„Soha nem mondom, hogy LE (!). Még akkor sem mondtam, amikor Budapesten éltem. Ez nem alá-fölé rendeltség kérdése, pedig a lemegyek, az alárendelő”
– írta egy olvasónk a kifejezésre rákérdező nyári Facebook-posztunk alatt. A jelenséget jól összefoglalja ez a példa, mert bár válaszadóink közül legtöbben a földrajzi megközelítés miatt használják a lemegyek a Balatonra kifejezést, ezt néhányan összekapcsolják az alá-fölé rendeltséggel is, vagyis a földrajzi elhelyezkedést kiterjesztik egy hierarchikus viszonyra.
Lemenni a Balatonra nem jelenti azt, hogy az árak is lemennek.
Erről az alá-fölé rendelő viszonyról Kardos Gábornak, a Balatoni Kör egyik alapítójának erőteljes véleménye van. Egy korábban az RTL Reggeli műsorában elhangzott mondata szerint: „Ha Budapestről valaki lemegy vidékre, Balatonra, akkor miért gondolná azt, hogy az árak is lemennek vele együtt?”
Gábor szerint ez a hozzáállás egyfajta nyaralógyarmat-státuszt erősít, amely aláássa a Balaton saját identitását, és az ezzel a szemlélettel érkező emberek elvárják, hogy alacsonyabb árakon szolgálják őket ki, mint ahol élnek.
Az árakról bővebben
„A legszebb balatoni helyeken a bérleti díj sem olcsóbb, mint, mondjuk, Budapesten, akkor mitől kellene annak olcsóbbnak lenni?” – teszi fel a kérdést Kardos Gábor. Szerinte ráadásul ha ugyanazt a minőséget kapjuk, akkor ahhoz ugyanolyan fontos, hogy megfizessék a dolgozókat. Ennél a pontnál nem mehetünk el szó nélkül az évről évre ismétlődő, drága lángost kiáltó vagy Horvátországgal árakban összehasonlító trendek mellett. Idén először jelent meg ehhez kapcsolódóan egy reprezentatív kutatás, melyet ebben a cikkünkben mutattunk be.
A partra csopakiként Szauer Rózsa, a Nők a Balatonért Egyesület (NABE) elnöke is lemegy, mint mondja, gyakran hangzik el, hogy lemennek a Balatonra, hiszen a lakosság nagy részének lefelé van a Balaton. És így van ez a domborzati viszonyok miatt szerinte sok más északi parti településen, de még délen is, például Fonyódon – részletezte.
Érkeznek Csopakra sokan Győrből is, Rózsa vendégeket is fogad, és a győriek is úgy szokták mondani, hogy lemennek a Balatonra. Úgy véli, nem negatív értelemben használja, aki használja ezt a kifejezést.
Nemcsak le, de fel is mennek
Kardos Gábor maga elmondása szerint nem használja tehát ezt a nyelvi formát, sőt, meg is szokta jegyezni badacsonyiként, hogy ide ne jöjjön le senki, mert ez egy hegy, tehát ide fel kell jönni. A partra persze ő is lemegy, de, mint mondja, abban nem érhető tetten ez a gyarmatosító szemlélet. Szauer Rózsa szintén a hegyre, a faluba Csopakon is felmegy, az állandó lakosok is följebb laknak.
Social oldalainkon reagáló olvasóink többsége nem tartja negatívnak a lemegyünk a Balatonra kifejezést, sőt, a legtöbben használják is ezt a nyelvi formát. Vannak, akik leugranak vagy legurulnak, akik pedig lemennek a Balatonra, az ott töltött idejük alatt is lent vannak a Balatonon.
Lemennek budapestiek, veszprémiek, győriek, helyiként pedig vannak, akik kimennek. Pécsiek azt írták, hogy ők felmennek a Balatonra, de Tihanyból is érkezett olyan válasz, hogy a komp feljönni szokott (a kompról lehajtó autók feljönnek a faluba).
Nagyon kevesen tartják negatívnak, volt, aki korábban annak tartotta ezt a kifejezést, de már elfogadta: „Ki akarná degradálni a Balatont!?”
Mit üzen a magyar nyelv?
„A kognitív nyelvészet leír különböző viszonyokat, amelyekbe a lemenni a Balatonra is beleilleszkedik” – ezt már Bencze Norbert alkalmazott nyelvész, magyar mint idegen nyelv tanár, az ELTE óraadó oktatója mondta a We Love Balatonnak.
„A fent-lent kettősségbe tartozik bele a központ (itt Budapest) és a vidék (ebben az esetben éppen a Balaton mint kedvelt vidéki úti cél) is, amelyeket a lemegy igével kötünk össze. A magyar nyelv értelmező szótára a lemegy szóhoz kétféle jelentést rendel: ′lefelé vagy lejjebb megy′ (pl. lemegy a földszintre), illetve ′valaminek a felületéről vagy szem előtt levő helyről eltávolodik′ (pl. szappannal lemegy a piszok). Az első, lefelé irányulást kifejező jelentések között szerepel példaként a lemegy vidékre is. A szótár szerint ebben az esetben arról van szó, hogy valamely lent vagy lejjebb levőnek tekintett helyre, hely felé (pl. északról délre, a folyón lefelé, központi helyről kisebb vagy távolabbi helyre, alárendelt szervhez, személyhez, [fő]városból vidékre) megyünk.”
– magyarázta Bencze Norbert. Hozzáteszi, hogy mivel a fenthez általában pozitív érzelmek kapcsolódnak, a lenthez pedig szomorúság, negatívum és sötétség – és ezt nemcsak a nyelvészfül érzékeli, hanem mindannyian, nyelvhasználók is, ezért jut eszünkbe a pejoratív megítélés is –, így könnyű a lemegyek a Balatonra megnyilatkozást használó fővárosiakat
fennhéjÁzással vádolni.
A nyelvész szerint azonban ilyen esetekben nem a felsőbbrendűség kifejezéséről van szó, hanem egy közös kognitív különbségtétel működtetéséről: „A bonyolultat, a sűrűn lakottat, a központit, az utak találkozópontját a fenttel, az egyszerűbbet, a kevésbé lakottat, a kevésbé központi szerepűt a lenttel kapcsoljuk össze. Erre csak ráerősíthet az a tény, hogy Magyarország kifejezetten Budapest-központú, és agglomerációjával együtt tízszer annyi ember lakja, mint a második legnagyobb népességű magyar várost, Debrecent” – tette hozzá Norbert.
Kardos Gábor úgy véli, ez a szerinte igencsak negatívnak vélt jelenség nem is fog változni, mert gazdaságilag, kulturálisan és politikailag is központosítottan működik a rendszer.
A nyelvész szerint egy néhány ezer fős Balaton-parti település Budapesthez képest sokkal könnyebben átlátható és megismerhető, valójában ez is a fő oka, hogy sok városi ember a Balatont választja pihenésként, mint mondja: a bonyolult és zsúfolt városból való kimenekülésként. Ezt tették idén is országszerte több millióan. Azt természetesen nem zárja ki, hogy egyesek szándéka lehet a sértés vagy valamiféle negatív különbségtétel kifejezése a lefelé irányuló viszony hangsúlyozásával. „Azt azonban, hogy valóban erről van szó, vagy csak a közös kognitív rendszereink működtetéséről, csak az adott szituációban, az adott nyelvhasználó szándékainak és attitűdjének ismeretében tudnánk pontosan megmondani.”
(Borítókép: Minerva Kiadó, Hölvényi Kristóf - We Love Budapest)
