Keszthely sétálóutcája, a Kossuth utca 2. szám falán egy emléktábla díszeleg, ami mellett jó eséllyel elmegyünk, pedig valami egészen különleges életútról árulkodik: „Ebben a házban született és élt Simon Böske (1909–1970) 1925-ben a Keszthelyi Korzó Szépe, a Balaton Tündére. Az 1929. évi Miss Hungária és Miss Balaton”. De ki volt a jómódú Simon Sándor járási tiszti főorvos és Hoffmann Janka leánya, Erzsébet, akit csak Böskének neveztek?
Keszthely és a jómódú neveltetésből fakadó elegancia
A 20. század eleji Keszthely kisvárosi világában a kis Simon Böske a módos, művelt polgári családok lányainak életét élte. Édesapja, Simon Sándor járási tiszti főorvosként a város megbecsült alakjának számított, a család otthonát pedig a kor szokásainak megfelelően a tanulás, a zene és a nyelvtudás iránti igény határozta meg. A szőke és kék szemű Böskét már egészen kisgyerek korától fogva gondosan taníttatták, hiszen a helyben végzett iskolái után kereskedelmi tanulmányokat folytatott, és több nyelven – németül és franciául – is megtanult, ami akkoriban egy fiatal nő számára különösen értékes tudásnak számított. Sportolt és zongorázott is. Kortársai visszaemlékezései szerint visszafogott, udvarias, inkább csendes természetű lány volt, akiben a feltűnő szépség és a neveltetésből fakadó elegancia különös módon párosult.
A Balaton-parti nyarak már akkor is fontos szerepet játszottak a keszthelyiek életében, amivel Böske sem volt másként. A Korzó, a sétány és a fürdőélet társasági eseményei a fiatalok találkozóhelyeit jelentették. A Színházi Élet című újság által szervezett „Korzó Szépe” verseny is leginkább egy könnyed, nyári mulatságnak indult, amelyben a közönség és a helyi újságok olvasói szavazatai döntöttek. A 16 éves Böskét barátnői és ismerősei biztatták az indulásra, amit az olvasói szavazatok többségével meg is nyert. A győzelem fordulópontot jelentett az életében, rövidesen a „Balaton Tündére” választáson is őt találták a legszebbnek. Az addig elsősorban a tanulmányaira koncentráló fiatal lány hirtelen a nagy nyilvánosság előtt találta magát.
Meghódította Magyarországot, majd Európát is
Néhány év múlva, 1929-ben már a Miss Hungária döntőjének színpadjára lépett 217 társával együtt, bár a visszaemlékezések szerint nehezen szánta rá magát az indulásra. Eszébe sem jutott, hogy megnyerheti a versenyt.
„A magyar nőnek ugyanazok a jellemző vonásai, mint a franciának, mindig és mindenkor tetszeni akar. Vagy talán nem is a tetszeni vágyás a szépségük oka, hanem az, hogy heves ázsiai vérük szerencsésen olvad össze az európai lágysággal” – nyilatkozott a verseny napján Maurice de Waleffe francia író, a párizsi Le Journal főszerkesztője, a zsűri elnöke.
A zsűri és a közönség egyaránt felfigyelt a fiatal keszthelyi lány természetes eleganciájára, visszafogott modorára, amely élesen elütött a versenyek világában akkoriban is megszokott, teátrálisabb megjelenéstől. Amikor kimondták a nevét, a sajtó jelenségként ünnepelte a vidékről érkezett, művelt, több nyelven beszélő fiatal szépségkirálynőt, aki a korabeli beszámolók szerint „nemcsak szép, hanem intelligens és finom modorú” is volt. A büszke balatoniak sem maradhattak ki az ünneplésből, így az éttermekben hamarosan megjelent
a „Fogas a lá Miss Hungária” névre keresztelt halétel.
Az elnyert Miss Hungária címével Simon Böske képviselhette hazánkat a párizsi nemzetközi döntőn. Az utazás és a felkészülés hetei alatt a magyar lapok egyre gyakrabban írtak róla, részletesen beszámoltak a ruháiról, a megjelenéséről, de még arról is, milyen könyveket tervez magával vinni a francia útra.
Böske édesanyjával együtt, az Orient expresszen utazott a francia fővárosba, ahol az esélytelenek nyugalmával kereste helyét a kontinens különböző országaiból érkező tizenhat lány között. A korabeli tudósítások szerint nem feltűnő gesztusokkal, hanem nyugodt tartásával és természetességével hívta fel magára a figyelmet. A verseny végén „Mademoiselle Elisabeth Simont” hirdették ki győztesnek, majd felcsendült a magyar himnusz, és a fejére került a korona, amivel együtt egy 20 ezer dolláros díjat is kapott. Fogadta a francia köztársasági elnök, a monacói herceg, illetve számos politikus és híresség. Kiváló nyelvtudása miatt könnyedén beszélgetett, és válaszolt a külföldi újságírók kérdéseire is.
Ezután egymást érték a felkérések: filmproduceri ajánlatok találták meg, ismert személyiségek keresték a társaságát, sőt egy selyemgyár még mintát is el akart nevezni róla, ám a szépségkirálynő egyik lehetőséggel sem élt. Inkább kiélvezte az ország szépségeit, és eltöltött egy kis időt a francia Riviérán. Végül több mint egy hónapos külföldi tartózkodás után érkezett Budapestre, ahol több száz fős tömeg várta a pályaudvaron, maga a főpolgármester fogadta, majd bált rendeztek a tiszteletére. „Ma egész Európa, sőt ha akarja, mind az öt világrész Miss Európa lábai alatt fekszik” – írta róla akkoriban a Színházi Élet.
Szerették és üldözték is
Simon Böske nyilatkozataiban rendre szóba hozta az első világháború utáni Magyarország helyzetét, benne a területvesztést, a szétszakított családokat, a határokon kívül rekedt magyar közösségeket. Természetes egyszerűséggel, személyes hangon beszélt minderről, ami miatt sokak szemében
egyfajta jelképpé vált.
A hazatérése után azonban egyre erősebben jelent meg egy másik hang. A harmincas évek elején fokozatosan erősödő antiszemitizmus Simon Böskét sem kerülhette el. A szélsőjobboldali lapok egyre többször bántották zsidó származása miatt. Néhányan „Miss Palesztinának” nevezték őt, és azt kiabálták, hogy „Nem vagy magyar!”. Nem csoda, hogy Böskének gyorsan elege lett a hírnévből, és édesanyjával hazatért Keszthelyre. A visszaemlékezések szerint érzékenyen viselte a támadásokat, ezért egyre inkább visszahúzódott a nyilvánosságtól. Az amerikai Miss Universe versenyre sem utazott el, pedig komoly esélyekkel indult volna a világszépe címért.
A szépségkirálynő inkább a csendes életet választotta. Feleségül ment Brammer Pál textil-nagykereskedőhöz, közös megegyezéssel azonban hamar elváltak. Második szerelmét a nála harminc évvel idősebb Jób Dánielben találta meg, aki a Vígszínház művészeti vezetőjeként dolgozott. A II. világháborúban szerencsésen elkerülték a deportálást, életüket a bujkálás és menekülés szőtte át. Simon Böskét a sajtó és az emberek is szép lassan elfelejtették. A keszthelyi szépség élete végén egy egyre súlyosbodó betegséggel, agysorvadással (és az abból eredő mozgáskorlátozottsággal) küzdött. Idővel már beszélni is alig tudott, minden szó nehezére esett. Mindössze a 61. életévét töltötte be, amikor 1970-ben meghalt.
Források:
- Arcanum
- Hungaricana
- Színházi Élet
- Szarka Lajos: Az első Miss Hungária
- Keszthelyi Életrajzi Lexikon: Simon Böske életrajz
- ujsagmuzeum.hu
- kepmas.hu
(Borítókép: Wikimedia Commons)
