75 évesen is újjá lehet születni – Megújult egy Kékszalag-győztes balatoni vitorlás

Az 1967-es Kékszalag volt a vitorlásverseny történetének egyik legizgalmasabb versenye. A célhoz közeledve váratlanul megállt a szél, és az élbolyban versenyző hajók csak araszolni tudtak. A Trinidad nevű 30-as cirkáló ekkor még Tihany alatt járt. Debrőczy Tibor, a hajó kormányosa gyorsan felmérte a helyzetet, és nem a cél, hanem a tó közepe felé indult, hogy kihasználja a kevés nyugati szelet. Míg a többi hajó csak vánszorgott a szélcsendben, a Trinidad felgyorsult, és egy orrhosszal megnyerte a versenyt. Messziről csak annyit lehetett látni, hogy egy nyolc hajóból álló csoport futott be a célba, szinte egyszerre.

A tó egyik híres királynője

A 30-as schärenkreuzereket a Balaton „királynőinek” becézik. A 22-es és 40-es cirkálókkal szinte egyszerre jelentek meg a tavon, de ez a típus nagyobb tekintéllyel és presztízzsel bírt, csak az igazán tehetős vitorlázók engedhettek meg maguknak egy ilyen hajót. Hagyományos technológiával kb. 20 darab készült belőlük Magyarországon.

A tizenharmadik 30-as cirkáló hajó 1944-ben épült, amikor a németek hadiüzemmé szervezték át a balatonfüredi hajógyárat. Az egyik német katonatisztnek készült, és a Blau Vogel, vagyis a Kékmadár nevet kapta. Megrendelője azonban nem élvezhette a fehérre festett vitorlást. A hajó többször váltott tulajdonost és nevet, a balatonföldvári kommunista pártüdülőben például Ifjúságnak hívták, 1962-től pedig Trinidadnak. Debrőczy Tibor 1962-ben vásárolta meg, halála után Goszleth Tibor és Boronkay Antal tulajdonába került.

Egy legendás hajó újjászületése

A kétezres években aztán elérkezett az idő a hajó teljes felújítására, vagyis inkább megmentésére. Így került a Trinidad 3 évvel ezelőtt a Bruckner-család balatonarácsi hajóépítő műhelyébe, ahol már több mint harminc legendás vitorlás született újjá, többek között a többszörös Kékszalag-nyertes Tramontana, a Svédországban épített Ellinore, vagy az egyedi Bolygó.

A család négy generáció óta, közel egy évszázada foglalkozik fahajók restaurálásával és felújításával. A 77 éves Bruckner József a legidősebb, még aktív hajóépítő az országban, több mint fél évszázados tapasztalattal rendelkezik. A balatonfüredi hajógyárban tanulta a szakmát, majd az 1970-es években létrehozta a saját műhelyét, ahol három fiával, Barnával, Szabolccsal és Balázzsal dolgozik együtt.

Egy ilyen legendás fahajó felújítása egy átlagember számára felfoghatatlan mennyiségű munkával jár, és egy vagyonba kerül. Új életet lehelni egy olyan vitorlásba, mint a Trinidad, legalább 60 millió forintos beruházás, mondja Bruckner Barna. Ebből minden luxussal felszerelt, otthonos családi műanyag hajót is lehetne venni, a Trinidadban pedig „még aludni sem lehet kényelmesen”.

„Az utolsó fahajók a 70-es években készültek a füredi gyárban. Azóta műanyag hajókat gyártanak, melyeknek az elkészítése és a karbantartása is sokkal könnyebb és olcsóbb” - meséli Bruckner Barna. „A különbséget a hagyományos svájci órák és a modern, elemes órák szerkezetéhez tudnám hasonlítani”.

Míg a műanyag hajók szerkezete egy sablon segítségével néhány nap alatt megvan, a régi hajóknak több ezer munkaóra elkészíteni a héjazatát. „A mai restaurált hajókon – annak ellenére, hogy megtartják a hagyományos szerkezetet – a legmodernebb hi-tech szerelvényezést kell megvalósítanunk, és ez rengeteg munka” - mondja a hajóépítő.

A Trinidadot teljesen újjá kellett építeni. Hatalmas hajó, nem meglepő, hogy Brücknerék fél műhelyét elfoglalta. Egy veretlakatos mesternek először ki kellett cserélnie az összes fenékmerevítőt és fémbordát, már ez több hónapos folyamat. A következő lépés a gerinc beépítése volt a régi hajótestbe, majd a palánkozás következett és a 8-10 rétegből ragasztott fabordák behelyezése, és ezt követte a fedélzet teljes felújítása. 3 év alatt készült el, 2018 őszén, néhány szerelvény és a kötelezés kivételével. Ezekre idén tavasszal kerül sor.

"A hajó csupa nemesanyagból épült, főként trópusi faanyagokból: Afrikából származó mahagóniból, burmai teakfából, kanadai szitka fenyőből. A kötőelemekhez vörösrézszegecset és rozsdamentes csavarokat, a ragasztáshoz epoxy gyantát használtunk" - avat be a részletekbe Bruckner Barna.

Azt is elárulja, hogy a restaurálás költségeit Józsa Márton, a Kékszalag sebességrekordját tartó Fifty-Fifty kormányosa finanszírozta: „Nemcsak egy kiváló vitorlázó, hanem végletekig maximalista ember is. Az volt a célja a Tinidad felújításánál, hogy a hajó minden »porcikájából« a maximumot kihozza. Nem csak a Balaton legszebb klasszikus vitorlását , hanem a 30-as cirkálók közül a leggyorsabb hajót szerette volna megépíttetni. Az, hogy előbbi cél sikerült, talán nem rugaszkodik el a valóságtól, az utóbbi hogy sikerült -e, az pedig idei regattákon fog kiderülni.”