Aranykategóriás olaszrizlingek, szikrázó napsütés, pazar kilátás és a könnyű boroktól egyre felszabadultabb emberek. A 2013-as csopaki borok első nyilvános kóstolására szervezett fiesztán a Csopaki Kódex két ötletgazdáját, Jásdi Istvánt és Kovács Tamás borászt is kifaggattuk az idei termésről és a jó csopaki olaszrizling ismérveiről.

Múlt szombaton öt csopaki és egy paloznaki helyszínen zajlottak egész nap a borkóstolók és pincetúrák. A festői kilátással bíró Jásdi Pincén és a Szent Donát Borházon túl Csopakon a Söptei, a Koralevics és a Petrányi Pincébe, Paloznakon pedig a Homolába is folyamatosan érkeztek a vendégek.

Az idei esős nyár után jövő ősszel biztosan nem lesz ennyi jó bor, ezt látogatásunkkor a csopaki borászok többsége is sajnálattal nyugtázta. De ne szaladjunk ennyire előre, mert idén még szerencsére volt okuk az ünneplésre. 2013 időjárása mint annyi más fajtának, az olaszrizlingnek is kedvezett. A független bíráló bizottságtól tizenhárom 2013-as bor kapta meg a legmagasabb, Vinea Csopak Nobilis Districtus, röviden VDNC Csopak minősítést.

Az aranykategóriás borok közül mi a Jásdi Pince 2013-as Siralomvágóját kóstoltuk. Kissé ásványos, gyógynövény hatású, könnyű, ízletes volt. Méltán lett Kódex-bor Jásdi István 2013-as Lőcedombi olaszrizlingje. Egyelőre kevésbé ismertek, de annál ígéretesebbek a Guden Birtok borai. A Szent Donát Pincészet 2013-as olaszrizlingje az autentikus pincehelyiségben fogyasztva is kellemes volt, de az ízhatás megsokszorozódott, amikor a Szent Donát balatoni panorámás borteraszán ücsörögve kortyolgattuk a második pohár bort.

A csopaki borvidékre kiterjedő egységes, ám de egyáltalán nem egyszerűnek mondható minősítési rendszer szabályai között Kovács Tamás, a Szent Donát borásza, a Csopaki Kódex titkára kalauzolt minket. A Jásdi Istvánnal közösen kidolgozott kódex célja a csopaki borkultúra védelme. És valóban szigorú feltételeknek kell megfelelnie azoknak a boroknak, amelyek a csopaki nevet akarják viselni.

A szőlő kizárólag a 26 védett, első osztályú dűlő valamelyikéből származhat és csakis olaszrizlingből készített bor nevezhető csopakinak. Ez a kódex két alappillére, amitől egy olaszrizling az alap, VDN Csopak minősítésbe kerülhet. Emellett persze további szempontrendszereknek is meg kell felelnie. Ilyen például a minimum 12%-os alkoholtartalom, vagy a palackos forgalomba hozatal. Az aranykategóriás, VDNC Csopak minősítéshez pedig még szigorúbbak a feltételek. Itt a végeredményen túl a szőlőmetszési technika, a pincemunkálatok, az alkohol és savtartalom harmóniája és egy sor más tényező is számít. Azoknak a borászoknak, akik ebben a kategóriában akarják megmérettetni boraikat, mindig készen kell állniuk a mindenre kiterjedő ellenőrzésre. A Csopaki Kódex behatóbb böngészéséhez  Kovács Tamás melegen ajánlja honlapjuk meglátogatását.

A Csopaki Kódex igazi lényege egyébként a borvidéken készült borok összehasonlíthatósága. Azaz, hogy legyenek szempontok, amikben egységet mutatnak a csopaki borok, ezeken túl azonban minden pincének legyen saját, rá jellemző ízvilága.

És hogy milyen lesz a 2014-es csopaki olaszrizling? Jásdi István például már az idei szüret után eldöntötte, hogy 2014-es szőlőből nem fog Kódex-bort csinálni: „Ami a szőlőben nincs benne, azt nem lehet borászkodással pótolni. Éppen ezért tudni kell lemondani az aranykategóriás borokról rosszabb évjáratokban, különben a saját komolyságunkat veszélyeztetjük. Ezért nem készítettünk 2012-ben sem Kódex-bort. Fontos, hogy ne az aktuális évjárathoz igazítsuk a szabályrendszert, hanem az általunk felállított szempontokhoz rosszabb évjáratokban is tartsuk magunkat.”