A hely, ahol hardcore punkra készül a tépett malachúsos burger – Teszteltük a Bitang Burgert

Zuhog az eső, fürdőruha helyett dzseki a dress code, a kis üzletben így is egymásnak adják a kilincset a vevők. (A fotók egy része már napsütésben készült.) Amíg a sorunkra várunk, azonnal lejön, hogy a nemrég nyílt apró burgerező egyfajta találkozóhely is, van, aki nem is enni jön, hanem beszélgetni. Bent fekete falak, mosolygós pultosok és tetovált, vidáman sütögető szakácsok látványa fogad, hardcore punk aláfestő zenével. Ez egy olyan hely, ahol hirtelen nem is tudja az ember, hogy enni, inni vagy inkább bulizni szeretne.

Kint várunk az édeskrumplival kísért szendvicseinkre, mert természetesen az egész környéknek most jutott eszébe, hogy burgert enne vacsorára. Miután minden elkészült, Balázs, alias Pufi és Olivér elmesélik a történetüket.

Nem akartak futószalagot

A Bitang Burger sztorija három évvel ezelőtt kezdődött, de a lovasi származású testvérpár már gyerekként saját hamburgerezőről álmodozott. Aztán másfelé sodorta őket az élet, Balázs magasépítő technikus építész, Olivér villanyszerelő és CNC-forgácsoló lett. Balázs aztán több mint 10 évig a világot járta, és a gasztronómia újra főszerepet kapott az életében: Hollandiában már szakácsként dolgozott, itt lett életre szóló szerelem a füstölés.

A vendéglátóhelynek nem ez volt a fő profilja, és főleg lazac került a szmókerbe, de Balázs úgy gondolta, hogy ha már ott van az a szmóker, miért ne készülhetne benne egy kis oldalas, egy kis marhaszegy vagy akár pulled pork. Az akkori munkahely nem adott lehetőséget arra, hogy pitmasterként kiteljesedjen, így kapóra jött, hogy Olivér és a párja, Mária éppen valami új dologba szerettek volna kezdeni a Balatonnál.

Olivér azt vallja, hogy hatalmas lehetőséget hagy ki az, aki a Balaton-parton él, és nem próbálja meg a vendéglátást. Balázs tehát több mint egy évtizedes világjárás és külföldi munka után, 2018-ban hazatért, együtt belevágtak, és megtalálták a parttól távolabbi, kis téren álló üzlethelyiséget, ahol korábban pizzéria üzemelt. Mária – aki eredetileg programozó és funkciófejlesztő mérnök – volt az, aki társalapítóként kézben tartotta a dolgokat az első pillanattól fogva, és aki nélkül Olivér szerint lehet, hogy mindig csak egy utópisztikus gondolat lenne az egész vállalkozás. Egyelőre csak részmunkaidőben, de már csatlakozott a csapathoz a harmadik testvér, Kristóf is, aki már évek óta szakácsként dolgozik.

Az, hogy nem a parton nyitnak helyet, a koncepció része volt, mert a testvérek szerint „az egy futószalag lenne, ahol nem lehetne megfelelő minőséget adni”. Olivér szeretne majd egy másik helyet a víznél, de az egy másik projekt lesz, és még a jövő zenéje.

„Amit itt láttok, azt mind közösen készítettük, saját kezűleg” – meséli büszkén Balázs. „A pult falapjait más építkezésekről, lebontásra ítélt pincékből hoztuk, a villamoshálózat felújítását és a mennyezeti világítást Olivérre bíztuk, az a barna ajtó pedig a dédszüleim malmából való” – mutat a pult alsó részére.  

Az elmúlt három év kemény munkával telt. Olivér a műszakja után járt ide dolgozni, hétvégén pedig pluszmunkákat vállalt be, és mindent az üzletre költött. „Voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltuk, hagyni kellene az egészet, de valahogy a sors mindig úgy hozta, hogy sikerüljön. Valahogy mindig megoldottuk, átvészeltük, és talán azért is sikerült ez az egész, mert a szív sokkal erősebb volt, mint a fej” – mondja.

Az első napon eldőlt, hogy ez jó ötlet volt

A korlátozások idején nyitottak, és két nappal a nyitás előtt még nem volt állandó, megfelelő zsemléket készítő pék, meséli Balázs. Nem is gondolnánk, de egy burgerezőnél a buci néha sokkal kényesebb kérdés, mint a húspogácsa. A szakács még a nyitás előtt pár nappal is péktől pékhez járt, és még a kedvence, a veszprémi Makmoiselle is visszautasította őt kapacitás híján.

„Gondolj bele, besétál valaki az utcáról egy ilyen bajusszal, és azt mondja, hogy neki kellene hetente ezer darab zsemle. 

Persze hogy kaptam egy jó kövér nemet, eljöttem szomorúan. Végül is nyitás előtt két nappal visszamentünk együtt, és akkor a tulajdonos azt mondta, hogy bevállalja a bucikat a hétvégékre” – meséli Balázs.

Először csak három hétvégére vonatkozott a megállapodás (Balázsék a járványhelyzet miatt nem is akartak hétköznap nyitva tartani), de aztán olyan jól működött a dolog, hogy a bucik azóta is a Makmoiselle-ben készülnek.

Az első nap eldőlt, hogy a Bitang Burger sikertörténet lesz.

 „Ott állt a sor vége” – mutat Balázs a kis tér túloldalára. „Ötszáz szendvicsre készültem fel az első hétvégére. Délben nyitottunk, 4-kor elfogyott minden.”

A kínálatot Balázs állította össze. Az Egyesült Államokban lett a Five Guys családi burgerlánc rajongója, ezt a stílust szeretné megvalósítani itthon is. A Bitang Burgerben nem készülnek gigantikus méretű húspogácsák, a 150 grammos húsokkal a kisebb étkűek is elbírnak, aki pedig érzi, hogy ez nem lesz elég, kérhet dupla és tripla húsos szendvicseket is.  

A ház ikonikus kreációja, a Bitang Burger (3200 Ft) a marhahúspogácsa, a BBQ-szósz, a majonéz és a cheddar mellett pulled porkot is tartalmaz. A bőven megpakolt szendvics azért született meg, mert Balázs megunta, hogy vendégként mindig választania kellett, hogy tépett malachúst vagy burgert egyen. Amikor pedig mindkettőt kérte a szendvicsébe, a legtöbb helyen csak húzták a szájukat a vendéglátósok. Így Balázs eldöntötte, hogy ha lesz egy saját helye, mindenképpen lesz olyan burger, amelybe pulled pork is kerül. Ennyit a sztoriról, térjünk rá az ízekre: az első harapás után jön az az ízélmény, amit csak a legjobb szendvicsek tudnak adni, a pogácsa omlós, fűszeres, és a buci is teljesen rendben van.

Aki az alapkínálatra kíváncsi, kérhet hamburgert (1950 Ft) és baconnel és chedarral kínált sajtburgert (2290 Ft), de találunk itt olyan extrákat is, mint az avokádós burger (2590 Ft), ami gyakorlatilag avokádóval és jalapeñóval bővített sajtburger. A csirkés szendvicset (2200 Ft) a marhahúst nem fogyasztók miatt kellett feltenni az étlapra, a Beyond Meat pogácsával készülő, avokádós, karamellizált hagymás vegán burger (3400 Ft) pedig állati fehérjék nélkül hozza a „húsközeli” élményt.

„Hardcore punk és metál zenei közegben nőttem fel, sok barátom a straight edge szubkultúra tagja, ami azt jelenti, hogy nem dohányoznak, nem fogyasztanak alkoholt, és sokan közülük vegák vagy vegánok. Azt szerettem volna, hogy az élmény ugyanolyan legyen, mint egy másik, marhahúsos szendvicsemnél” – magyarázza Balázs.

A marhahús Nemesvámosról érkezik, az Angus marhahús a déli partról, a sertéshús Somogyból jön, a szószokat Balázs készíti. Az étlap még bővülni fog, többek között egy oldalassal. Lesznek borkóstolók, amikhez szmókerben készülnek majd az ételek: „Elindulunk valamilyen füstölt haltól a legdurvább füstölt marhahúsig, és minden ételhez lesz egy bor” – avat be Balázs a tervekbe.

A borkínálatot helyi tételek alkotják, kibővítve a Badacsonyi borvidékkel és a Káli-medencével, Jásdi, SKIZO, Béla és Bandi borok szerepelnek az itallapon. Kivételt képez a vörös: Balázs Villányra esküszik. A sör a fehérvári Hübristől érkezik – fontos volt, hogy kisüzemi legyen.

Az egész éves nyitvatartást tervező burgerező az újabb bizonyíték, hogy nyáron sem csak a parton van élet. Szuper kezdeményezés, hogy a hely fekete falai helyi képzőművészek pop-up kiállításainak is otthont adnak, lehet gyönyörködni és vásárolni is. „Olyan helyet szerettünk volna, ahová ingben és randizni is jönnek az emberek, és a közelben dolgozó melósok is, munkaruhában. Nagyon jól működik ez az egész” – teszi hozzá Olivér.