Művelt, kíváncsi, rendkívül kitartó és a kor társadalmi elvárásaival dacoló nő volt. Hugonnai Vilma életútja a magyar nőtörténet egyedi, megismételhetetlen fejezetét jelenti. Olyan korban akart orvosnak tanulni és a gyógyításnak szentelni az életét, amikor Magyarországon a nők előtt zárva álltak az egyetemek kapui. Ő ezért egészen Zürichig ment, hogy megszerezhesse a diplomáját. Nem véletlen, hogy amikor hazatért, még hosszú éveket kellett várnia arra, hogy orvosként is elismerjék. Végül csak 1897-ben honosíthatta oklevelét,
amivel ő lett az első magyar orvosnő.
Miközben szakmai pályájával utat tört az őt követő, bátor és elszánt nőknek, a női művelődés és oktatás ügyének elkötelezett képviselőjévé vált. Élettörténetéhez azonban Balatonfüred emlékezete szintén hozzátett egy sajátos fejezetet. A helyi hagyomány úgy tartja, hogy gyermek- és ifjúkorának nyarait a reformkori város egyik nevezetes épületében, a Horváth-házban töltötte.
Nyelveket, irodalmat tanult magas szinten
Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, a Hugonnai (Horváth) család kastélyában, gróf Hugonnai Kálmán ötödik gyermekeként. Már gyerekként sem igazán illett bele abba a világba, amelyet egy 19. századi grófkisasszonynak szántak a korszak elvárásai. A családi emlékezet szerint a kislányt a hímzés és a zongorázás helyett sokkal jobban érdekelte a természet, az állatok teste és az, hogyan működik az élő szervezet. A gyerekkori éveit eközben korántsem tölthette felhőtlenül, hiszen tüdőbeteg édesanyjától a fertőzés veszélye miatt távol tartották őt és a testvéreit. A kis Vilmának így nélkülöznie kellett az állandó anyai közelséget.
A Nagytétényben töltött évek után tízévesen Pestre került tanulni az angolkisasszonyokhoz, akiknek leánynevelő intézete a korszak egyik jelentős nőnevelési központjának számított. Később pedig a Prebstel Mária-féle bentlakásos leánynevelő intézet növendéke lett, amely a korabeli lányok számára elérhető magasabb szintű műveltséget biztosította. Itt nyelveket, irodalmat és a művelt polgári-nemesi nőktől elvárt ismereteket sajátíthatott el.
Továbbtanulásra jogosító érettségit azonban nem szerezhetett Magyarországon, miután a korabeli szabályok ennél tovább még „nem engedték” a lányokat, fiatal nőket. Bár az intézmény nem nyitotta meg előtte az egyetemhez vezető utat, felerősítette benne a tanulás iránti szenvedélyét. És ezt később sem volt hajlandó feladni.
Balatonfüredi nyarak és az Anna-bál
Hugonnai Vilma gyerekkorának történetéből Balatonfüred sem maradhat ki, legalábbis a helyi emlékezet szerint. Történetében felfedezhetünk egy máig kissé rejtélyes, balatoni fejezetet is, amely ráadásul a Balaton-parti város egyik legismertebb hagyományához vezet minket.
A kis Vilma gyermek- és ifjúkorának nyarait feltételezhetően a Szentgyörgyi Horváth család híres füredi házában töltötte. A Horváth-ház neve ráadásul ismerősen csenghet, hiszen ugyanez az épület áll az Anna-bál eredettörténetének középpontjában is. Ahogy korábban mi is írtunk róla, itt rendezték meg 1825-ben az első Anna-bált Szentgyörgyi Horváth Krisztina tiszteletére. Érdekesség, hogy a történészek kutatásai alapján ennek a romantikus történetnek több részlete sem igazolható egyértelműen korabeli forrásokkal.
Épp ehhez hasonló bizonytalanság övezi Hugonnai Vilma füredi nyarait is. Bár a története generációkon át fennmaradt, a történeti bizonyítékok egyelőre bizonytalan lábakon állnak. Tény, hogy neve Balatonfüred emlékezetében mégis összefonódott a várossal. Nem véletlen, hogy a Horváth-ház falán emléktábla, a városban pedig közterület őrzi a nevét.
Orvosi tapasztalattal sem dolgozhatott Magyarországon
Alig tizennyolc évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz. Az élete ezzel a lépéssel látszólag ugyanarra a pályára került, amelyet ez a korszak egy előkelő fiatal nő számára kijelölt. Hugonnai Vilmát azonban továbbra sem hagyta nyugodni a tanulás vágya. Férje, szilasi és pilisi Szilassy György Béla könyvtárából természettudományos és orvosi munkákat olvasott, elkezdte képezni magát, és idővel a környezetében élők egyre többször fordultak hozzá a kisebb-nagyobb egészségügyi problémáikkal. Bár orvosi végzettség nélkül, de az addig megszerzett ismeretei segítségével igyekezett minél többet segíteni a hozzá fordulókon. Házasságuk hamar megromlott, néhány év múlva a fiatal asszony szinte teljesen az orvostudományok felé fordult.
De ekkor jött életében az igazi fordulat. Tudomást szerzett arról, hogy a Zürichi Egyetem bizonyos esetekben nőket is fogad a hallgatói közé. Huszonévesen, feleségként és anyaként döntött úgy, hogy nekivág ennek a viszontagságokkal teli utazásnak. A felvételihez a férje beleegyezését kellett kérnie, aki ezt megadta neki, de az anyagi támogatását megvonta. Hugonnai Vilma így igen nehéz körülmények között élt Svájcban. 1872-ben lett az egyetem hallgatója, majd öt év múlva megvédte a disszertációját, és orvossá avatták.
Elsőként a Zürichi Egyetem sebészeti klinikáján kezdett el orvosként dolgozni, később egy évet töltött egy alapítványi kórházban. Ezek az évek már valódi klinikai gyakorlatot jelentettek számára. Betegeket látott el, és a mindennapi kórházi munkában kamatoztathatta mindazt, amit az egyetemen megtanult.
Csak 1880-ban tért haza Magyarországra, ahol még a vártnál is nagyobb nehézségekbe ütközött. Ahhoz, hogy egyáltalán kérhesse svájci diplomája elismerését, 1881-ben le kellett érettségiznie. Kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter azonban az akkori törvényekre hivatkozva elutasította azt. Hugonnai Vilma így hiába rendelkezett orvosi diplomával és külföldi kórházi tapasztalattal, Magyarországon nem dolgozhatott orvosként. Ez azonban nem tántorította el az elszánt fiatal nőt.
Mindenáron gyógyítani akart
A visszautasítás nem jelentette azt, hogy Hugonnai Vilma lemondott volna a gyógyításról. Letette a szülésznői vizsgát, majd szülésznőként végezte hivatását. Eközben első házassága Szilassy Györggyel végleg felbomlott. Munkája viszont ekkor már a megélhetést is biztosította számára, betegeket fogadhatott, hogy eltarthassa a családját. Közben egyre határozottabban emelt szót amellett, hogy
a nők előtt az addigiaknál több lehetőség nyíljon a tanulásra és az önálló munkára.
Megírta A nők munkaköre című tanulmányát, kiállt a nőket is segítő oktatási reformok mellett, valamint bekapcsolódott a nők jogainak kiszélesítéséért dolgozó kezdeményezésekbe. Saját története ezen a ponton már jóval túlmutatott annál, hogy egy nő szeretné végre „használni” a fáradságos munkával megszerzett diplomáját.
1887-ben új fejezet kezdődött az életében, amikor feleségül ment Wartha Vince vegyész, műegyetemi tanárhoz, egy évvel később pedig megszületett közös lányuk, Vilma Anna. Férje kérésére felhagyott szülésznői praxisával, az orvosi hivatásról azonban továbbra sem mondott le. Az áttörésre egészen 1895-ig kellett várnia, amikor királyi rendelet nyitotta meg bizonyos magyar egyetemi karok kapuit a nők előtt. Hugonnai Vilma ekkor ismét kérelmezte a zürichi diplomája elismerését. Végül csaknem két évtizeddel annak megszerzése után, 1897. május 16-án avatták Budapesten is orvosdoktorrá.
Ötvenéves volt, mire Magyarországon elkezdhetett hivatalosan gyógyítani.
Magánpraxisában elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott. Lelkes támogatója lett a leánygimnáziumok létrehozásának és a nők magasabb szintű oktatásának. Hat éven át tanított többek között betegápolást, gyermekgondozást és a fertőző betegségek felismeréséhez szükséges ismereteket az Országos Nőképző Egyesületben.
Már betöltötte a 67. életévét, amikor kitört az első világháború. Nem pihent, hanem inkább elvégzett egy katonaorvosi tanfolyamot. Tizennégy vidéki városban segített olyan betegmegfigyelő állomások megszervezésében, amelyek munkájában női orvosok és ápolók is részt vettek. Ekkorra látványosan megváltozott az a világ, hiszen a háború alatt vöröskeresztes nővérek százai és több tucat magyar orvosnő állt szolgálatba.
Hugonnai Vilma 1922-ben halt meg, második férjével, Wartha Vincével ma a Fiumei úti sírkertben nyugszik. Életútja azonban jóval túlmutat az „első magyar orvosnő” címén. Azok közé tartozott, akik kiharcolták saját helyüket egy férfiak uralta világban, és munkájukkal utat nyitottak a magyar nők egyetemi tanulmányai és önálló értelmiségi pályája előtt.
Források:
- Tóth-Bencze Tamás: Az első magyar orvosnő Balatonfüreden? (Füredi História)
- Katona Ibolya: Az első magyar orvosnő (Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei)
- Kertész Erzsébet: Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő (Élet és tudomány)
- Szállási Árpád: 100 éve szerzett oklevelet az első magyar orvosnő (Orvosi Hetilap)
- Szekér Ernő: Hugonnai Vilma balatonfüredi emlékezete (Orvosi Hetilap)
- Balatonfüred honlapja
- Arcanum
- Hungaricana
(Borítókép: Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár / Müllner János, MNMKK SOM Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár és Adattár)
