Az őszi idény már elkezdődött, a lelkes szurkolók már láthattak egy-egy focimeccset az elmúlt hetekben, a 2026-os labdarúgó-világbajnokság kezdetén azonban nyílt egy izgalmas kiállítás Veszprémben, a Laczkó Dezső Múzeumban, amely a falusi futball sajátos világát mutatja be.
Már az indítás elég erős, ugyanis egy retró focicsukás és labdamotívumos kiskapuval találjuk magunkat szemben, aki követte a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa program projektjét, a Formákon túl gyűjtését, az már ezen a ponton fellelkesül. A darab egyébként a Hévíz melletti Karmacs településről mentett kapu, tudtuk meg Törő Balázstól, a múzeum néprajzkutatójától.
Hátsó füves
A kiállítás egy korábbi, sátoraljaújhelyi kiállítás megújított verziója, kiegészítve az elmúlt évek bakonyi–balatoni gyűjtéseivel, de a kuglizás (később még lesz róla szó) szintén teljesen új benne. A Csillag Péter nevéhez kötődő Hátsó füves projekt, amelynek története már több mint 10 évre nyúlik vissza, azonos néven indított cikksorozatként is megtalálható a Nemzeti Sport hasábjain.
Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha
– a fenti idézet az egykori válogatott labdarúgó Simon Tibor szavai, amely egy komplett – Mindszentkálláról származó – öltözőrész fogasa felett található meg. Itt a Nicoflex kenőcs szaga ráerősít a megszokott „öltözőillatra”, az installálás olyan élethű, mintha épp meccs közben lennénk, és a focisták hátrahagyták volna holmijukat.
A hangnak legalább ugyanilyen fontos szerepe van: ismert játékosok szavalják el Zelk Zoltán Egy falusi futballpályán című versét, belehallgathatunk öltözői motiváló beszédbe, és abba a semmihez sem hasonlítható meccs közbeni háttérzajba is, aminek a cifrábbnál cifrább bekiabálásai mindig ráébresztenek, hogy milyen sokszínű is a magyar nyelv.
„Én mint néprajzos úgy tudok ehhez kapcsolódni, hogy a foci szemüvegén keresztül értelmezzük a falusi társadalmat” – meséli Törő Balázs, aki felhívja arra is a figyelmet, hogy 2000 óta drasztikus a csapatok megszűnése. 25 év alatt több mint hétszáz csapat szűnt meg országos szinten az MLSZ-bajnokságban szereplő nagypályás férfi felnőttcsapatokból.
Mi ennek az oka? Elvándorlás, elidegenedés a közösségi tevékenységektől, ugyanakkor ma már sokkal több a szabadidős lehetőség is, vagy épp a túl nagy áldozatkövetelés az időből, hétvégékből, felelősség, de akár a pénz problémakörét is itt említi Balázs, szerinte hiányzik egy csomó fiatal a rendszerből. Az évek alatt összegyűlt több száz kép és ereklye így még jobban felértékelődik, a néprajzkutató szerint pedig
minden falusi csapatnak ugyanolyan értékes a múltja, mert a helyi identitást erősíti.
Múzeumban szotyizni
Igazi szurkolóként is bevonódhatunk a kiállítás anyagába a lelátóról, és amit még eddig nem láttunk: egy kihelyezett zacskóból bizony szotyit is vehetünk, és hagyományosan fogyaszthatjuk is. A „fűben” landolt héjak után már tényleg egy település focipályáján érezhetjük magunkat.
A vetítőn pedig a kutatócsapat bakonyi kalandját bemutató filmet nézhetjük, amikor is egy futballmentő túrára indultak 2025-ben, hogy csapatot toborozzanak, ami tényleg össze is állt. Megtudjuk, hogy az ilyen túrák alatt újraalakuló csapatokból néhány embert elvitt már magával annyira a nosztalgia, hogy akár tényleg tartósan újra összeálltak focizni.
Focimez, kapusmez – „csúnyamez”?
A kiállítás anyagából nemcsak a fotófal állt össze közösségi gyűjtésnek köszönhetően, hanem a mezek is, amelyek közül néhányba bele is bújhatunk egy fotó erejéig. Míg az ország legszebb mezeként emlegetett, helyi népművészeti motívumokból álló buzsáki mez kitűnik a többi közül, addig a rikító színű kapusmezeket jellemzően „csúnyamezként” tartják számon egyesek.
Egy biztos, hogy ereklye mind, ahogyan az egy szikladarab Magyarország legmagasabban fekvő pályájáról, vagy épp a látványos jegykiadó fülke, az 1940-es évekbeli labda, a kispados fémtáblák és még sorolhatnánk…
Játékok – nem csak gyerekeknek
A legkisebbek sem unatkozhatnak ezen a kiállításon, egy játékon keresztül kitalálhatják, hogy ki akar hamis igazolvánnyal játszani, de csocsózhatnak vagy épp kuglizhatnak. Ezt a játékot az különbözteti meg az ismertebb tekétől, hogy míg a teke beltéri, a kugli kifejezetten kültéri játék, és utóbbit szabályosan három bábuval játszhatják. Míg gurítunk egyet, Törő Balázstól azt is megtudjuk, hogy Alsóörsön a Felső kocsma melletti udvaron a mai napig van kuglipálya.
A balatoni foci, mivel három megyére választódik szét, elég speciális. Az említett ok miatt például déli parti nem játszik északi parti csapattal soha, nem volt még külön balatoni bajnokság sem. A tagok állandóságát pedig itt egy külön tényező is erősítheti: nyaralók, vagy épp aki itt végez idénymunkát, sokszor beállnak játszani, tehát nem csak a helyieken múlik egy-egy folytatás.
Bár nem követem a focit, ez a kiállítás így is nagyon magával ragadott, és előhozott gyerekkori emlékeket, amikor családi érintettség miatt én is gyakrabban jártam meccsekre. A Hátsó füves kortárs gyűjtése kivételes kiállításanyag, melynek „tálalása” ledönti az érinthetetlen múzeumokról alkotott sztereotípiákat is.
A Hátsó füves kiállítás december 23-ig látogatható.
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Balaton)
