We Love Balaton: Az MTA elnökeként milyen irányokat tart most a legfontosabbnak a magyar tudomány számára, és ezek közül van-e olyan, ami közvetlenül érinti a Balaton térségét vagy a környezeti kutatásokat?
Pósfai Mihály: Fontosnak tartom, hogy az Akadémia foglalkozzék a társadalom számára fontos kérdésekkel, amelyek tudományos megalapozást igényelnek. A már meglévő kutatási eredmények így jobban hasznosulnak, illetve fontos új kutatási irányok jelölhetők ki. A Balaton és környezetének állapota, például a vízminőség megőrzése tipikusan ilyen interdiszciplináris téma.
WLBa: Az Akadémia szerepe gyakran a hosszú távú gondolkodásról szól. Mit gondol, a Balatonhoz hasonló érzékeny ökoszisztémák esetében hogyan tud az MTA valódi hatást gyakorolni a döntéshozatalra?
P. M.: Elnöki programomban szerepel a „témanapok” rendszere. A témanap a fent említett fontos témák megvitatására alkalmas, bevonva a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó kutatói társadalom interdiszciplináris szakértelmét. A vitanap eredményeként rövid, stratégiai jellegű dokumentumok készítését is tervezzük, amelyek segíthetik a döntéshozókat a hosszú távú tervezésben.
Pósfai Mihály, aki mindig egy tudós szemével nézi a Balatont
Pósfai Mihály Széchenyi-díjas magyar geológus, mineralógus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia 22. elnöke. Szombathelyen született 1963-ban, geológusdiplomáját az ELTE-n szerezte, PhD-fokozatát a Stockholmi Egyetemen kapta, majd a Pannon Egyetemen lett az ásványtan nemzetközileg elismert kutatója. Tudományos munkája a környezeti ásványtanra, többek között a Balaton üledékképződésére, a tavi karbonátképződésre és a légköri aeroszolrészecskék vizsgálatára fókuszál, kutatócsoportjával a tó üledékének ásványait és az algavirágzások hátterét is vizsgálja. Akadémiai pályáján végigjárta a ranglétrát az MTA doktori címétől az akadémikusi tagságig, majd 2026-ban az Akadémia elnökévé választották, programjában a tudományos közösség megerősítése és a kutatói pálya vonzóbbá tétele kiemelt szerepet kapott.
WLBa: A Balaton ügye sokakat érint, de a tudományos eredmények gyakran nehezen jutnak el a nyilvánossághoz. Hogyan lehetne közelebb hozni a kutatók munkáját a balatoni közönséghez?
P. M.: Többféle új kommunikációs csatornán is megpróbáljuk eljuttatni az üzeneteinket a nyilvánossághoz. Ezek egyike az újraindított MTA-podcastsorozat, amelynek címe Biztos hang. Eddig négy adás készült el, a legutóbbi épp a Balatonról szólt, Vasas Gáborral, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet főigazgatójával beszélgetett a munkatársunk. Szintén nagy reményeket fűzünk a tavaly indított Tudománybarát Település Mozgalomhoz. Balatonfüred volt az első, azóta több balatoni és környékbeli település csatlakozott. A mozgalmat abba az irányba is próbáljuk kiterjeszteni, hogy a helyi civil szerveződésekkel, a környezetükért felelősséget érző emberek közösségeivel kapcsolatokat építsünk, és rendelkezésükre álljunk az MTA szakértelmével.
WLBa: Ha jól tudom, Balatonfüreden él. Mit ad Önnek a Balaton mint mindennapi környezet, és mennyiben befolyásolja a gondolkodását vagy a munkáját?
P. M.: Szinte naponta járok a Balaton partján, nyáron úszom, kirándulunk a környéken. Ezeket most csak hétvégén tudom gyakorolni. Az egész tájat geológusi, kutatói szemmel látom, ami még emeli a táj szépségét. Minél jobban ismerünk valamit, annál inkább szeretjük.
WLBa: Tudósként hogyan látja a Balaton természeti rendszerét? Van olyan jelenség vagy változás, ami igazán foglalkoztatja?
P. M.: Mint kutató is foglalkozom a Balatonnal: az üledékképződést vizsgáljuk a Pannon Egyetemen működő Környezeti Ásványtan Kutatócsoportommal. A Balaton szürke iszapja főleg kalcium-karbonátból áll, ami a vízből válik ki, tehát gyakorlatilag vízkő. Ennek a kiválásnak a módja és szerepe a tó élővilágában nagyon érdekes kérdés, és az utóbbi években szép eredményeink születtek a témában. Szintén vizsgáljuk a foszfor üledékbeli eloszlását, jellegét. Ennek az algavirágzások szempontjából van jelentősége, mivel általában a foszfor a korlátozó tápanyag az algák számára.
WLBa: A Balaton sokak számára inspirációs tér. Milyen szerepe van az Ön életében, a kreativitásban vagy a tudományos gondolkodásban?
P. M.: Nekem az otthonom ez a táj. Nehezen tudok úgy fogalmazni, hogy ne hangozzék sziruposnak, a lényeg, hogy nem kívánkozom innen sehova.
WLBa: Geológusként és ásványtani kutatóként hogyan „olvassa” a Balaton környékének táját? Mit lát meg benne, amit egy laikus nem?
P. M.: Például a dombok formája alatt látom a kőzeteket, a kapcsolatot a formák és az alattuk lévő vörös homokkő, mészkő vagy gejzirit között. A Balaton színén látom, mikor indulnak be az algák, és a hatásukra megindul a kalcitkiválás – ilyenkor kicsit tejfölösnek tűnik a víz. Úszás közben érzem a víz selymességén a lúgosságát, tudom, hogy a vízben lebegő nanométeres anyagszemcsék ragasztják össze a hajamat.
WLBa: Az MTA elnökeként hogyan látja a tudomány társadalmi szerepét ma Magyarországon, a regionális közösségek, például a Balaton térségében?
P. M.: Az emberek általában érdeklődnek a tudomány iránt. A fent említett módokon próbáljuk a megalapozottnak tekinthető tudományos eredményeket közvetíteni. Nagyon fontosak azok a rendezvények, amelyeken a kutatók találkoznak az érdeklődőkkel. Szerencsére itt, a régióban sok ilyen alkalom van, és nemcsak a városokban, hanem a kisebb településeken is.
WLBa: Ha egyetlen dolgot (vagy akár többet is) kiemelne a Balaton jövőjével kapcsolatban, amit a tudománynak sürgősen kezelnie kell, akkor mi lenne az?
P. M.: A Balaton jó vízminőségének megőrzését tartom a legfontosabbnak. Mindenkinek vigyáznia kellene a tóra, ne kerüljön bele semmi, ami nem odavaló!
(Borítókép: mta.hu / Szigeti Tamás)
