Tény, hogy a vízi repülés nem új dolog, hanem része a magyar repüléstörténetnek, de a Balaton történetének is. Már az 1938-as Zalamegyei Újság is írt róla – mint az „ötéves, húszmilliós beruházási tervről a Balatonon”, ami akkoriban hihetetlenül óriási összegnek számított. A kikötők, kórházak építése, sétányok létesítése és különböző komplexumok megvalósítása mellett külön pontként került be a „legsürgősebb teendők” közé, amit a Balatoni Társaság fogalmazott meg. Így szólt: „balatoni hidroplán-állomás létesítése gépekkel együtt 1,000.000 pengő”.
Hogy mi lett a tervekkel? Azokról már nagyjából tíz éve beszéltek, mire ez a cikk megjelent. A Közlekedési Múzeum Évkönyve szerint a hidroplánokat üzemeltető Aeroexpress Rt. az 1923. év nyári hónapjaiban kezdte szolgáltatásainak kiterjesztését. A vállalkozás akkoriban Budapest és Siófok között úgynevezett taxirepüléseket vállalt, a Balaton partján üdülők számára pedig sétarepüléseket szervezett.
Századfordulós balatoni repülések
A balatoni „járat” útvonalát is ismerjük: Siófokról indult, majd Balatonalmádi, Balatonfüred, Keszthely és Balatonföldvár érintésével érkezett meg Siófokra.
Június 29-én indult az első repülőgép Budapestről Siófokra. A gépet Maier József vezette és Grosschmid István, a MALERT későbbi elnök-igazgatója kísérte. Az érkezőket Siófokon, a tó partján Bauer Jenő, a vállalat igazgatója, a járás, a község vezetői és az üdülők sokasága fogadta. A balatoni nyári repülési idény megnyitóját a légi jármű bemutatása, a vendégek repültetése követte. Az ünnepség táncestéllyel zárult, amelyen tombolát rendeztek. A rendezőség a 200 000 korona bevételt a hazai repülés fejlesztésére a Magyar Aero Szövetségnek ajánlotta fel. Másnaptól megkezdődött a rendszeres balatoni körrepülés
– írja Rév Pál az Adatok és tények az AEROEXPRESS Rt. történetéhez című beszámolójában. Az Aeroexpress tevékenységének azonban nem célja, hanem csak eszköze volt az alkalmi taxi- és sétarepülések lebonyolítása. A vállalkozás vezetői abban bíztak, hogy a szomszéd államokkal remélhetőleg sorra kerülő megállapodások lehetővé teszik számukra, hogy az engedélyezett vonalakon megkezdjék a légi forgalom lebonyolítását. A trianoni békeszerződést (1920) azonban nem követte a környező államokkal való kapcsolatunkban az enyhülés folyamata. Ennek következtében a vállalatnak új lehetőségeket kellett fontolóra vennie. Nemzetközi irányokba tekintgettek (például Bécs felé), így a balatoni tervek
egy időre fiókba kerültek.
Magyarországon napjainkig az Aeroexpress Rt. által fenntartott üzem volt az egyetlen hazai kísérlet arra, hogy menetrendszerű közforgalmi, Duna feletti légi forgalomban hidroplánokat alkalmazzanak. Jóval később, a megszűnt Aeroexpress Rt. személyzetének egy részét a Magyar Légiforgalmi Rt. (MLRT, más forrásokban MALERT) vette át, amely akkor így az egyetlen hazai légi közlekedési vállalat lett. A Junkers F–13 típusú vízi repülőgép egy példánya „Sió” névvel (a MALERT tulajdonában) még 1937-ig üzemelt a Balatonon.
Hidroplános közlekedés a Balatonon
Jogosan merül fel a kérdés: mi szükséges ahhoz, hogy a hidroplános közlekedés újra meghonosítható legyen a Balatonnál? A felvetés természetesen sokrétű, és nem ennyire egyértelmű a válasz sem rá. De a nyaranta lebonyolított bemutatók bizonyítják, hogy a kérdés abszolút idő- és életszerű.
Aviatikai-nautikai szempontból a Balaton kiváló adottságokkal rendelkezik a hidroplánrepülések végrehajtásához. Egyedül talán a déli part erősebb hullámzása esetén merülhet fel szakmai akadály. Mi eseti jelleggel repülünk a Balatonon, és nem úgy, mint egy évszázada, amikor folyamatos volt a hidroplánüzem a tavon. Sokan vannak, akiknek nagyon tetszik a tó történetéhez szervesen kapcsolódó közlekedési ág újbóli megjelenése, vannak azonban olyanok is, akik erősen félnek tőle, azt vizionálják, hogy egy repülőtérré változik ettől a Balaton. Ez természetesen jelentős tévedés. Ennek a tevékenységnek a volumene olyan csekély, hogy biztosan semmilyen behatással nincs a tó megszokott világára
– válaszolt a legfontosabb kérdésünkre Somogyi-Tóth Dániel, a Légiközlekedési Kulturális Központ alapító ügyvezetője, aki hangsúlyozta: a vízi repülés a létező legkörnyezetbarátabb repülési közlekedési forma, egy négyzetméter természetet nem kell hozzá elvenni, átalakítani, beépíteni. Ráadásul ez a formája a repülésnek fog először belépni az elektromos hajtás világába. Szerinte a hidroplánüzem azonban most is akár nulla helyi fejlesztésből, építés, bármiféle átalakítás nélkül megoldható. Úgy véli, még egy pár négyzetméteres stég sem feltétel, az legfeljebb kényelmesebbé teszi a ki- és beszállást.
Tanulmányok a hidroplán hátrányai között említik a környezeti aggályokat. A vízen való fel- és leszállás, valamint a hajtóművek működése zajt és kisebb szennyezést okozhat, ami aggályokat vet fel a sérülékeny vízi ökoszisztémákban. A vízi fel- és leszállás ráadásul nagymértékben függ az időjárási viszonyoktól, különösen a hullámzástól és a szél erősségétől. Erős hullámok vagy viharos szél ugyanis lehetetlenné teheti az üzemeltetést.
Sokan kérdezik tőlünk, hogy mikor oldjuk meg, hogy az M7 dugói helyett a Dunáról felszállva pillanatok alatt el lehessen jutni a Balatonra, annak gyakorlatilag bármelyik pontjára. A kereslet erre alighanem erős lenne. A fentiek alapján az is látszik, hogy ennek technikailag és műszakilag semmi akadálya nem lenne; sokkal inkább egy közösségi kérdésről van szó. A jelenlegi keretrendszerben sokkal inkább az élmény, a látvány lehet a termék, nem a helyváltoztatás. Aki repül velünk, egy kicsit részévé válik a múltnak és a jövőnek, a technikának és a természetnek egyszerre. Semmiképpen nem nevezném luxusnak, az ára hasonló a számos helyen elérhető kisgépes sétarepülésekhez
– magyarázta Somogyi-Tóth Dániel, aki azt is elárulta, hogy az Aeropark Repülőmúzeum és az Aeroexpress – utóbbit néhány elkötelezett pilóta azonos néven (a világ egyik első légitársasága volt) újraindított – közösen készül hidroplán-nyíltnapokkal a jövő évben, ahol bárki betekintést nyerhet ebbe a különleges világba, akár egy hajó, akár a repülőgép fedélzetén is. Az időpontokat és a helyszíneket tavaszig hirdetik meg.
A szakemberek szerint semmi sincs, ami a Balaton szépségét és hangulatát annyira koncentráltan mutatná meg, mint a hidroplános repülés, ami egyesíti a hajózás és a repülés élményét. A repülőgép emellett „nem használja” el a Balaton vizét, és miután felszállt, nyoma sem marad a gépnek. Mégis a vízről és a magasból is mindent megjelenít a páratlan szépségű környezetből.
És hogy a kétkedőknek mit üzen? Somogyi-Tóth Dániel a következőket emelte ki: „A Balaton közös kincsünk. Nem kizárólag egyik vagy másik csoporté. Nyaralók, horgászok, vitorlázók, és még sorolhatnánk, mind-mind itt használják. A fontos, hogy ne akadályozzuk vagy túlzó mértékben zavarjuk egymást. A vízi repülés nem új dolog; része a magyar repüléstörténetnek és a Balaton történetének is. A kereskedelmi hidroplánrepülés korábban kezdődött a Balatonon, mint akár a tihanyi kompjáratok. Ez szintén nemzeti büszkeségünk. Arról nem is beszélve, hogy az egyre szárazabb nyarak miatt katasztrófavédelmi célból Európában egyre fontosabb szerepe lesz a hidroplánoknak az erdőtüzek elleni védekezésben. Kérdés, hogy erre alaposan felkészülünk magunk hazai képességként, vagy külföldieket leszünk kénytelenek erre felkérni.”
Forrás: Arcanum, Hungaricana
(Borítókép: Aeroexpress)
