A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szakmai állásfoglalást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a Balaton vízparti területeinek területfelhasználási követelményeiről szóló szabályozás (röviden BATÉK) egyes rendelkezéseivel kapcsolatban. Az intézet a Facebook-oldalán közzétett dokumentumban arra figyelmeztet, hogy a Balaton körül megmaradt természetközeli területek nem egyszerűen beépítetlen partszakaszok, hanem a tó ökológiai rendszerének fontos részei.
Miért veszélyes a beépítés?
A kutatók szerint a számok önmagukért beszélnek, hiszen az elmúlt közel százötven évben a Balaton közvetlen környezetében lévő élőhelyek területe mintegy hatvan százalékkal csökkent. Úgy vélik, ez a drasztikus területvesztés még inkább felértékeli a még megmaradt foltok szerepét. A berkek, nádasok, zsombékosok és más természetközeli élőhelyek ugyanis számos vízi és vízhez kötődő állat számára biztosíthat táplálkozó-, búvó- vagy szaporodóhelyet. Emellett a tó működésében is fontos feladatot látnak el, miközben segítik a tápanyagok és szennyezőanyagok visszatartását, mérsékelhetik a szélsőséges csapadékesemények hatásait, és hozzájárulnak a Balaton biológiai sokféleségének fenntartásához. A befolyók és torkolati területek ráadásul a tó vízminőségének védelmében is fontos vízvédelmi sávok lehetnek.
Konkrét példaként a mintegy negyvenkettő kilométer hosszú Pogányvölgyi-víz – más néven Keleti-Bozót-csatorna – torkolatot emelték ki, amely Fonyód és Fonyódliget között torkollik a Balatonba, amely jelenleg is komoly fejlesztési nyomás alatt áll, sokan beépíthető vízparti telekként tekintenek rá.
A Balaton vízminőségét nem lehet kizárólag a tóparton megvédeni. A tó állapota nagymértékben függ attól, milyen minőségű víz érkezik a vízgyűjtőről. A befolyók tulajdonképpen a Balaton „kapui”: rajtuk keresztül érkezik víz, de velük együtt hordalék, tápanyag és potenciális szennyezés is. Ezért egy természetközeli Pogányvölgyi-víz és torkolati környezete több szempontból is érték
– emelték ki a szakemberek, akik a jelenlegi helyzetet kritikusnak értékelik. Ahogy fogalmaznak, a fenntarthatóság és a Balaton ökoszisztémájának hosszú távú stabilitása nem tűri következmények nélkül a további beépítést. Felhívják a figyelmet a tudományos konszenzusra is, amely szerint „a tó ökológiai teherbíró képességének határán járunk, vagy bizonyos szempontból már át is léptük azt”. Úgy vélik, ahhoz, hogy a Balaton vízminősége, biológiai sokfélesége és öntisztuló képessége a jövőben is megmaradjon, nem az utolsó természetes szegleteket kellene beépíteni, hanem ellenkezőleg: a természetes és féltermészetes területek arányát kellene szisztematikusan növelni, az úgynevezett ökológiai rehabilitáció és a partmenti zöldfolyosók helyreállítása révén.
Tovább csökken a zöldterületek száma?
Az eljárást öt magánszemély és öt környezetvédelmi egyesület kezdeményezte, ehhez csatlakozott a kutatóintézet. A kutatók egyik legfontosabb érve, hogy a beépítés hatása nem áll meg az adott telek határán. A természetközeli területek feldarabolása és beépítése együtt járhat az élőhelyek elszegényedésével, az algavirágzások és az inváziós fajok megjelenésének kockázatával, valamint a természetes szűrő- és védelmi területek elvesztésével. Érveik szerint a balatoni fejlesztéseknél ezért nem elegendő kizárólag azt vizsgálni, hogy egy adott terület jogilag beépíthető-e, sokkal inkább annak hosszabb távú ökológiai következményeit kell mérlegelni.
Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a civil társadalom, a helyi közösségek és a szakmai szervezetek törvényes és szakmailag megalapozott fellépése kulcsszerepet játszhat ezen területek megőrzésében. A Balaton jövője közös ügyünk, és a jelenlegi döntések évtizedekre meghatározhatják a tó ökológiai állapotát. A természetes élőhelyek megőrzése nem a fejlődés akadálya, hanem a Balaton hosszú távú fenntarthatóságának egyik legfontosabb feltétele. Kérjük ezért a T. Alkotmánybíróságot, hogy a hivatkozott ügyben olyan döntést hozzon, amely a lehető legteljesebb mértékben védi a Balaton ökoszisztémáját, segíti annak regenerációját és ezáltal védi nem csak az Alaptörvény P) cikkében foglalt értékeket, hanem hatékonyan védi a Balaton környezetében élő és pihenni vágyó emberek egészséges környezethez való jogát is
– emelte ki a tihanyi kutatóintézet, aki arra kéri az Alkotmánybíróságot, hogy döntésénél a lehető legteljesebb mértékben vegye figyelembe a Balaton ökoszisztémájának védelmét és regenerációját.
Érvelésük szerint a természetes élőhelyek megőrzése nem a tó körüli fejlődés akadályát jelentik, hanem éppen annak egyik hosszú távú feltételét biztosítják. Érdekesség, hogy a BATÉK deklarált célja szintén a természetes partszakaszok és a beépítetlen parti sávok megőrzése. A rendelet egyebek mellett 1568 hektárnyi területet jelölt ki beépítetlenül megőrzendő parti területsávként. A mostani alkotmánybírósági ügy tétje tehát részben az, hogy mennyire nyújthat valódi védelmet ez a szabályozás a gyakorlatban.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Balaton)
