Hópehely, ibolyalevél, pávafarok, pillangó, tulipán, napraforgó, cserfalevél és fenyőág. Hogy mi a közös ezekben? Talán elsőre nem gondolnánk, de valamennyi az endrédi csipkére jellemző motívum. Arra az endrédi csipkére, amely komoly hírnevet és elismerést szerzett az országban, de a világban is: több sikeres belföldi kiállítás mellett munkáik eljutottak 1938-ban a berlini háziipari kiállításra is, aminek megrendelői között többek között az egykori brit királynőt, II. Erzsébetet is megtaláljuk.
Általános iskolában tanultam meg a csipkeverést, ahol az 1996–97-es tanévtől intézményesítették is mint tantárgyat. A hagyomány addigra már majdnem teljesen kihalt a településen, mert az idősebb asszonyok nem adták tovább a tudást a lányaiknak. Az iskola akkori igazgatója, Regőczi Annamária és a jegyző, Lovász Zoltánné ekkor fogtak össze, akiknek hosszú előkészítő munka után sikerült elérniük, hogy a csipkeverés ismét része legyen az oktatásnak. Öt pedagógus elsajátította a mesterséget Késmárki Károlynétól, aki még őrizte a régi idők tudását. Azóta technikaóra keretében tanítják az iskolában, ahol a lányok megtanulhatják az alapokat. Ez ötödik osztálytól szerepel a tantervben, de a lelkesebbek már negyedik osztályban, szakköri formában is elkezdik a gyakorlást. Nagy öröm, hogy néhányan közülük úgy tanulnak tovább, ahol később hasznosítják az itt szerzett kézügyességet és tudást, például lakberendezőként vagy divattervezőként
– mondta el a We Love Balaton kérdésére György Katalin, a Csipkerózsa Balatonendrédi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnökségi tagja, akinek a mai napig az élete szerves részét képezi a csipkeverés, igaz, csak hobbiként. A 2016-ban létrejött Csipkeverő Körben a felnőttek máig összejönnek és csipkéznek, ahonnan a gyerekek sincsenek kizárva. Hogy mi történik itt? Az asszonyok csipkéznek és süteményt esznek, beszélgetnek és valami unikálisat alkotnak.
Egykor pluszbevételt jelentett a családi kasszában
Balatonendréd történetében a csipkeverés a mesterség mellett egy közösségi újjászületés története is. A nem mindennapi sztori több mint száz éve, 1908-ban kezdődött, amikor Kájel Endre református tiszteletes felismerte, hogy a faluban – ahol addig szinte kizárólag a mezőgazdaság adott megélhetést – szükség van egy olyan téli keresetre, amely kiegészítheti a családok jövedelmét. Ekkor hozatott csipkeverő tanítónőket a településre, akik megtanították az asszonyoknak a csipkeverés tudományát, ami világhódító útjára indította
az endrédi csipke hagyományát.
„Nem véletlen, hogy a település címerében is ott él a történelmi örökség szimbóluma: a zöld szín a mezőgazdaságot, míg a fehér a csipkét jelképezi, a pajzson pedig maga a csipkemotívum is helyet kapott. Így fonódik össze múlt és jelen, a munka és a művészet” – mutatott rá az endrédi csipke mindent átható jelentőségére György Katalin.
A kezdetekben az asszonyok úgynevezett métercsipkét készítettek, és az egyik fővárosi fehérnemű-kereskedés volt a legnagyobb megrendelő. A csipkék ruhaszegélyeken, blúzujjakon tűntek fel, finom, mégis karakteres díszítésként. Az igazi áttörést azonban Kájel Endre felesége, Koroknai Zsófia hozta el. A húszas években maga is megtanulta a mesterséget, mestervizsgát tett, majd új irányt adott a csipkeverésnek: a méteráruk mellett saját tervei alapján terítőket, díszcsipkéket és hasonlókat kezdett készíteni, és egyedi tervezésű minták alapján dolgozott az asszonyokkal. Létrehozta és bejegyeztette a híres csipketelepet, amelyről az 1937-es Kurír már úgy írt: „Endréden világhírű csipkeverők dolgoznak.” Zsófi asszony precizitása legendássá vált: tökéletes munkát várt el mindenkitől, mert hitt abban, hogy a szépség bizony a részletekben rejlik.
Amikor 1952-ben Kájel tiszteletes nyugdíjba ment és elköltözött, a telep vezetését egy különleges tehetség, Gecsei Lídia vette át, aki mindössze nyolcévesen kezdett csipkét verni, mivel csípőficama miatt nem tudott mezőgazdaságban dolgozni. Tervezett, tanított, sőt saját házában is oktatta a fiatalokat. A vásárokban maga árulta a kész munkákat, és mindig biztatta a lányokat: „Verjétek csipkébe a szépet!” – mert számára a csipkeverés a szépség és a kitartás nyelvét jelentette.
Két középső össze, jobb fent, bal lent, két középső össze
Első hangzásra talán kissé félelmetesnek, bonyolultnak és lehetetlen küldetésnek tűnik a csipkeverés művészete. Meg kell tanulni, hogyan kell a szálaknak a párnán elfeküdniük, és hogy hogyan öleli át a vezérszál a többit.
A gyerekeknek van is egy kis versikéjük az iskolában, ami segít nekik megjegyezni a mozdulatokat. Így szól: „Két középső össze, jobb fent, bal lent, két középső össze.” Tény, hogy a csipkeveréshez rengeteg gyakorlásra van szükség. Amit el kell sajátítani, az a szövés, azsúros szélű szövés, rece és fonás. György Katalin szerint általában már az iskolában látszik az, ha valaki tehetséges, de ő azt gondolja, ehhez a mesterséghez meg kell érni: fejben is, kézben is. Évek munkája, és sok-sok gyakorlás és minta szükséges hozzá, és tény, hogy a tanulás soha nem ér véget, hiszen mindig jönnek új minták, új technikák, új ötletek – tette hozzá György Katalin, aki úgy véli,
a csipkeverés megnyugtatja, lecsendesíti az embert.
És hogyan lesz képes valaki egy mintáról olvasni? Erre nincs bevált recept: aki kezdő, annak még nincs rálátása, tapasztalata, de amikor az ember „szintet lép”, akkor elkezd rajzolni, saját mintát tervezni. Ez a képesség ezek szerint valahogy „magától jön”.
Így írt a Körösvidék 1924-ben az endrédi csipkéről:
Híresebb lett a magyar csipke a brüsszelinél. A brüszszeíi csipke, amely belga asszonyok és leányok kezemunkája, rég időktől kezdve drága világhiresség lett s a gazdag emberek minden pénzt adtak erte. Most azután a hires brüsszeli csipkének versenytársa lett a magyar. Kájel Endre ref. lelkész, a nép melegszivü barátja, néhány évvel ezelőtt a somogymegyei BalatonEndréd községben csipkeverő tanfolyamot rendezett. Ma már a falu összes leányai és asszonyai foglalkoznak csipkeveréssel, sőt az ország számos más helyiségében is rendeztek az endrédi csipke verését tanitó női tanfolyamot. Az endrédi magyar vert csipkének ma már világhíre van s szebbnk tartják a brüsszeli csipkénél. Rengeteg csipkét rendelt Amerika is s maga gróf Széchenyi Lászlóné, Wanderbilt Gladis, amerikai nagykövetünk felesége a magyar vert csipke leglelkesebb terjesztője és hiidetöje. Az endrédi asszonyok csipkéiből a jövő hónapban nagyszabású kiállítást is rendeznek Budapesten.
A fotóinkon szereplő csipke történetéről szóló kiállítás – előre bejelentkezéssel – ma is elérhető a Balatonendrédi Közösségi Házban.
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Balaton)
