Nem az a Vaszary
Laikusként feltételezhetnénk, hogy a Vaszary Galéria névadójáról szól a kiállítás. Vaszary Kolos egyházfőt 1891-ben nevezték ki Magyarország hercegprímásává és esztergomi érsekké, balatonfüredi villájának építése is ekkortájt kezdődött. A tárlaton azonban unokaöccse, Vaszary János munkásságát ismerhetjük meg, aki világlátott festőművészként és grafikusként a 20. századi magyar művészet meghatározó alkotója volt.
A Vaszary – Az ismeretlen ismerős kiállításanyaga ráadásul több tucat olyan festményt is takar, amelyek 2016-ban kerültek elő a művész hagyatékából. Közel ötven évig rejtőzött negyven olajfestménye a Magyar Nemzeti Galéria egyik pinceraktárában.
A festmények eredetileg a művész hagyatékával együtt a Szépművészeti Múzeumba kerültek, majd az 1957-ben alapított Magyar Nemzeti Galéria képzőművészeti gyűjteményeibe és adattárába helyezték a Vaszary-hagyaték több száz tételes együttesét. Bár a hagyatéki listákban feltüntették a két, 20-20 képet tartalmazó tekercset, valamilyen okból külön kezelték őket a hagyaték többi darabjától. Feltehetően a vászonhengerek közé sorolták őket és nem bontották ki a tekercseket. Így maradhattak ezek a művek csaknem fél évszázadon át rejtve a múzeum egyik pinceraktárában
– olvasható a kiállításról szóló sajtóanyagban. A tárlat kurátora dr. Gergely Mariann művészettörténész, főmuzeológus. A júliusban megnyílt tárlat a felfedezett művek legkiemelkedőbb darabjaiból és a Szépművészeti Múzeum, valamint a Magyar Nemzeti Galéria Vaszary-gyűjteményének korábban ismert festményeiből áll.
Vaszary János (1867–1939)
A kaposvári születésű festőművész a budapesti Mintarajziskolában kezdte tanulmányait. Nagybátyja, Vaszary Kolos támogatta pályáját: közös római tanulmányúton is részt vettek, de pályakezdőként egyházi megrendeléseket is kapott általa, amelyek jellemzően portrémegbízások voltak. Éppen Vaszary Kolosról készült portréjával szerepelt először a Műcsarnok kiállításán. Gyakran utazott, és sok időt töltött többek között Franciaországban, Olaszországban, az alkotás mellett a Képzőművészeti Főiskola tanáraként dolgozott nyugdíjazásáig. Felesége és múzsája Rosenbach Mária, Mimi volt, akivel közös nyaralójukban Tatán sok időt töltöttek.
Több stílusban is alkotott a naturalisztikus festményektől kezdve a vallási témájú képeken át az impresszionista és a posztimpresszionista jegyeket tartalmazó alkotásokig, de dolgozott hadifestőként is az első világháborúban. Ez a sokszínűség visszaköszön a kiállítás anyagán is: a sötétebb tónusú akt- és más képektől a vibrálóan színes kertekig és nyaraló emberekig elveszhetünk az apró részletekben.
40 éves kora körül – már elismert festőként – újfajta festészeti stílust szeretett volna kialakítani, melynek az inspirációi szintén nagyon sokoldalú korszakok és stílusok voltak: például egyaránt volt irányadó számára az ázsiai művészet (egyes képein Buddha is szerepel) vagy épp a korai reneszánsz, utazásai miatt a mediterrán életképek is nyomot hagytak ecsetvonásain. Utóbbihoz kapcsolódva érdekes szokása volt például, hogy nem palettán keverte az olajfestéket, hanem üveglapon.
Színek, virágok, fények
Tagadhatatlan kedvenc alkotások a tatai villájukban készültek, ahol tavasztól őszig élt a Vaszary házaspár. A Toroczkai Wigand Ede tervezte épület igazi művészlakként funkcionálhatott, ahol sokszor voltak látogatóik: az előkerült festményekből is van néhány itt készült, amelyekre öröm ránézni, úgy sugározza az élettel teli, színes pillanatokat. Különös összhangban vannak a tárgyak a természettel: szinte minden képen burjánzanak a virágok, amelyek előtt – vagy közrefogva azokat – megjelenik egy-egy bútordarab vagy teraszrészlet. Ám ezek sem akármilyen darabok voltak: art deco fotelek, mintás függönyök, különleges dekorációs elemek.
Női aktok, párizsi emlékek
Aktképeket láthatunk a már említett színes pompába burkolózott festményeken is, könnyű elidőzni azonban az igazán kontrasztos, már-már absztraktra forduló alkotásoknál. A nőiség a nagyvárosi nők ábrázolásában meghatározó Vaszary munkásságában, amelynek fő forrása a párizsi utazások voltak, ahol a felszabadító hatásokról így fogalmazott a festő:
Hogy e mellett Európa, sőt az egész világ művészei szívesen segítették itt szellemi értékek tisztázásában, az csakis abban leli magyarázatát, hogy e nagyszerű város művészi atmoszférája, mint valami melegház, rendelkezett a szükséges hőfokkal és párateltséggel, mely a legritkább exotikumot is virágzásba tudja hajtani.
A kiállítás 2027. január 3-ig elérhető a Vaszary Galériában. A kiállítás előtt vagy után az újonnan megnyílt Vaszary Kávéházat és Kertet sem érdemes kihagyni.
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Balaton)
