látnivalók & kultúra

szerkesztés

Bajvívás, vitorlás és Trabi a jégen: ilyenek voltak régen a balatoni telek

Szerzők

  • Chilembu Krisztina

2020. 12. 03. 16:54

A balatoni telek sokáig elképzelhetetlenek voltak a tó jégpáncélja nélkül. Bajvívások, később sportversenyek zajlottak a felszínén, évről évre fakutyázók, korcsolyázók, jégvitorlázók vették birtokba a befagyott tavat, ami vidám és tragikus eseményeknek egyaránt helyszíne volt. Régi fotókkal idézzük fel ezeket az időket.

Egyre melegebbek a teleink, egyre ritkábban fagy be a tó. Ha mégis megtörténik, az ma már szinte ünnep, ahogy a 2017-es Balatonátcsúszás is bizonyítja. Utazzunk most vissza egy kicsit az időben, és elevenítsük fel a régi balatoni telek hangulatát régi fotókkal (amelyek most nem feltétlenül időrendben követik egymást)! 

Fotó: Fortepan / Szabó Viktor

A fotó Balatongyörökön készült, 1942-ben. Ennél jóval korábbra ugrunk most vissza az időben, a Balaton jege ugyanis a középkorban is fontos események színhelye volt. A végvári harcok télidőben szüneteltek, és ilyenkor nem volt ritka, hogy az északi part végvárait tartó magyar és a déli part erődítményeiben állomásozó török hadvezérek, nemesek közös programokat szerveztek, vagy a Balaton jegén párbajoztak. Egy ilyen kapcsolatról számolt be Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című, 1900-ban írt könyvében:

„A magyar és a török nemesurak a tihanyi réven át meg-meglátogatták egymást. Együtt mulattak, dicsekedtek, dévajkodtak. Barátság állott fenn köztük, amit semmi se bizonyít jobban, mint az, hogy bajt is vívtak egymással. Igaz, hogy csak olyankor, amikor béke állt fenn Magyarország és Törökország között. 1589-ben pedig, ha jól emlékszem, fennállt még a béke, noha csakhamar kiütött a hosszú és kegyetlen háború."

Fotó: Fortepan, Mészáros Zoltán

Pisky István, Tihany várkapitánya és a Balatonendréden telelő Ibrahim aga „már ismerősök voltak, hajnalig jól is mulattak,” de összevesztek valamin, ezért bajvívást szerveztek a Balaton jegén, ami olyan kemény volt akkor, mint a „kőpad”. Ibrahim aga azonban nem jelent meg a kitűzött helyen és időben, a szántódi csárda irányában (utólag kiderült, hogy volt mentsége, állítólag egyszerre több gyermeke is született aznap).

Pisky csúfolódni kezdett az aga gyávaságán, ez a török tiszt fülébe jutott, és egy „mocskos” (szitkokkal és káromkodásokkal fűszerezett) levelet írt neki, amit ma is csak 18-as karikával közölhetnénk le. (Itt megtekinthető a szöveg.) A bajvívást ezek után bepótolták, megsebesítették egymást, majd megitták az áldomást, Tihanyban és Endréden is.

Többször párbajozott a Balaton jegén Gyulaffy László is, Csobánc várának rettegett ura is.

(A fenti fotón a badacsonyi jégzajlás látható 1959-ből). 

Fotó: Fortepan / Mészáros Zoltán

Szintén 1959-ben, Badacsonyban készült a fotó. A balaton jegén a rianások akkor jönnek létre, amikor enyhül az idő: a jégfelület összehúzódik, hosszú hasadások keletkeznek rajta, mindezt erős hangjelenségek kísérik. A turzás ezzel szemben azt jelenti, hogy a jég kitágul ez egyre csökkenő hőmérséklet hatására, a jégpáncél lemezei a partra torlódnak.


Fotó: Fortepan, Adományozó: Magyar Műszaki És Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum

Az 1916-os képen balatonföldvári, jégtorlódás által megrongált fürdőkabin látható. Hasonló eset történhetett három évvel korábban is: a Vasárnapi Ujság 1913. márciusi száma arról számolt be, hogy a február 13-áról 14-re virradó éjszaka egy hatalmas szélvihar megbontotta és a somogyi partok felé terelte a Balaton 25-30 centiméteres jégtakaróját. 

„A jégtáblák egymás tetejébe torlódtak s ügy vágódtak a parthoz, föltúrva a fürdőhelyek nagy költséggel épített partműveit, pozdorjává zúzva, a fürdőkabinokat s gyökerestől a magasba emelve a parti fákat. A többnyire villatelkekből álló, szépen gondozott part 20-30 méter területen föl van túrva, a kőmólók szétzúzva”.

Fotó: Fortepan, Adományozó: Magyar Műszaki És Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum

1941-ben a balatonkenesei mólót is tönkretette a jézgajlás. Cholnoky Jenő földrajztudós így ír a jég torlódásáról 1937-ben, Balaton című könyvében: "A Balaton jegének kiterjeszkedése mindenekelőtt a partokon kezd roppant nagy nyomással hatni. Méréseim szerint a 40 cm vastag jég a függőleges partfalra folyóméterenkint 15 tonna nyomással hat…. A siófoki fürdőház cölöpjeit a jég úgy megnyomta a 90-es években, hogy 50o-kal (fokkal - a szerk.) hajoltak el”.

A rianás emberéleteket is követelt: „Szokás volt azelőtt a jégen átrándulni Somogyból Zalába, vagy fordítva, s persze a rokon­látogatás iddogálással jár. A megkésett látogató pityókosan indult neki a jégnek, sötétedő estefelé, s nem tudva az irányt betartani, rátévedt a rianásra s menthetetlenül belefulladt” – írja ugyanitt a földrajztudós. 

Fotó: Fortepan, Pohl Pálma

Korcsolyázók a balatonszemesi hajóállomásnál, 1941-ben. Azt, hogy a Balaton télen is menő úti cél, már a két világháború közötti időszakban is felismerték. A Balaton jegén korcsolyázók és jégvitorlások suhantak, sportversenyeket rendeztek, a nagyobb part menti települések szállodáiban estélyeket és mulatságokat rendeztek. 1934-ben téli sportvonat is indult Füredre, leszervezett programokkal és szállással. A korcsolyabemutatók, különféle versenyek nemcsak a szórakozást szolgálták, fontos társadalmi eseménynek számítottak.

Fotó: Fortepan / Magyar Műszaki És Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum

Siófok, 1931. A tél másik arca, amikor mozdulatlanná dermed minden. 

Fotó: Fortepan / UVATERV

A keszthelyi Szigetfürdő 1958-ban.

Fotó: Fortepan, Bojár Sándor

A fakutya egy szántalpakon csúszó szék volt, amit szöges végű botokkal, a gusztonyokkal hajtottak előre a jégen (ha nem volt egy korcsolyát viselő ismerős a közelben, aki megtolta). A néprajzkutatók feltételezései szerint a fakutyázást a Festetics család egyik tagja hozta be Magyarországra 1860 körül, és Keszthely környékéről terjedt el. Egyszerre volt a közlekedés és a kikapcsolódás eszköze.

Természetesen megjelentek a horgászathoz használt változatai is, ezek nagyobb rakodófelülettel rendelkeztek, hogy a szükséges eszközöket is szállítani tudták velük a horgászok. A fotó 1967-ben készült, Balatonfüreden.

Fotó: Fortepan, Adományozó: Bojár Sándor

A jégvitorlázást John Harrisch, a Balatonfüredi Hajógyár későbbi művezetője tette divatossá Magyarországon az 1880-as évek végén. Gyapai Nándor, a Stefánia Yacht Egylet igazgatója rábeszélte, hogy készítsenek egyet, és onnantól nem volt menőbb téli sportprogram a Balatonon. (A képet 1967-ben lőtték egy jégvitorlásról). 
 

Fotó: Fortepan / Berkó Pál

A balatonfüredi Yacht klub és a Vitorlás étterem előtt suhannak a jégvitorlások 1966-ban. A vitorlások sebességéről sokat elárul, hogy Gróf Andrássy Géza a Balatonfüred-Siófok 14 km-es távot 11 perc alatt tette meg. 2017. február végén szintén a Balaton volt Európában a jégvitorlázásra legalkalmasabb jégfelület, Balatonfüreden rendezték meg az IDNIYRA Európa-bajnokságát.

Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Jégkorong-mérkőzés Balatonfüreden, 1967-ben. 

Fotó: Fortepan, Pálinkás Zsolt

A divat a mínuszokban is divat, bár feltételezhető, hogy a modell csak a fotózás kedvéért vállalta be a fagyoskodást. Siófokon, 1966-ban készült az ikonikus fotó.

Fotó: Fortepan / MHSZ

Már a hetvenes években is léteztek elszánt bringások, őt 1971-ben kapták lencsevégre Siófokon. A kerékpár tulajdonosának nevét és címét a kis táblán lehet elolvasni.

Fotó: Fortepan, Bojár Sándor

Néhány évtizeddel ezelőtt még természetes volt, hogy minden télen 30-60 napra befagyott a tó, az utóbbi években viszont örülhetünk, ha néhány olyan nap adódik, amikor biztonságosan korcsolyázhatunk a tó jegén. A feljegyzések szerint 1893-ban 48 cm-es, 1901-ben 60 cm-es, 1929-ben 75 cm-es volt a balatoni jégpáncél vastagsága, 1931-32-ben pedig több mint száz napon át volt befagyva a tó. Csak az utóbbi két-három évtizedben váltak egyre gyakoribbá a jégpáncél-mentes telek.

A fotón korcsolyázókat vontat egy Trabant 500-as típusú személygépkocsi. Az autó Balatonföldvárról gurult át a befagyott Balatonon a füredi hajóállomáshoz 1967 egyik zord, de vidám napján.  

Fotó: Fortepan, Adományozó: Rádió És Televízió Újság

Nem a Hummerek voltak az első autók, amelyek alatt beszakadt a Balaton jege. A  képen a TV Híradó operatőre a jég alá süllyedt Trabant kiemeléséről készít felvételt 1982-ben, Keszthelyen. Korábbi, Keszthely történetét bemutató cikkünkben megírtuk a lehetséges okokat: az egyik szerint horgászni indult a férfi, és úgy gondolta, bemegy a Trabanttal, amíg tud; a másik szerint a nászajándékba kapott kocsival akart átmenni Vonyarcvashegyre a feleségéhez. Mindenesetre két napba telt, mire kihúzták a 3 méter mély, jeges vízből a totálkáros kocsit. Mindez 1982 roppant hideg telén történt, amikor egy eseményen egyszerre 48 kocsit is a jégre engedtek Fonyódon.

Fotó: Landsat 5

Ennél is keményebb volt a legendás 1987-es tél, amikor országszerte -30 fokos hőmérsékletről, hatalmas havazásról, hótorlaszokról számoltak be a híradások.A Veszprémi Napló archív tudósítása szerint január elején-közepén uralkodtak a legdurvább állapotok a régióban: a Káli-medence településeit két-három méteres hófalak zárták el a külvilágtól, az elakadt autók kimentésére katonai járműveket vetettek be, és arra is volt példa, hogy tankkal szállították a szülészetre a kismamákat. A fotón a Landsat 5 műhold 1987. február 12-én készült műholdfelvétele látható. Jól látszik, milyen mértékben borította jég a Balaton felszínét. 

Hasonló tartalmak

Admin mode