Az első jégvitorlások nagy valószínűséggel Németalföldön közlekedtek, a 17. században. A kereskedők átalakították – korcsolyákra állították – a csatornahajókat, hogy a befagyott kanálisokon (csatornákon) is használhassák őket. Az úgynevezett „kis jégkorszakban”, a 16. és a 19. század közötti időszakban a csatornákat éves szinten akár 5 hónapon át is jég borította, és ez idő alatt sem állhatott le az áruszállítás.
Az első modern jégvitorlások a 19. század elején jelentek meg az amerikai Nagy-tavakon. A hajótestek eleinte négyzet alakúak voltak, később pedig háromszög alakú hajókat használtak. 1879-től a hajótest alá gerincet is építettek, az elejére és a végére korcsolyákat, a hajótest elejére egy futófelülettel ellátott botkormányt szereltek. A jégvitorlásokat nemcsak sportolásra használták, hanem teherszállításra és jéghalászatra is.
A jégvitorlázást John Harris, a Balatonfüredi Hajógyár későbbi művezetője tette divatossá Magyarországon az 1880-as évek végén. Gyapai Nándor, a Stefánia Yacht Egylet igazgatója rábeszélte, hogy készítsenek egy jégvitorlást, és onnantól nem volt menőbb téli sport a Balatonon.
A vitorlások sebességéről sokat elárul,
hogy gróf Andrássy Géza a Balatonfüred és Siófok közötti 14 km-es távot 11 perc alatt
tette meg.
Az utolsó hitelesített magyar rekordot Heinrich Tibor állította fel 1935-ben 150 km/óra sebességgel.
Az első hazai versenyre 1937. február 1-jén került sor, egy egyenlő oldalú háromszög pályán, amelynek hossza öt kilométer volt.
1964-ben a Magyar Vitorlás Szövetség elnöksége a jégvitorlázás fejlesztésére anyagi támogatást biztosított, ennek keretében a Balatonfüredi Hajógyárban négy új, 12 négyzetméteres jégszánt építettek. A fenti képen a balatonfüredi Yacht Club és a Vitorlás étterem előtt suhannak el a jégvitorlások 1966-ban.
A Skeeter osztály az 1930-as években alakult meg, a
legnépszerűbb, a DN osztály pedig 1937-ben. A név a Detroit News napilapra
utal, amely egy évvel korábban versenyt hirdetett egy egyszemélyes, bárki által
otthon is elkészíthető és autón szállítható téli sporteszköz építésére. A típus
első képviselője Magyarországon dr. Sándor Pál kezdeményezésére készült el 1970-ben,
a Balatonfüredi Hajógyárban. Olyan sikere volt, hogy a 70-es évek elején már
exportra is gyártottak DN jégvitorlásokat.
1976 decemberében Balatonfüreden megalakultak a balatoni jégvitorlásflották, de versenyeket még sokáig nem rendeztek. A jégvitorlázás reneszánszát az 1999 januárjában megalakult DN Jégvitorlás Osztályszövetség hozta el.
„A 8-10 cm-es jégre már bátran rá lehet menni, minimum 15-20 cm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy biztonsággal versenyt tarthassunk rajta. […] Az ideális jég nyilván minél vastagabb, átlátszó és sima. Ez az úgynevezett Black Ice. De nem elég, ha csak a jég jó, párosulnia kell ahhoz a megfelelő szélerősségnek is. Ha durvább vagy hófedte a jég felülete, erősebb szél kell, ha teljesen sima, már gyengébb szélben is indíthatnak futamokat” – mondta Pataki Attila István, a Magyar DN Jégvitorlás Osztályszövetség elnöke egy korábbi interjúnkban.
„A 8-10 cm-es jégre már bátran rá lehet menni, minimum 15-20 cm vastagnak kell lennie ahhoz, hogy biztonsággal versenyt tarthassunk rajta. […] Az ideális jég nyilván minél vastagabb, átlátszó és sima. Ez az úgynevezett Black Ice. De nem elég, ha csak a jég jó, párosulnia kell ahhoz a megfelelő szélerősségnek is. Ha durvább vagy hófedte a jég felülete, erősebb szél kell, ha teljesen sima, már gyengébb szélben is indíthatnak futamokat” – mondta Pataki Attila István, a Magyar DN Jégvitorlás Osztályszövetség elnöke egy korábbi interjúnkban.
2017 tele volt az utolsó ideális időszak a balatoni jégvitorlázáshoz (és más téli sportokhoz, a Balaton-átcsúszás során mintegy 8 ezren szelték át a Balatont gyalog, korcsolyával, biciklivel, fakutyával, szánkóval). 2017. február végén a Balaton volt Európában a jégvitorlázásra legalkalmasabb jégfelület, Balatonfüreden rendezték meg az IDNIYRA Európa-bajnokságát. Hasonló időjárási körülményekre egyelőre nincs kilátás, de ha bekövetkezik, a korcsolyázók mellett a jégvitorlások is azonnal megjelennek a tó jegén.
