A tihanyi Batthyány utca 18. szám alatti romantikus hangulatú üzlethelyiség 2009-ben a település első levendulaboltjaként nyitott meg. Az épület mellett tudjuk megközelíteni a felső részt, ahol egy bájos kis udvar mellett találjuk a százéves tihanyi levenduláról szóló kiállítást. Nyárádi Zsolt vezet körbe minket, aki párjával, Hollán Évával a Tihanyi Levendula Manufaktúra Kft. alapítója, és hozzájuk tartozik az Eau de Tihany – Illatok Háza is.
Száz éve, száz évre
A kiállítás apropója az, hogy pont száz évvel ezelőtt, 1926. június 25-én írták alá azt a megállapodást, amely szerint a tihanyi apátság birtokot ad át Bittera Gyula részére gyógynövénytermesztés céljából. Az már csak ráadás, hogy a szerződés is pont száz évre szól. Ennek emlékére a Tihanyi Levendula Manufaktúra is kötött egy szimbolikus megállapodást az egyházzal.
Már az ókorban is használták
A jubileumi kiállítás egyáltalán nem nagy, ha alaposan szeretnénk megismerni a részleteket, akkor is körülbelül 20 perc alatt végigolvashatjuk – ezt viszont mindenképp ajánljuk, hiszen érdekesebbnél érdekesebb információkat tudhatunk meg a levendula felhasználásáról és Bittera Gyuláról. Éppen ezért nem is árulunk el sokat, inkább a Zsolt által elmondottakból osztunk meg néhány részletet, amelyek mind nagyon izgalmasak.
A gyógynövényeket és a levendulát több mint 2000 éve használja az emberiség jótékony hatásuk miatt, Egyiptomban és Rómában is számos olyan feltárást végeztek már, amely ezt bizonyítja. Egyiptom egyébként napjainkban is az egyik legkiemelkedőbb parfümalapanyag-termelő, a jázmin és az ibolya jelentős része is innen érkezik a parfümökbe, utóbbit akár négyszer is aratják egy évben.
Zsolt azt is elárulja nekünk, hogy az ibolyának nem a virágát, hanem a levelét használják fel. Csakúgy, mint a gyöngyvirág vagy a lila orgona, az ibolya is úgynevezett csendes virágnak számít: az illatát nem lehet szintetizálni, ezt a parfümőrök alkotják meg, nekik kell kitalálniuk azt, hogy milyen más virágoktól lesz valaminek ilyen illata – ibolyaillat tehát természetes módon nem létezik.
A levendulát az illata mellett gyógyító hatása miatt a pestisjárványok idején is használták, az orvosok a hosszúkás maszkjuk elejébe ezt tömték magas antimikotikus (gombaölő) és antibakteriális tulajdonsága miatt. Sokan csak a nyugtató hatását ismerik, pedig kiváló fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő és remek természetes gyógyszer megfázásra, izomfájdalomra, égési sérülésre, rovarcsípésre.
Egy véletlenből hivatás, majd világhírnév
Bittera Gyula már gyerekkorában sem számított átlagosnak, ugyanis hobbiornitológus volt. A Budapesti Tudományegyetemen (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) a tanulás mellett Herman Ottó tanársegédjeként dolgozott. Herman még az I. világháború alatt segédkezett Magyarország első gyógynövénykutató intézetének alapításában, Bittera ekkor került kapcsolatba a szakterülettel. Annyira magával ragadta ez a világ, hogy autodidakta módon kitanulta, majd Kaposváron az első magyar illóolajgyár technikai igazgatójává vált – mindössze 26 évesen.
A tihanyi levendula egyik francia tanulmányútjának az eredménye: amikor látta az ültetvényeket, eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha megpróbálná itthon termeszteni. Végül a bencésektől kapott 120 kataszteri hold sziklás-meszes területet. El is hozta az első levendulákat, nemesítette őket, az évek alatt olyan sikeresen, hogy amikor kiküldte az olaját a franciáknak, a parfümőrök nem akarták elhinni, annyira jó volt, emiatt ide is látogattak. Végül visszavásárolták a kész illóolajat, ebből gyártották kint a parfümöket, egy amerikai parfümőrmagazinban pedig megjelent Bitteráról egy cikk, ezután pedig már
a chicagói árutőzsdén is jegyezték a levendulaolajat.
A gyógynövények kivonatolása nagy részét képezte az üzletnek, az egyik részét a parfümiparnak, a másik részét a gyógyszeriparnak adta el. Az évek alatt az ország több pontján is új telephelyekkel bővült az illóolajgyárhoz tartozó terület, a déli parti Daránypuszta például az egyik fő központ volt.
A II. világháború után szerette volna a fiát követni Amerikába, de elkapták, börtönbe zárták és elvették a gyárát. Néhány év múlva kiengedték, rehabilitálták, és még ekkor is próbálta meggyőzni az embereket arról, hogy
Magyarország illóolaj- és gyógynövény-nagyhatalom is lehetne.
Életének utolsó húsz éve nagy törés volt, a börtönévek után még visszatérhetett a gyárába, de csak laboránsként, nagyobb lehetőségeket már nem kaphatott. Miután felesége, a gyönyörű Karola asszony elhunyt, egy évvel később, 1970-ben követte őt.
Bittera Gyulát nagyon szerették Tihanyban: a település egykor kifejezetten szegény volt, ő pedig komoly ipart hozott ide, tisztességesen megfizette a helyieket, és sokan az ország más területeiről is ideköltöztek. A 2010-es évek elején még élt a kocsisa és néhány asszony is, akik sokat tudtak mesélni Zsoltéknak erről az időszakról.
A kiállítást semmiképp nem érdemes kihagyni, azonban a teljes élmény érdekében az Eau de Tihany – Illatok Házában található állandó tárlat is számtalan titkot rejt a Csokonai utcában. A centenáriumi kiállítás az első levendulabolt feletti épületben augusztus 31-ig látogatható, jövőre pedig új funkciót kap a helyiség, ugyanis ez lesz az otthona a Sacra Botanicának, amely a Tihanyi Levendula Manufaktúra új márkája. Egy természetes kozmetikum és gyógyászati termékcsalád, amelyet az apátság a négy hektáron elterülő gyógynövényeivel támogat.
Elérhetőség
Eau de Tihany Mintabolt – Kiállítás
- 8237 Tihany, Batthyány utca 18.
Eau de Tihany – Illatok Háza – állandó tárlat
(Borítókép: Pesthy Márton – We Love Balaton)
