Weiler Péter egyszerre több irányban is építi és formálja a művészeti világát: a festészet mellett egy éve már egy új szerepben is kipróbálja magát, így társalapítóként működteti a budapesti V. kerületi yes! galériát, ahol nem hagyományos módon szervezik a kiállításokat. Először kitalálnak közösen egy témát, majd ahhoz keresik meg az alkotókat és a műveket.
Eközben a saját alkotói munkája sem lassul. Az egyik legfrissebb sorozata a Hungaroring negyvenedik évfordulójához kapcsolódik, amely számára személyes emlékeket is felidéz. Ahogy a We Love Balatonnak adott interjújában elárulta, a képeken a saját, játékos univerzumát építi fel.
Az idei év legnagyobb vállalkozása azonban egy egészen más léptékű kiállítást takar. Weiler Péter új tárlata augusztus 13-án nyílik meg az egykori Inotai Hőerőműben, ahol a monumentális ipari környezet ad hátteret mintegy harminc új alkotásnak. Elárulja, hogy régóta vágyott arra, hogy egy olyan helyen állítson ki, ahol egykor fontos emberek dolgoztak és komoly döntéseket hoztak, de aztán egyszer hirtelen „megállt az idő”. Az új kiállítás ráadásul technikai szempontból is fordulópont a művész számára, hiszen először készített szitanyomatokat, mert ez az eljárás régóta foglalkoztatta.
Ez a kísérletező szemlélet a Balatonhoz is visszavezeti. Veszprémben, a KUNSZT! galéria és kávézóban jelenleg egy balatoni témájú tűzzománcsorozata látható, amely újabb állomása annak az alkotói útnak, amelyben a tó visszatérő inspirációként jelenik meg. Szeret új dolgokat kipróbálni, kísérletezni, keresni azokat a lehetőségeket, amelyekből képet lehet készíteni. Weiler Péter meggyőződése, hogy ettől „tágul a horizontja”. Úgy véli, ma egy képzőművésznek értenie kell a legújabb technológiai változásokat és irányzatokat. Többek között ezért is vágott bele a doktori tanulmányokba, ahol a kutatási területe a mesterséges intelligencia és a képzőművészet igen összetett kapcsolatát elemzi. 2025-ben pedig megjelent életrajzi könyve is Weiler címen.
Most pedig nézzük, hogyan látja Weiler Péter a Balatont!
We Love Balaton: Milyen az első, legmeghatározóbb emléked a Balatonról? Van olyan balatoni íz, illat vagy hang, ami azonnal visszarepít egy emlékhez?
Weiler Péter: Számomra a balatoni élmény már elkezdődik ott, amikor az állomáson bemondják, hogy melyik település következik. A Balatonon ennek egy teljesen más hangulata van, mint bárhol. Ugyanez az érzés tölt el, amikor a fizetős strandon a hangosbemondó közzéteszi, hogy hamarosan zárnak. A gyerekek, ahogy a háttérben ott pancsolnak és játszanak. Vagy ha a láncra gondolok, amivel a bójákat rögzítik. Utánozhatatlan hangja van, amikor megkapaszkodsz a bójában, és közben a lánc hangját a víz tompítja. Ezek annyira inspirálnak engem, hogy a jövőben szeretnék egy balatoni hangok kiállítást. A Balaton nekem sokszor nosztalgiával keveredő szeretet.
WLBa: Vannak kedvenc helyeid a Balaton körül (települések, strandok, rejtett pontok), ahová újra és újra visszatérsz?
W. P.: Az első, leginkább meghatározó élményem az Balatonlelle, ahol nagymamámnak volt egy húsz négyzetméteres kis lakása egy társasházban, ahol mindenki jóban volt mindenkivel. A felnőttek együtt szórakoztak vagy kártyáztak, de mi, a gyerekek is együtt jártunk a strandra vagy fagyizni. Ez olyannyira elementáris élmény számomra, hogy azóta is minden, a Balatonnal kapcsolatos gondolatomat átszövi. Utána következett egy hosszú időszak, amikor Sóstóra jártam rendszeresen, ami nagyon más környezet. Sokat vitorláztam, kajakoztam a víz közelsége miatt, és ez gyorsan meghatározóvá vált az életemben. A vitorlázás számomra az igazi kikapcsolódás, amiben Aliga és Kenese voltak a fix állomásaim, ahol a hajóm „parkolt”, és innen jártam körbe a Balatont. Aztán egyszer, talán úgy húsz éve kikötöttem Balatonfüreden, és annyira megtetszett, hogy elterveztem, hogy átköltöztetem ide a hajómat. Valahogy ebből következett, hogy később vettem egy kis présházat a város feletti dombos részen, Arácson.
WLBa: Mi az az egy balatoni élmény vagy hangulat, amit szerinted mindenkinek át kellene egyszer élnie?
W. P.: A Balaton-élmény nekem mindig úgy kezdődik, hogy kinyitom a szemem, és egyből arra gondolok, hogy milyen jó, hogy itt lehetek. Miután szeretem a feladatokat, ezért első a bevásárlás. Motorral elmegyek a városba, aztán elkészítem a reggelit. Ennek az elfogyasztása felér egy szeánsszal, ami csupa vágyakozás és boldogság, amit megtöltünk tartalommal. Családi körben ott ülünk az asztal körül, és beszélgetünk, aztán strand, vagy irány a hajó. Lehorgonyzok, és csak megélem a pillanatot, nézem egyszer az északi, aztán a déli partot. Vagy megkerülni a Tihanyi-félszigetet, és a sajkodi strandnál kikötni, ami egészen tengerparti érzésekkel tölt el, ahogy hallod a kabócákat, de ki is tudsz úszni a partra egy lángosért. Amikor pedig elkezd lemenni a nap, visszaindulsz a délutáni széllel. A legjobb, ha az ember azt csinálja a Balatonnál, hogy nem csinál semmit.
WLBa: Ha egyetlen napod lenne a Balatonnál, hogyan töltenéd el reggeltől estig?
W. P.: A korábbiakkal együtt versenyben van még egyfajta időtöltés és élmény. Az egyik kedves barátomnak van egy saját pici stége a déli parton. Ez egy csodálatos hely Zamárdinál. Ha nem viszed magaddal a telefonod, akkor ott egy pillanat maga az oázis. Csak fekszel a stég fadeszkáin, hallgatod a víz csobogását, érzed a napsütést az arcodon és a testeden.
WLBa: Inkább az északi vagy a déli part áll közelebb hozzád – és miért?
W. P.: Egyszerű a válaszom, mindkettő. Szerintem kisgyerekkel és családdal, illetve gyerekekként fontos megélni a déli partot, ahol a sekély víz biztonságos. Emlékszem, micsoda iszapvárakat építettünk, és rengeteget játszottunk a partközeli vízben. Később, amikor pedig elkezdenek számítani az északi parti borok, az éttermek, a művészeti események vagy maga a kilátás, akkor pedig az északi.
WLBa: Mit mutatnál meg először egy külföldi barátodnak a Balatonból?
W. P.: Őszintén szólva van bennem egy nagy adag elfogultság a Balatonnal kapcsolatban. Ha viszont érkezik ide egy külföldi, akkor neki óhatatlanul nincs semmiféle kötődése. Ezért biztosan Tihanyba vinném el először, ahol a természeti és az épített környezet maximális összhangban van. Valahogy el tudod helyezni a világban, mert szerintem egy világszínvonalú csoda. Aztán valószínűleg elvinném Balatonfüred belvárosába, mert meglehetősen ritka egy tó közelében egy ilyen régi, jól megóvott, szép környezet.
WLBa: Ha választhatnál, hol lenne nyaralód a Balatonon? Miért pont ott?
W. P.: A Balaton kapcsán mindig azt gondoltam, hogy a legjobb helyen és a legjobb pillanatban, a legjobb emberekkel vagyok. És egy nyaralóhoz szinte mindig csak jó emlékek kötődnek. Szóval ugyanitt és ugyanezekkel az emberekkel.
(Borítókép: Szalmás Krisztina)
