balaton

Ahol az ősi nyugalom és a modern tömeg egyesül - Tihany története régi fotókon

Szerzők

  • Zoltán Molnár

2019. 10. 08. 2:00

Nem túlzás állítani, hogy a magyar szív Tihanyban dobban, tán nincs is fontosabb falu az országban. A tó közepén lévő dimbes-dombos félsziget szinte mindenhonnan meghatározza a tó látványát. Tihany ráadásul szakrálisan és történelmileg is kiemelkedően fontos, hogy a nyelvi vagy közlekedési jelentőségéről ne is beszéljünk. A Fortepan segítségével régi képeken vázoljuk fel Tihany 20. századi szűk történetét.

1906. Balatonfüred, szemben a Tihanyi-félsziget. Egy őstörténeti remekmű az egész félsziget, ahol évmilliókkal ezelőtt aktív vulkanizmus alakította a tájat. Ennek nyomait a mai napig megtalálni, elég a két hatalmas kalderára gondolni, amiket ma Belső- és Külső-tó néven ismerünk. A tektonikai süllyedésekkel létrejött Balaton kiemelkedő szigete, majd a feltöltődéssel félszigete lett Tihany, ahol már az őskorban megtelepedett az ember. A római korban fontos átkelő működött itt.

1055-ben alapította meg I. András király a tihanyi apátságot, a bencések monostora a 13. századtól okleveleket is kiállíthatott. Az apátság nem élte túl a zivataros évszázadokat, a török háborúk elpusztították a várrá alakított monostort, amit a 18. században, barokk stílusban építettek újjá. A mai napig ez határozza meg a félsziget látványát, ahogy ezen a 114 éves fotón is látható.

Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Diagyűjtemény / Fortepan

1908. Apátsági templom. A jelenlegi épületegyüttest Lécs Ágoston apát vezetésével húzták fel, a képen látható templombelső le se tagadhatná a barokk hatásokat. A belső szobrokért és díszes bútorokért Sebastian Stuhlhof faszobrász felelt, aki 1754-79 között alkotott itt. 1889-90-ben restaurálták ismét az apátságot, amiben Lotz Károly, Székely Bertalan, Deák-Ébner Lajos is részt vettek, csodás freskókat létrehozva. Legutóbb 1996-ban volt belső renoválás.

Fotó: Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór Cége / Fortepan

1917. Az apátság a móló felől nézve. Az egymólós kikötőt 1910-ben helyezték üzembe. Azóta kisebb vitorláskikötő is üzemel itt, de a lényeg a hajóállomás, ami Tihany több központjának egyike. Nem véletlen, a hajóval érkező turisták innen szélednek szét az apátság, a barátlakások vagy épp a közeli strandok felé.

Fotó: Schoch Frigyes/Fortepan

1928. Bencés Apátság a Balaton partjáról. A képinformáció ezen a fotón sokat nem ad hozzá a láthatóhoz: nyilván partfeltöltési munkákat végeznek rajta a kubikosok, útépítő munkások. A Balatonnál már a 19. századtól igyekeztek szabályozni a meder határát, ez a huszadik században még nagyobb lendületet kapott, Tihany sem úszta meg. A képen látható kubikosok tippünk szerint a parti, a révhez vezető úton dolgoznak a képen.

Fotó: Fortepan

1930. Stanga-ház. A pár talált információmorzsa alapján ez Stanga Gyula hentes, Tihany helyben ismert mészárosának háza volt. Az elolvasható a ház faláról, hogy itt bizony magyaros ételeket, sört, bort, pálinkát is kínáltak a betérő fáradt vándoroknak. Csizmazia Márton tihanyi helytörténészt megkérdeztük az épületről, és elmondta, Stanga Gyula bérlőként volt jelen a községi tulajdonú épületben, illetve a kocsmát nem ő üzemeltette. A ház a mai napig áll, és vicces módon a kocsma-mészárszék ma a tihanyi önkormányzatnak ad otthont, a háttérben lévő ház pedig alaposan átépítve a KogArt Tihany kiállítótere lett.

Fotó: Fortepan

1933. Strand a kikötő környékén. Sok-sok évtizede működik a strand a kikötőnél (találtunk olyan infót, ami csak 1961-re datálja a kezdeteket, de a lenti fotó szerint régebb óta fürdőznek itt az emberek). Manapság a Dorko Tihany Beach nevű fürdőhely üzemel itt.

Fotó: Somlai Tibor/Fortepan

1936. Attila domb, IV. Károly kálvária (Siklódy Lőrinc, 1927.), jobbra a hármas halom a király emléktáblájával. IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt az első világháború végi forradalmak elsöpörték, lemondásra kényszerült a császári trónról, de a Magyar Királyságot nem adta fel egykönnyen. A történelemkönyvekbe királypuccsként került be az a két kísérlete, minek során megpróbált visszatérni, de az antant ellenkezése miatt Horthy Miklós ezt nem engedte. A második ilyen elbukott alkalom után, 1921 októberében különvonattal jutott el a vesztes budaörsi csata után, Tatán át Aszófőre, ahonnan Tihanyba szállították. Október 26-31. között rabként tartózkodtak az apátságban, majd végül egy angol hadihajó vitte el családjával Madeirára, ahol Károly a rákövetkező évben meghalt.

1926-ban a IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság építtette fel a Kálváriát, ami Károly tragikus halála mellett a trianoni országcsonkításról és persze Jézus szenvedéseiről is megemlékezett. Ezért került a három feszület mögé a címerben található hármas halom, arra pedig Károly domborműve. A Kálváriát nem kímélte a politika, 1960-ban 3 hét alatt elbontották (hogy egy soha el nem készült felszabadulási emlékmű kerüljön ide), majd egy évtizedes lassú folyamat eredményeképp 2000-re újraépítették. 2013-ra a boldoggá szentelt IV. Károly kápolnája is elkészült itt.

Fotó: Romák Éva/Fortepan

1936. Aranyház, Gejzírmező, háttérben a Balaton és a füredi hegyoldal. Tihanynak kevésbé a modern, mint inkább az ősi történetéhez kötődik, hogy komoly utóvulkanikus tevékenység zajlott itt régesrég, ennek eredményeként jött létre a Gejzírmező (a forráskúpok ásványokban gazdag vizéből csapódtak ki és kövültek meg a különböző anyagok) Az Aranyház nevű sziklát a rajta megtelepedő sárgás zuzmókról nevezte el a nép. Ha mégis a 20. századról akarunk e téren beszélni, meg kell említeni, hogy 1952-ben itt hozták létre az ország első tájvédelmi körzetét.

Fotó: Rados Tamás OSB/Fortepan

1936. A Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Intézete. Vitorláshajók felvonulása. Ekkor volt tízéves a kezdetben Magyar Biológiai Kutatóintézetet nevű intézmény, aminek alapkövét 1926. augusztus 25-én helyezték el, a teljes akkori elit részvételével. A főépületből és vendégházból álló épületegyüttest Kotsis Iván tervezte. Az intézet túlélte a háborút és a rendszerváltásokat, folyamatosan végzi az édesvízi ökoszisztémák kutatását a mai napig.

Fotó: Somlai Tibor/Fortepan

1938. hajóállomás, szemben a Darányi Ignác emlékmű. Az akkori Balatoni Szövetség a fotó készítésének évében emelt obeliszket tihanyi lávakőből és füredi mészkőből. A tíz méter magas tornyot Tóth Gyula szobrász tervezte, azt a kikötőhöz építették, a mai napig áll. Az emlékművel a földművelésügyi miniszter azon tevékenységét hálálták meg, hogy a filoxéra pusztítása után segített a tönkrement szőlősgazdáknak.

Fotó: Ormos Imre Alapítvány / Ormos Imre Felvétele / Fortepan

1939. József főherceg nyaralója, ma Kastélyszálló. A fent említett Limnológiai Intézetet már eleve úgy tervezték, hogy passzoljon Habsburg József 1926-ban felépült nyaralójához. Nem meglepő, hogy szintén Kotsis István tervezte a kéthektáros park közepén terjeszkedő tömböt, ami manapság (némi MSZMP-üdülős kitérő után) hotelként üzemel. A szálloda jelenleg nem fogad vendégeket, hamarosan nekilátnak az alapos felújításának, hogy 4,2 milliárd forintból luxushotellé alakítsák.

Fotó: Fortepan

1941. Cholnoky Jenő földrajztudós feleségével, Fink Idával a Barátlakásoknál. Kezdjük az utóbbiakkal: a tufába vájt barlangokba még a XI. században telepített bizánci szertartású papokat a keleti feleséget választó, apátságalapító I. András király. A barlangokat a 14. századig lakták, három a mai napig látogatható.

Cholnoky 1870-től 1950-ig élt, a magyar földrajztudósok egyik legnagyobbika volt, aki fáradhatatlanul dolgozott haláláig. Ugyan bejárta Kínát és Amerikát is, a Balatonhoz húzott vissza mindig (veszprémi születésűként ez nem csoda), a második világháborút is Füreden vészelte át, felesége ekkor vesztette életét. Sok tanulmányt írt a tihanyi geológiai viszonyokról, az általa szerkesztett Balatoni Szemlében pedig cikket szentelt a Barátlakásoknak is.

Fotó: Cholnoky Tamás/Fortepan

1942. Visszhang-domb, víztorony. Első színes képünkön az a víztoronynak erős túlzással nevezhető henger található, ami a mai napig ott díszeleg a visszhangját vesztett domb csúcsán. A Balaton leghíresebb akusztikai jelensége egyesek szerint már nem is létezik, mindenesetre a híres ekhó tradicionálisan visszadobja elkiáltott szavainkat (bár a sok fa és zaj miatt már csökkent az ereje). A domb tetejére víztorony épült, arról sajnos nem találtunk információt, hogy mikor, mindenesetre most egy emelettel megmagasítva az Echo Étterem üzemel itt.

Fotó: Aszódi Zoltán/Fortepan

1943. Gödrös, a honvédség központi gépkocsi javító műhelyének tanonc tábora. A világháború olyan mérhetetlen pusztítást nem okozott itt, mint például a fővárosban, de persze a falu is megérezte az idők szelét, a gépesített hadviselés utánpótlását képezték itt egy ideig.

Fotó: Lissák Tivadar/Fortepan

1949. Bencés Apátság. Ez volt az utolsó nyugodt év az Apátság életében, hisz 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendet, a bencéseket elkergették az apátságból. A plébánia maradhatott csak meg, a monostorba szociális otthont, majd múzeumot rendeztek be. 1990-ben tértek vissza a bencések, négy év múlva kapták meg újra a komplexumot.

Fotó: Gyöngyi/Fortepan

1953. Halászok Tihany közelében. A mindenféle balatoni halászatok között a tihanyi gardahalászat az egyik legrégibb hagyományokkal rendelkező. Ehhez kapcsolódik a látott hal is: úgy halásztak évszázadokig Tihanyban, hogy egy megfigyelő a dombtetőről leste a gardarajokat, majd a kabátjával jelzett a lentieknek, merre kell halat fogni. Az ősi módszer a 20. század közepéig tartott, majd a gépesített, nagyhajós halászat váltotta fel. A nagyüzemi halászat befejezésével pár évig még az őszi Gardafesztiválon gyakorolták bemutató jelleggel a tradicionális halászatot, de a tavalyi programban ennek már nem találtuk nyomát.

Fotó: Barbjerik Ferenc/Fortepan

1957. Tihanyrév, Komp I. A Balaton legszűkebb pontja évszázadok óta fontos átkelőhely volt, de az átkelés motorizálására 1927-ig kellett várni. Ekkor fejezték be a füredi hajógyárban a Komp I. névre hallgató hajót, ami 8 autót is simán elszállított. Ezt hamarosan követte a Komp II. megépítése. A háborút mindkét hajó megsínylette, de felújítva már 1945-ben munkába álltak. 1961-től sorban szolgálatba állt a most ismert négy hajó (a régiek leselejtezése mellett): a Kisfaludy, a Kossuth, a Széchenyi és a Baross. Hamarosan jöhet a hajók harmadik generációja is a tóra.

Fotó: Répay András/Fortepan

1958. Kikötő. Az alábbi képen az egyetlen fontos megjegyzendő dolog, hogy látszik, az apátságra ekkoriban már nem költöttek sokat, az állapota elkezdett romlani (annak ellenére, hogy Tihany változatlanul a balatoni turizmus fontos helyszíne maradt).

Fotó: Lencse Zoltán/Fortepan

1959. Sajkod, Mályva utca 6. (Nyaraló 12), Németh László író nyaralójában. Tihany különlegessége volt még, hogy vonzotta az ismert embereket és művészeket (pont mint Szigliget). Ilyen volt az író Németh László is, aki 1955-ben költözött Budapestről a félszigetre, Sajkodra. A forradalom után, a hatvanas években aktívvá vált, a rendszerrel nem kollaborált, inkább elbújt Sajkodra írni, ahol viszont az egészségi állapota vált egyre rosszabbá. A Fortepannak szerencsére sok jó képe van, amint családja körében van a Balatonnál. Németh végül Budapesten halt meg 1975-ben.

Fotó: Németh László Társaság/Fortepan

1959. Mádl Ferenc tér (Posta köz), Mozi (ma Művelődési Ház). Régen még buszállomás volt Tihany mostani főterén, ami ma már sétálóövezet. A háttérben látható ennek egyik kincse, a 19. századi apátsági magtár. A kétemeletes, masszív épületet az ikonikus badacsonyi épületeket is megtervező Callmeyer Ferenc építette át, ma Tihany művelődési háza, amiben korábban mozi is működött.

Fotó: Fortepan

1959. Motel, főépület. Tihanyban az 1958-as brüsszeli világkiállítás révén épült fel a motel azokból az előregyártott szállodákból, amiket odakint vett meg a vendéglátóipari vállalat. A tihanyi motelekben 540 embert tudtak elszállásolni. A bungalók a nyolcvanas évekre annyira lerobbantak, hogy végül elbontották őket.

Fotó: UVATERV/Fortepan

1960. Kossuth Lajos utca a község határában, háttérben a Bencés Apátság. Ehhez a képhez nehéz bármit is hozzátenni: hatvanas évek, oldalkocsis motor, nyár, Balaton. Annyit azért hozzá lehet, hogy még ekkor sem számított alapvetésnek az aszfaltút errefelé, de a főutca ekkor már megkapta a kemény burkolatot.

Fotó: Morvay Kinga/Fortepan

1960. Rév, üzletsor. Az Y-alakú ház a motelek építése után megmaradt anyagok és elemek felhasználásával készült el, ami mellé egyébként 1962-ben épült meg a jelenleg használaton kívüli étteremként "funkcionáló", ufószerű hajóállomási fogadóépület.

Fotó: UVATERV/Fortepan

1961. Sportszálló a kikötőnél. Borbíró-Bierbauer Virgil és Mikle Károly tervei alapján 1923-ra épült fel a kikötő környékén az ikonikus szálló, ami inkább mint vendéglő szerzett hírnevet. Az évek során eléggé lerobbant az épület, amiben még diszkó is üzemelt. Manapság csak a teraszát használják, hamarosan nekiállhatnak a külső-belső felújításnak. 

Fotó: Bauer Sándor/Fortepan

1963. Hotel Tihany. Kun Attila tervei alapján 1963-ra készült el a mai Club Tihany egyik fő épülete, a Tihany Szálló. A siófoki Balaton Szálló terveinek módosításával alakult ki a tömb, amit 1985-ben jelentősen átépítettek, komplett új szárnyat kapott. Megjegyzendő, hogy a Pogány madonnában itt lakott Ötvös Csöpi is. Az épület elkészültekor nagyon modernnek számított: a tóra merőleges tájolás miatt mindegyik szobájából látszott a tó, illetve Mopresszója is volt, ami moziként és lokálként is tudott üzemelni.

Fotó: Bauer Sándor/Fortepan

1963. Kossuth Lajos utca, balra a Petőfi Sándor utca torkolata. Fentebb emlegettük, hogy Tihany a turisztikailag jelentős helyszíneken kívül egyszerű dunántúli falu volt sokáig, amiben a burkolt utak a hatvanas elején is ritkaságszámba mentek. Hihetetlen, de a fent látható rész (ahol a komp felé haladva elhagyjuk a Borsos Miklós teret) ma már egy rendezett, szinte kertvárosias terület burkolt utakkal, járdával, parkosítással. A Google Street View-n össze is lehet hasonlítani.

Fotó: Herbály István/Fortepan

1965. a Bencés Apátság Galériája, Borsos Miklós szobrászművész kiállítása, Napozó című szobor. A művész 1942-ben költözött feleségével Tihanyba, ahol gyönyörű, mediterrán jellegű birtokot hoztak létre (ami sajnos nem látogatható). Egészen csodálatos kertjük volt, amit Borsos szobrai is díszítettek, életműve jelentős része itt készült el. Eközben Dérytől Illyésig egymásnak adták a kilincset a kor nagy művészei. A szobrász alkotásainak jelentős része ma a tihanyi Kogart modern kiállítóterében, állandó kiállításon látható.

Fotó: Hunyady József/Fortepan

1967. A Rege Cukrászda terasza, szemben a Petőfi Sándor utca szélső házai. 1961-ig gazdasági jellegű melléképületek álltak az apátság hátuljában, ekkor alakították ki az isteni panorámával megáldott Rege Presszót. Ez három évtized múltán kapott cukrászműhelyt, ami sok tulajdonosváltással, de a mai napig üzemel, sőt már ezen van a hangsúly a vendéglátásban. Az alábbi képen a teraszon épp egy elégedett hóember vigyorog a téli napfényben.

Fotó: Inkey Tibor/Fortepan

1969. Gödrös, Lepke sor, háttérben az Óvár. A Palma Gumigyár reklámfotója. A korabeli parádés reklámfotóhoz kár hozzátenni bármit is, ellenben az Óvár már érdekesebb. Ez a sáncrendszer Tihany ófalujától északra található, ma már szinte fel sem fedezhető a mezei kirándulónak, annyira eltüntették az évszázadok, évezredek. Ugyanis a legelső erődítés a vaskorból származik.

Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény/Fortepan

1972. Vadkemping a Tihanyi-félszigeten. A Tihany Hotel kibővítésével a kempinget is megszüntették, így kvázi sátrazóhely nélkül maradt a félsziget. A hetvenes évek lazuló korszellemében így megengedhették maguknak a fiatalok, hogy a határban verjék fel a sátraikat.

Fotó: Urbán Tamás/Fortepan

1973. Tihanyrév hajóállomás. Dianóczki János (UVATERV) tervezte meg azt a kerek épületet, ami manapság fogadja a Tihanyrévbe hajóval érkezőt. 1962-re készült el a terv nyomán a hajóállomási épület, aminek közepén medence terült el, hatalmas ablakain ömlött be a napfény, funkcionalitását tekintve pedig váróterem, pénztár, pihenő, információ, poggyászraktár és wc kapott helyet itt. Az épület sorsa illeszkedik a Balaton történetébe: fenti funkcióit a rendszerváltás után elvesztette, étterem lett belőle, át-átépítették, jelenleg évek óta üresen kong és vevőre vár.

Fotó: UVATERV - Fortepan

1975. Balról a második Amerigo Tot (Tóth Imre) szobrászművész, mellette Lakatos István író. Jobbra Illyés Gyula író, költő és Sinkovits Imre színművész. Már feljebb is írtuk, hogy összeértek a művészek Tihanyban, Borsos Miklósnál is több említett alkotó vendégeskedett, de Amerigo Tot kiállítását Németh László is megnézte anno. A kiállítást 1969-ben rendezték (szóval nem a fotó elkészültekor) az apátság kiállítóterében. Érdekesség, hogy Tot az Őfelsége, a Kilowatt cmű szobrát a galériának ajándékozta, azt végül az apátság előtti téren helyezték el. A rendszerváltás után az egyház ellenállása miatt eltávolították onnan, a Veszprémi Egyetem A épülete mellé került.

Fotó: Németh László Társaság/Fortepan

Hasonló tartalmak