Hova megy ez a sok hátizsákos ember? – Ilyen egy szakasz a Balaton Caminón

Hivatalosan a vasútállomásnál volt a gyülekező, de a már hagyományosnak mondható közös fotó végül a Vánkos előtt készült el, ahol előző este egy kerti partit rendeztek a caminósoknak. Több mint százan gyűltek össze ezen a szombat reggelen, többen rollerrel, babakocsival, kutyával érkeztek. Még egy utolsó kávé, egy szalvétába csomagolt szendvics a pultról, és készen álltunk a 15 km-es sétára.

Ködös, hűvös őszi reggel volt, olyan, amikor az ember inkább még egy kicsit ágyban maradna, de amikor már a startnál mindenki visszamosolygott ránk, és lelkileg is „megérkeztünk” a sétára, tudtuk, hogy ezért az élményért sokkal korábban és sokkal rosszabb időben is felkelnénk.

Az egész Balaton Camino 2017 telén kezdődött, amikor három Balaton-imádó, Budavári Dóri, Scherer Anna és Rákász-Losonczy Judit körbesétálta a befagyott tavat. Tavaly tavasszal ismételték meg a 200 km-es kört, a 2019-es Balaton Camino október 5-én startolt el Balatonfűzfőről, és itt ér véget 14-én. Az idei gyaloglás több dologban is változást hozott: nem három, hanem öt túrázó alkotja a csapat magját, és a sétálók fordítva, Fűzfőről Siófok felé kerülik meg a tavat.

Túl voltunk néhány kilométeren, amikorra kialakult, hogy hol a legjobb sétálni. Az élbolytól és a közvetlenül előttünk haladó társaságtól kicsit lemaradva találtuk meg a helyünket. Egyre kevesebbet beszéltünk, és egyre több dologra csodálkoztunk rá. Sok olyan részlet befogadására volt időnk, ami mellett még bringával is elsuhantunk volna, a szőlőhegyek tetején ülő felhőktől az üres strandok nyugalmán át egészen a retró kerítésekig.

Balatonrendesen egy bácsi mutatta meg az ösvényt leszakadó kis csapatunknak, amikor eltűnt a bringaút, és a 71-es mentén haladó szakasz helyett inkább kerültünk, és végigsétáltunk Pálkövén. Mintha egy egész településnyi úttörőtábor díszletei közé kerültünk volna, egy másik idősíkban. (Pálkövéről egy képgalériát is készítettünk korábban).

Egy 15 km-es szakaszon is lehet holtpont. Nekünk talán Pálköve után jött el, amikor már jólesett volna egy ebéd és egy kis napsütés. Éppen Révfülöpön a Császtai strandnál jártunk, amikor szikrázó napsütés váltotta fel a felhős időt. Természetesen beiktattunk egy kis napozást – a velünk tartó négylábú sétálók pedig egy fürdést is.

A szervezők minden napra ajánlottak valamilyen gasztronómiai programot, és minden nap legalább egy útba eső étterem készült Balaton Camino ebédmenüvel. Aznap a Vánkos reggelije után a balatonrendesi kisbolt, a balatonszepezdi Csuki Pizza és a közeli Konyha-kert Bisztró vonzotta a legtöbb sétálót, de sokan letértek a főcsapásról egy lángos, egy kávé vagy egy fröccs miatt.

Bár a gyaloglás nem feltétlenül a "külső" történésekről, azért akcióban sem volt hiány. Például fel kellett juttatnunk a velünk tartó nagyméretű, de a vonatoktól rettegő Bellát a szepezdi felüljáróra a csigalépcsőn.

Nincs „tipikus” caminós, a nagycsaládtól a fiatal párokig, a kisgyerekkel sétáló anyukáktól a magányos zarándokokig sokféle felállás létezik. Találkoztunk egy vagány nyugdíjas társasággal, akik elmesélték, hogy minden hétvégén túráznak, időjárástól függetlenül. Nekik látszólag meg sem kottyan a 60 literes hátizsák és a gyorsabb tempó.

A Balaton Camino mindenkinek mást jelent, és más felismeréseket hoz. Szinte mindenkinek van egy plusz "hátizsákja", egy története, amivel ide érkezik, és a kezdő caminósok is hamar megtanulják, hogy tiszteletben kell tartani, ha valaki nem szeretne társaságot. Van, aki elengedni jött, lezárni egy szakaszt az életéből, de van, aki csak egyszerűen élvezni szeretné az őszi Balatont és a szabadságot, „kigyalogolni” egy kicsit a hétköznapokból.

Az egyik szervező, Rákász-Losonczy Judit kisbabával járja végig a 200 km-t.„Sokkal több így logisztika, mint gondoltam. Ez egy nagyon más sztori most. Amikor tegnap kifeküdtünk a badacsonyi mólóra a drónfotóhoz, akkor jutott eszembe, hogy az idén még nem volt időnk lemenni napozni a partra” – meséli, amikor Révfülöpön rövid pihenőt tartunk velük. „Nagyon klassz, hogy ez most már nem rólunk szól. Aggódtunk egy kicsit, hogy feltalálják-e magukat az emberek, de szerveződnek, programokat találnak ki maguknak. Látjuk azt is, hogy olyan megéléseik vannak, amilyenek nekünk voltak az első évben - a hosszú sétálás bennem akkor megkaparászott néhány gyerekkori élményt és emléket. Éppen ma reggel mesélte az egyik útitársunk, hogy beugrott neki egy régi családi sztori, és meghatódva hívta fel az anyukáját.”

És hogy mit szóltak ahhoz a helyiek, hogy több százan vonultak el a kapujuk előtt, vagy töltötték meg élettel a csendes utcákat? Örültek. Akadtak olyanok, akik nem hallottak még erről a különös zarándoklatról, de nagyon tetszett nekik az ötlet. Másoktól – például Pálkövén egy 89 éves bácsitól - igazi életbölcsességeket kaptunk útravalóul. Ábrahámhegyen, egy családi ház aljában kinyitott egy egyébként már téli álmot alvó guruló kávézó, de legalább egy mosolyt minden kerítés mögül kaptunk. Két hónappal ezelőtt valószínűleg csak elsétáltunk volna egymás mellett, de most volt idő beszélgetni az itt lakókkal, sztorizni, lelassulni.

Ahol 3-nál több caminós találkozik – legyen az egy lángosos, egy kisbolt, vagy egy stég – biztos, hogy előkerül a feltört lábak, vízhólyagok, krémek témája, tapaszok és jótanácsok cserélnek gazdát. Ránk ez egyelőre nem vonatkozott, de figyeltünk, mert jövőre valószínűleg nemcsak egy napra fogunk csatlakozni.

„Nagyon izgalmas, hogy ennyi embert érdekel ez. És nem mi vagyunk ebben a lényeg, hanem az, amit meg lehet tapasztalni és meg lehet élni közben” – mondta Scherer Anna, aki szintén az esemény szervezője. A Balaton Caminót tőlünk függetlenül, az év bármelyik másik 10 napjában – vagy aki nagyon gyors, 5 napjában – meg lehet csinálni. Volt, aki februárban írt ránk, hogy indul körbegyalogolni a Balatont, és szeretne pár tippet kérni. Talán egyre többen elindulnak nélkülünk is, és ez tök jó.”