„Nem a megbotránkoztatás a célom”- Kocsis Bálint, a CSIKOS-lekvárok ötletgazdája

Megérkezésünkkor egy komplett vegetáriánus ötfogásos kóstoló vár minket a Balatonfői Yacht Clubban. Ilyet még nem ettünk. És ahogy haladunk a fogásokkal, ezt mindegyik ételnél megállapítjuk. Hogy kerülhet egy tányérra a mogyoróvajas bulgur, avokádó és zöld tea-krém? Mint ahogy azt sem értjük, mitől lehet finom egy kakukkfüves vagy egy homoktövises lekvár? Pedig mindegyik íze különleges, és ezt minden falatnál be kell vallanunk. Hosszú és küzdelmes belső út vezetett Kovács Bálint séf számára az egészséges és gyógyító alapanyagokig, amelyek megfelelően elkészítve pazar ízvilágot nyújtanak. De erről majd később, mert sok itt a kérdés.

We Love Balaton: A házi eperlekvártól elég hosszú út vezet a nyugtató hatású levendulás és citromfüves szamócalekvárig. Amikor belevágtál a CSIKOS-lekvárok és chutney-k létrehozásába, nem féltél a szokatlan ízek miatti elutasítás kockázatától?

Kocsis Bálint: Nem akartam a húszezredik hagyományos szederlekvár-gyártó lenni. Már a legelején tudtam, hogy én valami teljesen újat akarok csinálni. Először csak azon gondolkodtam, hogyan tudnék kulináris szempontból élvezhető új ízeket gyártani a fűszerek segítségével. Aztán, ahogy egyre jobban belemélyedtem a gyógynövények tanulmányozásába, elkezdtek izgatni. Miért ne lehetne egyszerre nyugtató hatású és finom egy lekvár? Magyarországon rengeteg, élettani szempontból is jótékony hatású gyógynövény terem. Egy karnyújtásnyira vannak tőlünk, mégis legtöbbször csak akkor használjuk őket, ha már betegek vagyunk.

WLB: Úgy hangzik, mintha korábban te sem lettél volna életmódszakértő.

K.B: Séfként követnem kellett a vegetáriánus-vegán ételújdonságokat is, de azon túl, hogy megfőztem őket, nem érdekeltek. Egy időben húst hússal ettem, és nem igazán fordítottam figyelmet az életmódomra. Aztán négy éve jött egy komoly betegség, ami az egész addigi életvitelem átgondolására kényszerített. Nem lettem teljesen vegetáriánus, de például nem fogyasztok már húst napi  szinten. A betegségemből való felépülésem után kezdtem el gondolkodni a gyógyhatású, tartósítószer és színezék mentes CSIKOS-lekvárokon és chutney-kon is.

WLB: Eddig már vagy 25 féle CSIKOS-lekvár készült el, de amikor csak időd engedi, újakkal kísérletezel. Melyek a magyar vásárlók abszolút kedvencei?

K.B.: Olyan értelemben nehéz áttörést elérni a magyar piacon, hogy még mindig a hagyományos, megszokott ízvilághoz leginkább közelítő lekvárokat viszik a legjobban. A belga csokoládé alapú lekvárt, a vaníliás-körtés lekvárt, a marcipánosat és a szamóca-levendulásat viszont már kifejezetten szeretik. Ezek az úgynevezett kommerszebb lekvárok, de gyártunk például olyan paradicsom chutney-t is, amelyet körömvirággal ízesítünk, és szerintem a különböző gyümölcsökkel jól harmonizál a zöld tea, a homoktövis, az aloe vera, sőt a kakukkfű is.

WLB: Két év viszonylag rövid idő ahhoz, hogy egy márka nem csak országosan, de nemzetközi szinten is ismertté váljon. Nektek mégis sikerült. A CSIKOS-lekvárokat hamarosan az Egyesült Államokban is forgalmazzák, és neves nemzetközi vásárokra hívnak titeket kiállítani. Van titok?

K.B.: Sokan kérdezik ezt tőlem és mindig azt válaszolom, hogy biztos van titka, majd ha rájövök, elmondom. Annyi biztos, hogy ez a főállásom mellett egy kis családi vállalkozásként indult, nulla befektetői háttérrel. A mai napig összesen öten csináljuk a lekvárokat és chutney-kat, én pedig csak a szabadnapjaimon tudok besegíteni a főzésbe. A receptek kikísérletezésére pedig csak a nyugisabb téli hónapokban jut idő a szakácskodás mellett. Viszont az elejétől fogva biztosak voltunk a sikerben és fanatikusan kísérleteztünk az új ízekkel. Ha kellett, éjjel főztük a lekvárokat és ragasztottuk az üvegekre a címkéket.  A CSIKOS-lekvárok színes címkéivel, a fiatalos arculattal is ezt akartuk sugározni. Mindig is érdekelt a marketing, és tudtam, hogy az innovatív receptek mellett mekkora szerepe van egy termék sikeressé tételében az arculatnak , valamint annak, hogy megbízható, a magyar termékek iránt elkötelezett forgalmazókon keresztül terjesszük őket. Nagyon sokan segítették a munkámat, a grafikus barátomtól kezdve az értékesítésig.

WLB: Mit üzennek a termékeid a vásárlóknak?

K.B.: Legfőképpen azt, hogy a természetes alapanyagokból, gyógyhatású összetevőkből készült ízek is nyújthatnak kulináris élvezetet. Attól, hogy valami egészséges, még lehet finom is. Minden új recept kitalálásánál az munkál bennem, hogy a vásárlóim, amikor megkóstolják, érezzék a gondolkodó embert mögötte. Nem a megbotránkoztatás, inkább az új ízek megszerettetése a célom, de nem akarok mindenkinek megfelelni.

WLB: Új ízekkel séfként is sokat kísérletezel a Balatonfői Yacht Clubban. Mennyire vevő egy zárt klub állandó vendégköre az általad kitalált újdonságokra?

K.B.: A Yacht Club vendégköre hetven százalékban fix. Amikor kívülről bejön ide egy vendég és látja a kikötőben a sok hajót, akkor rögtön azt hiszi, hogy mi csak dél-amerikai hátszínt és egzotikus, különleges fogásokat kínálunk az étlapon.  Pedig pont hogy nem erre van szüksége az itt nyaralóknak, sokkal inkább a házias, élhető ízekre vágynak. Arra, hogy legyen az étlapon lecsó és tökfőzelék, de azért legyen bennük innováció és kreativitás. A hagyományos magyaros ételek is ott vannak az állandó étlapunkon, de azért a heti ajánlatnál mindig van elegendő tér a kísérletezésre. Csakúgy, mint a CSIKOS-lekvároknál, az ételeimnél is egyszerű és egészséges magyar alapanyagokkal dolgozom, amikből egy-egy csavarral teljesen új ízt lehet faragni. Imádom az újragondolt dolgokat, ezért kap a burgonyaleves gyömbéres-kókuszos ízesítést, a céklás-málnás rizottót pedig grillezett, karamellizált körtével és bőrös lazaccal vagy gőzölt marhapofával készítem. És soha nem gondolnád, hogy a bazsalikom nem csak az olasz tésztákhoz, de a vaníliafagylalt forró málnaöntetéhez is kiválóan passzol, pedig így van.