Idén lesz 50 éve, hogy a hatóság bezáratta a balatonboglári kápolnát, amely Galántai György vezetésével négy éven keresztül a magyar neoavantgárd központi helyszíne és találkozópontja volt. Az 1973-ig működő kápolnaműterem maga volt a szabadság és az underground fellegvára a dübörgő szocializmusban, ahol összesen csaknem 200 művész állította ki munkáit, és számos előadás, performance és happening színtere volt. A boglári műtermet nemcsak a 20. századi művészettörténet meghatározó és kulcsfontosságú helyszíneként tartjuk számon, de általa betekinthetünk a szocializmus kultúrpolitikájának működésébe is. A balatonfüredi Vaszary Galériában BOGLÁR ITT ÉS MOST címmel nyílt kiállítás, mely bemutatja a kápolnaműterem történetének legfontosabb állomásait, és olyan izgalmas kérdésekkel foglalkozik, mint például hogy időben és térben távol mennyire eleveníthetők fel az 50 évvel ezelőtti események.
A Balatonboglári kék és vörös kápolna máig fontos helyszíne a magyar képzőművészeti életnek, azonban az 1970-es években a hazai underground alkotói szcéna igazi fellegvára lett, noha története egészen máshogy indult. A boglári Temetődomb két neogótikus kápolnája eredetileg családi sírboltnak készült az 1800-as években.
Ahogy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, a Kék kápolnát egy helyi földbirtokos és gyógyszerész, Körmendy Lajos emeltette 1856-ban (más források szerint 1891-ben) családja sírboltja fölé. A katolikus templom építtetője a jövőről is gondoskodott, 1893-ban létrehozott egy alapítványt, és 1000 forintot hagyott letétben örököseinek a fenntartás költségeire a Boglári Takarékpénztárnál. A Körmendy család 1903-ig volt földbirtokos a településen, a temetőkápolna pedig néhány évtized múlva nagyon rossz állapotba került.
Az eklektikus stílusú temetőkápolnát végül 1966-ban az akkor még képzőművészeti főiskolás Galántai György fedezte fel, majd két évvel később a kápolna engedélyt kapott a művészeti célú használatára. A következő két évben Galántai alkalmassá tette a kápolnát, hogy a nyári évszakokban „alternatív művészeti intézményként” és műteremként működtesse a helyszínt, kezdetben „Kápolna Tárlat” elnevezéssel.
Az itt megrendezett kiállításokon nemcsak a hatvanas-hetvenes évek legkiemelkedőbb magyar művészei állítottak ki, de a kelet-közép-európai képzőművészeti élet fontos alkotói és alkotásai is feltűntek a műteremben.
A neoavantgárd művészeti élet és az underground szcéna pezsgő helyszíne lett Balatonboglár, melyet a hatalom egyáltalán nem támogatott, sőt, 1973-ban ellehetetlenítették a működését, betiltották és illegálisnak nyilvánították a Kápolna Tárlatot.
A neoavantgárd művészeti élet és az underground szcéna pezsgő helyszíne lett Balatonboglár, melyet a hatalom egyáltalán nem támogatott, sőt, 1973-ban ellehetetlenítették a működését, betiltották és illegálisnak nyilvánították a Kápolna Tárlatot.
Láthatjuk, hogy a kápolnaműteremnek mennyire összetett története van, a Vaszary Galéria BOGLÁR ITT ÉS MOST kiállítása pedig arra tesz kísérletet, hogy a kezdetektől a bezáratásig bemutassa a neoavantgárd műhely működését, és érthető módon kultúrpolitikai kontextusba helyezze. „Hogyan lehetett a szocializmus idején egy kápolna a kortárs művészet helyszíne? Kik voltak a tiltottak és kik a tűrtek? Ugyanígy fontos célja a tárlatnak, hogy újraértékelje az esemény művészettörténeti kontextusát. Hol helyezhető el az eseménysorozat a korabeli nemzetközi művészeti összefüggésrendszerben? Hogyan volt lehetséges, hogy egy rövid időszakban a kápolnaműterem olyan alkotók találkozási pontjává vált, akik sem korábban, sem később nem találtak közös nevezőt?” – olvashatjuk a kiállítás ismertetőjében a kérdéseket, melyekre választ keres a kiállítás.
A mostani kiállítás legfőbb kérdése, hogy időben és térben távol a kápolnaműteremtől mennyire eleveníthetők fel az egykori események, és hogyan értelmezhetők újra a konkrét helyszínre készült művek, melyek a korabeli művészeti, társadalmi és politikai környezet ismerete nélkül nehezen befogadhatók. A kiállítást bejárva mi meg is találtuk a választ:
a tárlat izgalmasan idézi meg a neoavantgárd műhely működését korabeli fotók, visszaemlékezések, kordokumentumok és kortárs reflexiók segítségével, miközben betekintést enged a hetvenes évek underground mozgalmainak és a hatalmi politika összeütközésének viszontagságos történetébe.
a tárlat izgalmasan idézi meg a neoavantgárd műhely működését korabeli fotók, visszaemlékezések, kordokumentumok és kortárs reflexiók segítségével, miközben betekintést enged a hetvenes évek underground mozgalmainak és a hatalmi politika összeütközésének viszontagságos történetébe.
A BOGLÁR ITT ÉS MOST. Galántai György balatonboglári kápolnaműterme 1970–1973 című kiállítást augusztus 24-ig lehet megnézni Balatonfüreden, a Vaszary Galériában. A kiállításról itt találtok további infókat.
WLB-tipp: a boglári Vörös és Kék kápolnában július 14-étől Weiler Péter és a balatonoffseason Instagram-oldal művészi kollaborációja látható.
