőttek esetén 6900 forintos nevezési díjat (gyerek: 4900 Ft). Ez már spórolás szempontjából se volt mindegy, ugyanis a helyszínen 9000 Ft (gyerekeknek 8000 Ft) volt a díj.
Az online előnevezés után már csak a regisztrációs pontot kellett megtalálni - ami lehetne talán egy fokkal jobban jelezve -, majd az ember a kinyomtatott, letanúzott, aláírt felelősségvállalási nyilatkozatot leadva meg is kapta a csónakra ragasztható rajtszámát és a karszalagját. Egy másik, papír karszalagért pedig egy külön sátorban pólót és müzliszeletet is adtak. A rajtoltatás 9-13 óra között zajlott, a többség persze az elején szállt vízre. Ez okozott némi torlódást, pláne, hogy többen a rajtkapun keresztül, sokan viszont már a vízről érkeztek a rajthoz, ahol elindult az időmérés.
Leégés veszélye és hajók hullámai
Maga az átevezés teljesen átlagos fizikai felkészültséggel, kajakon szűk másfél órába telt, de pl. a lassabb SUP-pal a két órát is elérheti. A víz kellemesen meleg volt, hűs szellő fújt, hullámok csak akkor voltak, ha az eseményt biztosító vízimentők hajója elrepesztett valamelyik irányba, illetve ha az esemény alatt is járó Fonyód-Badacsony révhajó döcögött el. A versenyzőkre gyakorlatilag az erős UV-B sugárzás és a leégés jelentette a legkomolyabb veszélyt. Az átúszáshoz hasonlóan pár száz méterenként vitorláshajók horgonyoztak, ahonnan bárkinek segítséget nyújtottak, ha kellett.
Az egész átevezésnek igazi össznépi dzsembori hangulata volt, és valóban megjelent az evezősök közt kisgyerek, tini, középkorú és idős, fiú és lány, nő és férfi, amatőr és profi. Senkit sem hajtott a tatár, olykor spontán beszélgetések alakultak ki a matrózok között, az egyik vitorlásról egy idősebb úr például jótanácsokat osztogatott a kajakosoknak, hogyan merítsék a lapátot. Cirka 1 óra 25 perc alatt én is beértem 112-ikként, amiről mindenki máshoz hasonlóan oklevelet is kaptam online. A célba érkezés után fesztiválhangulat várt mindenkit a kutyastrandon, én meg azon kezdtem gondolkozni, hogy tudnám a szintidőt 1 óra alá tornázni jövőre.
