Dorosz Dávid idén megjelent könyvében a fiktív Árokvár első látásra csak egy átlagos, Veszprém környéki település polgármesteri hivatallal, rendőrséggel, gyermekotthonnal, szebb napokat megélt gyárépülettel, ismerős arcokkal mindenhol. Itt mindenki tud egymásról mindent, a múlt kollektív emlékként van jelen, a kérdés csak az, hogy kiben milyen érzésekkel társulva ülepszik. És ezek mellett persze akadnak olyan helyi ügyek is, amelyekről bár mindenki hallott már ezt-azt, de azért senki sem beszél túl sokat.
Aztán eltűnik Gazsi, a gyermekotthon egyik lakója.
A hivatalos verzió szerint biztos megszökött, de előbb-utóbb úgyis előkerül. Nincs ebben semmi különös, az ügyet gyorsan le is zárnák, ha Feri, a budapesti nyomozó nem kapna egy ismeretlen telefont és nem érezné úgy: itt valami nagyon nincs rendben. Ő nem tud csak úgy továbblépni, hiszen gyerekkorában ő maga is megtapasztalta, milyen az, amikor valaki egyik pillanatról a másikra eltűnik, és a kérdésekre évtizedekig nem érkeznek valódi válaszok.
Feri tehát autóba száll, hogy húsz év után visszatérjen Árokvárra, innentől pedig nincs megállás. A nyomozás fejezetről fejezetre egyre mélyebbre visz a környék világába, és aránylag hamar szembesül vele az olvasó, hogy itt minden csak a színfalak előtt működik tökéletesen, Gazsi eltűnése pedig nem egyéni, hanem rendszerszintű probléma.
Dorosz Dávid jogász és politikus, jelenleg tanácsadóként dolgozik. Bécsben él, az írás mellett szenvedélye a fotózás és az utazás. Első regénye, a Mindenki lelép szintén a Balaton környékén játszódik, és jelenleg is dolgoznak a történet filmes adaptációján.
Nyomasztóan közeli
Dorosz eddigi két regényének egyik legerősebb közös vonása, hogy miközben egy kifejezetten sötét történetet mesél el, olyan helyzetekbe rak bennünket, amelyek már-már abszurdnak tűnnek, mégis kellemetlenül ismerősek lehetnek bárkinek. Ezek nem is feltétlen a történet fő szálait alkotják, hanem csak úgy, természetesen jelen vannak. Például amikor a vonat megáll a semmi közepén, az utasok pedig a negyven fokos hőségben, csomagokkal felszerelkezve egy kilométert gyalogolhatnak a pótlóbuszig. Vagy amikor az állami munkahelyeken feltűnően sok ismerős és rokon talál magának munkát. De ott vannak az intézetben élő gyerekekkel szembeni sztereotípiák, a falu vezetői és az egyszerű helyiek közötti brutális anyagi különbségek, és az is, ahogy egy roma rendőrnek folyamatosan meg kell küzdenie mások előítéleteivel. Az EU-s pénzekről és a sokáig eltűntnek hitt, erős orosz befolyásról már nem is beszélve. Ezekből az elemekből kapunk összképet Árokvárról és Magyarországról, miközben az egész egyre kegyetlenebbé válik.
A pedofilügyek és az intézményi visszaélések szála különösen sötét réteget ad a történetnek, a lelepleződés ellen szinte minden biztosítva van: kapcsolatok, pénz, pozíciók, ez pedig már rég túlmutat azon, hogy ki tüntette el Gazsit. Azt mutatja meg, hogyan tudnak évtizedek alatt kialakulni azok a rendszerek, amelyekben egy-egy ember szinte láthatatlanná válik, miközben mások mindig két lépéssel előrébb járnak.
Közben a múlt folyamatosan találkozik a jelennel. Feri az eltűnt testvérének traumáját cipeli magával. Egykori barátjával, Andrással a kapcsolata már nyomokban sem a régi. András az elbukott apja árnyékából jutott el oda, hogy mára ő a falu egyik legfontosabb intézőembere. Lili, közös szerelmük a saját otthonából menekülve próbál új életet építeni kutatóként, de egy projekt miatt muszáj visszatérnie Árokvárra. Találkozásuk újra feltép sebeket, miközben a maga módján mindenki válaszokat, menekülési útvonalat vagy éppen valamiféle jóvátételt keres.
Kis magyar állapotmutató
Dorosz Dávid az elmúlt nagyjából negyven év magyar társadalom- és politikatörténetéből is bőven merít. Előkerül az államosítás utáni világ, a privatizáció időszaka és az a társadalmi alkalmazkodóképesség, amelyben mindig akadnak olyanok, akik időben felismerik, merre kell lépniük ahhoz, hogy később is a felszínen maradjanak. A jelen látható problémáiból is merít bőven, körüllengi az árak emelkedése, a megélhetési nehézségek – miközben valakinek azért a magánrepülőt is tankolnia kell, ahogy a polgármester anyjának Range Roverébe sem kerülhet magától az üzemanyag. Ezek azok a kiszólások, amelyektől már-már hétköznapi történetté válik a regény. Mert ehhez nem kell ismerni az egyébként kitalált Árokvárt, hiszen a logikáját a legtöbb olvasó gyorsan felismeri az ismerős érzések miatt.
A hatalom árvái egy kegyetlen történet, de mire igazán belemerülünk, már nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki a bűnös, hanem az, hogy egy kis országban, ezen belül is egy olyan helyen, ahol mindenki ismer mindenkit,
hogyan lehet úgy eltűnni, mintha soha nem is léteztünk volna.
Simon Márton szerkesztői munkája érezhető a sorokban, olykor nyers, tömör mondatok viszik előre a történetet: nem magyaráz túl és nem hagy sok időt, megállás nélkül adagolja az emésztenivalót. Ha valaki szereti a feszes, sötét, társadalmi kérdéseket távolról sem kerülő történeteket, érdemes beszerezni ezt a krimit.
A hatalom árvái – Politikai thriller a rendszerek árnyékában
- Cser Kiadó
- 400 oldal
- 5995 Ft
(Borítókép: We Love Balaton)
