Magasságok és mélységek – Kipróbáltuk a Budapest–Balaton, azaz a BuBa kerékpárutat - Cikkek

A We Love Balaton és a We Love Budapest szerkesztősége évek óta figyelemmel kíséri a Budapest–Balaton, azaz a BuBa kerékpárút fejlesztését, hiszen sokakkal együtt régi vágyunk volt, hogy a fővárosból biciklire pattanva érjük el hazánk legnagyobb és egyik legszebb tavát. A kerékpárutat 2022-ben adták át, így idén nyáron volt az első főszezonja a kerékpárútnak, melyet szerkesztőségünk tagjai teszteltek is. Az előzetes tapasztalatok és beszámolók alapján mindenre fel voltunk készülve, a legmeredekebb emelkedőktől a leglátványosabb suhanásokig, azonban még így is sok váratlan fordulatot tartogatott a BuBa.

Több részletben, tavasszal és nyáron, esőben és 40 fokban, sima és elektromos kerékpárral is megtapasztaltuk a kerékpárút kihívásait a BuBa mentén, de a részletes beszámolónk előtt következzen pár érdekes adat.

Tények és érdekességek a BuBa kapcsán

2022 augusztusára készült el a teljes Budapest–Balaton kerékpárút, mely a budapesti Kamaraerdőtől indul, és hivatalosan 108,2 kilométeren keresztül halad az etyeki borvidéken át a Velencei-tóig, majd innen Balatonakarattyáig, ahol a nyomvonal zökkenőmentesen becsatlakozik a Balatoni Bringakörbe, melynek nem mellesleg idén adták át az utolsó felújított szakaszát.

A BuBa érdekessége, ami egyben a legtöbb kritikus hangot is kiváltotta, hogy nem nyílegyenesen halad a Balaton felé, a 7-es úttal párhuzamosan, hanem egy nagy hurokkal kitér észak felé, az etyeki dombokon át.

A két lehetséges irány közül kétségtelen, hogy ez a szebbik és látványosabb útvonal, azonban a 10% feletti emelkedők és a több mint 900 méteres szintkülönbség nagy kihívás elé állítják még a tapasztaltabb bringásokat is.

A HVG információi szerint azonban a 7-es úttal párhuzamosan futó kerékpárút is kiépülhet, sőt ezen a rövidebb, sík szakaszon már több települést is összeköt bringaút. Budapest határától Tárnokig el lehet jutni kerékpárral, majd a Velencei-tó északi oldalán kerülve Balatonakarattyáig simán letekerhetünk. Így lényegében Tárnok és Kápolnásnyék között hiányzik egy szakasz, de erre állítólag már elkészültek a tervek, így talán a jövőben össze fog érni egy új, könnyebben teljesíthető BuBa-útvonal.

Az alapok lefektetése

A BuBa kapcsán szerkesztőségünk legfőbb döntése az volt, hogy nem egy nap alatt, hanem két szakaszban, két nap alatt fogjuk letekerni a Budapest–Balaton távot (vegyes kerékpárokkal, ki e-bike-kal, ki hagyományos biciklivel). Az első etapot a főváros és a Velencei-tó között tettük meg, majd innen indultunk tovább másnap Balatonakarattya felé.

Így kiváló kétnapos program kerekedett, és kevésbé volt megterhelő, mint egyben letekerni az utat.

Praktikus tanácsok

A BuBát időjárási szempontból egy száraz tavaszi, kora őszi vagy egy hűvösebb nyári időszakra ajánljuk, ugyanis egyik szakasz sem bővelkedik árnyékos és esővédett helyekben. Nagyon fontos ezenkívül, hogy töltsünk le egy virtuális nyomvonaltérképet, gondoskodjunk sisakról, megfelelő védőfelszerelésről, ruházatról, fényvédelemről, kisebb szerszámokról, valamint elegendő folyadék- és energiapótlásról.

Budapesttől Biatorbágyig

Az első kihívást a hivatalos kiindulópont megtalálása jelentette, mi a Gellért teret, illetve a Kelenföldi pályaudvart jelöltük ki találkozóhelynek, de a BuBa 0. kilométere és a kerékpárút kitáblázása Kamaraerdőnél kezdődik, melyet most már a Google Maps is jelez.

Egész pontosan a Kamaraerdei út és a Kolozsvári utca sarkánál találjuk, érdemes a Maksai Marketet keresni.

A kiindulópont megtalálása után Törökbálint felé vettük az irányt, kis forgalmú utakon kanyarogtunk, majd széles, jó minőségű kerékpárútra és egy lankás, dús növényzettel övezett, kellemes szakaszra tértünk rá.

Áthaladtunk az M7-es, majd az M0-s autópálya felett átvezető hídon, végül megérkeztünk Biatorbágyra, ami a BuBa első látványos állomása. Itt az 1898-ban épített – ma már használaton kívüli – vasúti völgyhíd vasszerkezetes viaduktján tekerhetünk át, ahol 26 méter magasról élvezhetjük a panorámát.

Tökéletes helyszín az első pihenő beiktatásához, ahol megállhatunk fotózkodni és gyönyörködni a kilátásban és a másik használaton kívüli viadukt látványában.

Biatorbágy után a BuBa első nagyobb, kb. 7%-os emelkedője következett, 40 méteres szintkülönbséggel. Ehhez az elektromos bicajt elég csak 1-2 fokozatos rásegítésre állítani, hogy kifulladásmentesen is élvezhető legyen, de a trekking, országúti és mountain bike kerékpárral haladók is jól bírták ezt a szakaszt.

Nem is beszélve arról, hogy jobbunkon festői kilátás nyílt a Biai-tóra.

Az a bizonyos „rettegett etyeki emelkedő”

Ezt követően értünk be Etyekre, ahol a faluból kigurulva oldalunkon még ártatlanul sorakoztak a szőlőtőkék, azonban egyre inkább kaptatnunk kellett felfelé, kb. két kilométeren több mint 70 méter szintkülönbséget győztünk le, és voltak 10% feletti emelkedések is ezen a szakaszon.

Az elektromos rásegítést is maximális fokozatra kellett állítani az e-bike-on, így viszonylag könnyedén lehetett venni az akadályt, azonban a sima biciklivel tekerők jócskán megszenvedték ezt a szakaszt. Itt éreztük először, hogy családokkal, kisgyerekekkel nem biztos, hogy érdemes nekivágni a BuBának, egyébként szinte végig csak országúti kerékpárosokkal találkoztunk, akiken látszott, hogy edzésre használják a kerékpárutat.

Hosszas lejtmenetek, nem várt kapaszkodók

Az etyeki emelkedő után viszont megkaptuk jutalmunkat, csodás száguldás vette kezdetét lefelé, ahol több mint négy kilométeren át repültünk a mandulafák és a szőlőtőkék között. Majd ezután következett Gyúró, Tordas és Kajászó, ahol több kiépített pihenő és újabb kaptatók, majd lejtők vártak ránk. Tordas felől érkezve Kajászón érdemes résen lenni, mert van egy nagyon meredeken lefelé vezető szakasz, ami fel is tud kavicsosodni, és nagy gyorsaság mellett veszélyes lehet, ezért ide már extra, lassító fekvőrendőröket is építettek.

Elérkeztünk Pázmándhoz, ahol a kerékpárospihenőben egy helyi fafaragómester szobrai vártak minket, ahol maga Toldi mutatja, merre is van Buda, és itt lehetőség volt a kulacsokat is bőségesen feltölteni. Innen már csak 7 kilométert kellett tekerni Velencéig, azonban Nadapon még várt ránk egy rövid, ám combos, 10%-os emelkedő, ami felvezetett a faluba.

De végül innen jó pár kilométeren keresztül könnyed gurulással érkeztünk meg első napi végállomásunkhoz, a Velencei-tóhoz.

Tekergő Motel és Étterem – Kényelmes szállás szuper panorámával, „Patent” fogásokkal

Velencén egy éjszakát megpihentünk, ahol az autópálya melletti Tekergő Motel és Étteremre esett a választásunk. A szobáink a tó felé néztek, egyszerűen, de ízlésesen berendezve vártak minket egy kényelmes ággyal, ahova boldogan dőltünk le az első, közel 70 km-es szakasz letekerése után. Az étterem is kellemes meglepetéseket tartogatott, a teraszról fantasztikus panoráma nyílt a Velencei-tóra, ráadásul a Székesfehérvárról ismert kiváló Patent Gasztrobár street food fogásait kóstolhattuk meg. Tépett húsok, pulled pork és BBQ-tálak, hamburgerek vártak ránk, de a kemencében sültek a pizzák is. A motel mellett pedig a Félúton Pékség nemcsak jobbnál jobb kovászos kenyerekkel, édes és sós péksütikkel, de komplett reggelivel és finom kávéval indította be a túránk második napját.

A Velencei-tótól Balatonakarattyáig, székesfehérvári bolyongással

Másnap újult erővel vettük nyakunkba a BuBát, és az előzetes beszámolók alapján egy lazább napra készültünk, azonban ez a szakasz is tartogatott jócskán emelkedőket, megspékelve egy székesfehérvári bolyongással.

Előtte azonban még kaptunk egy kis kóstolót a természetből a csodás velencei szakaszon, még egy őz is megállt nekünk pózolni a kerékpárúton.

Velencét elhagyva jól kiépített, sima és kellemes szakasz visz Fehérvárig, azonban ott a kerékpárút nem kerüli el a várost, hanem átkanyarog rajta, ami rengeteg megállást jelent a lámpás kereszteződéseknél, illetve sokszor házak között, murvás parkolók labirintusán át kell megtalálni a helyes utat.

Emiatt is sok kritika érte a BuBát, de a székesfehérvári elkerülő szakasz már tervezés alatt áll.

A városból kiérve Szabadbattyán felé tekertünk tovább, ahol jól kiépített, sima útszakasz várt ránk, élvezet volt tekerni, azonban Kőszárhegynél, ahogy a neve is jelzi, megint meg kellett küzdenünk egy hosszasan emelkedő szakasszal. Polgárdi felé pedig lassan eltűnt alólunk a kiépített kerékpárút, és a közúton kellett haladnunk egy rövidebb ideig, de Füle és Balatonfőkajár között ismét jó minőségű bicikliútra térhettünk rá.

Akarattyáig már tényleg minden erőnket össze kellet szednünk, ugyan ezen a szakaszon igazi kerékpárossztrádát építettek ki, ami gyors és egyenes, de a főút közelsége miatt elég eseménytelen. Ráadásul itt is bőven akadnak még kapaszkodók, amik elektromos bringával semmiségnek tűnnek, de sima bringával, 90+ kilométerrel a lábban már igencsak küzdeni kell.

Végül megérkeztünk Balatonakarattyára, ahol a magaspartra kitekerve elénk tárult a Balaton lenyűgöző panorámája, amiért abszolút megérte végigcsinálni a túrát.