Cikksorozatunkban balatoni településnevek és ezzel együtt a települések történetének nyomába eredünk. Korábban a fonyódi gerillafürdőzőkről, a balatonfüredi fürdőkultúra kialakulásáról és Balatonaliga nevének eredetéről írtunk, de Tihany nevének is utánajártunk.
Paloznak környéke már 5000 évvel ezelőtt lakott terület volt. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a Tódi-dűlő vízforrásai közelében, földbe ásott lakásokban éltek az ősi település egykori lakói. Az ókorban már szőlőművelés folyt a kitűnő klímájú, jó adottságokkal rendelkező tájon. A mai Paloznak dűlőin a közeli balácai római villagazdaság tulajdonosai gazdálkodtak, fogyasztották és valószínűleg el is adták a bort. Hogy milyen szőlőt termesztettek, azt nem tudjuk pontosan, de az ábrázolások valamilyen kék szőlőről tanúskodnak. A szőlőművelés a Római Birodalom bukása után is folytatódott. Nem véletlen, hogy
a szláv eredetű helységnév jelentése 'szőlőskertek alatti TELEPÜLÉS' (PO LOZNIK).
Paloznakot már a honfoglalás idejében keletkezett Veszprémvölgyi Monostor Adománylevele is említi, mégpedig többek között szőlőbirtok-adományozás kapcsán – a monostor kilenc falut, ezen belül paloznaki szőlőterületet és az azt megművelő munkaerőt is kapott. (Az eredeti adománylevelet 1002 előtt, görögül írták, az oklevél 1109-ből származó másolata maradt fenn, görögül és latinul.)
A településsel kapcsolatos az első ismert magyar magánoklevél is, ami a legendás Guden vitéz 1079-ben kelt végrendelete. A nemes lovag I. László király dömösi táborában, a IV. Henrik német-római császár seregei elleni harcra készülve rendelkezett úgy, hogy ha nem tér vissza a csatából, paloznaki birtoka, szőlője és a vincellércsaládok a veszprémi káptalanra szálljanak. Cserébe a katona azt kérte, hogy lelki üdvéért minden évben mondjanak egy misét:
Tudja meg a kiváló gondosságú László király és a hit minden követője, hogy én, Guden, aki sokáig fáradtam uramnak, a királynak szolgálatában és munkájában, hogy az ő engedelmével és beleegyezésével lelkem váltságára Szent Mihálynak adtam minden tudott vagy elrejtett kincsemet, amim csak Paloznakon volt, tudniillik egy egyházat, minden javával a kanonokok hatalma alá, ezenkívül öt mansio szolgát, két ekét, tizenegy szőlőt, húsz ökröt, háromszáz juhot, réteket, szántókat, gyümölcsfákat, erdőt. Ezt, amit Szent Mihálynak adtam, nem a püspök, hanem a kanonokok szolgálatára adtam, hogy ebből évente felüdülésük legyen, és lelkemről megemlékezzenek.
Guden vitéz balsejtelmei beigazolódtak, nem tért vissza a háborúból, így a kitűnő adottságú birtoka – amit ma Slikker-dűlőként ismernek – az egyházra szállt.
„A legjobb csopaki Paloznakon terem”
Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, a magyar történelem zűrzavarában szokatlan módon az oklevél és Guden vitéz szőlője is átvészelte az elmúlt majdnem 1000 évet. Előbbit a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár őrizte meg, utóbbit a paloznaki plébánosok.
Paloznak a török hódoltság idején sem néptelenedett el. A XIX. század végi filoxéravész után a szőlőket az 1900-as évek elején újratelepítették. A paloznaki dűlőkön termő bort „csopakiként” ismerték, mert a település a csopaki hegyközség része Csopakkal, Lovassal, Alsóörssel és Felsőörssel együtt. Guden vitéz egykori szőlőbirtoka legendásan jó borokat ad, ezért terjedt el a mondás: „A legjobb csopaki Paloznakon terem.”
Kitűnő borok ma is készülnek a környék legendás szőlőterületén. A paloznaki plébánia bérbe adta a vitéztől közel 1000 éve megörökölt birtokot. A mintegy négyhektáros területen termő szőlőből ma a ST. DONAT Ökológiai Birtok és a Guden Kisbirtok készít bort. (A Guden Kisbirtokon néhány évvel ezelőtt jártunk, itt olvashatjátok korábbi cikkünket.) Nem feledkeztek meg az egykori tulajdonos utolsó kívánságairól sem: a „felüdülésről” a díjnyertes borok gondoskodnak, és minden év október harmadik szombatján a plébános misét mond a vitéz lelki üdvéért.
(Borítókép: Balkányi László - We Love Balaton)
