A VígMolnár nem is olyan régen még a csárda szó rosszabbik jelentését képviselte: az 1950–60-as években még molnárlakásként működött épület lassan, de biztosan kezdett lepusztulni. Ám mesebeli fordulat következett be, amikor 2011-ben egy új csapat életre keltette: nem csak az étlap változott meg alapjaiban, hanem maga az épület is megszépült: most egy fehérre meszelt mesebeli muskátlis vendéglőre hasonlít, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Fő előnye a visszafogott hangulat mellett az ismert és kevésbé ismert helyi pincékre alapozó borlap.
A csárda mellé nádfedeles lábas ház készült, ami nyáron nyitott teraszként, ősszel lefóliázva működik. Lett búbos kemence is kinn, nagy cserépkályha pedig bent, ami mellett télen is jó megpihenni. Az ételkínálat őrzi a magyar konyhai jelleget, de sok ételbe került egy kis csavar.
