Balatonlellén a mólóhoz közel ettünk nagyon jó halat, miközben meghallgattuk a tulajdonos történeteit a 80-as évek balatoni aranykoráról. Kiderült, hogy a Kádár-kori nosztalgia, a polentával tálalt ponty és Balatonlelle első pizzájának története mind nagyon jól elfér egymás mellett.

Eredetileg nem is oda tervezték az éttermet, ahova került. Egy zenés-táncos helyet szerettek volna a balatonlellei móló közelében, de az élet mégis úgy hozta, hogy ezt a viszonylag nagy belső teret nem nyári bulik töltik meg, hanem ebédre és vacsorára éhes vendégek – meséli Csaba, aki maga építette a helyet.

A vízpart és a kikötő közelsége miatt kínálkozott, hogy egy átlag balatoni étteremnél igényesebb külső és belső teret kapjon a Mango. Van itt kandalló, könyvespolc és egy zongora is, amiből már lehet sejteni, hogy a zenés esték egyáltalán nem idegenek a helytől.

Csaba az elejétől tudta, hogy nem Michelin-csillagokat kergető fine dining éttermet akar a balatonlellei sétányon nyitni, sokkal inkább minőségi és tisztességes bisztrókonyhát képzelt el, ahol egy sült krumplis gyros-tálnál tartalmasabb vacsorát lehet kapni, és a vendégek akár egy jól elkészített balatoni halat is bátran megrendelhetnek. A legelején, 2009-ben nagyon szűk étlappal indult a Mango, amit idővel az igényeknek megfelelően bővítettek, de az ars poetica továbbra is ugyanez.

Az étlap legerősebb része éppen a tengeri és balatoni halas szekció. Utóbbit elég nehéz tartani a jelenlegi szabályozás mellett: az éttermek közvetlenül a horgásztól nem vehetnek balatoni halat, a halászatot pedig megtiltották. Ezért Csaba a környéken keresett és szerencsére talált is olyan tógazdaságot, ahonnan nem poshadt, iszapízű halak kerülnek ki, hanem olyan hófehér húsok, amelyekről a norvég folyókban úszkáló lazacok jutnak az ember eszébe. Pedig szó nincs itt nagy megfejtésről: olyan pontyot árulnak, amelyek nem rossz minőségű haltápon nőttek fel, volt bőven helyük mozogni, ezért nem híztak ehetetlenül zsírosra.

A házigazda annyit mesélt erről a pontyról, hogy a polentán, mézes-mustáros balzsamecet redukcióval tálalt megoldást (2290 Ft) választottuk kóstolásra, és tényleg nem csalódtunk. Olyannyira jól sikerült, hogy legközelebb már a fogast (3290 Ft) is bevállalnánk, de ha áteveznénk a tengerekre, akkor a ruccolás palacsintával és olivás caprimártással tálalt lepényhalon (2390 Ft) is erősen gondolkoznánk.

Persze a halak kevésbé lelkes rajongói sem maradnak itt éhesek, mert indonéz tésztától kezdve az olasz konyhán át magyaros fogásokig sok különböző főétel (kb. 1000-2000 Ft) került az étlapra. A pizzák azért sem maradhatnak ki a kínálatból, mert Csaba volt az első, aki 1989-ben egy 30 négyzetméteres üzletben Balatonlellén pizzákat sütött.

Ahogy elkezdünk erről beszélni, rögtön megszólal belőle a vérbő nosztalgia a nyugatnémet turistákkal zsúfolt strandokról és az Üvegház, vagy az Y Diszkó hőskoráról: "Én már tizenévesen, 1984-ben dolgoztam konyhán, később pincér lettem, és a nyári fizetésemből utána egész télen nagyon jól éltem. A 80-as években Budapesten már lehetett olasz konyhát enni a Novotel Hotel aljában, onnan tudtam, hogy mi az a pizza. Úgy voltam vele, hogy ezt Lellén is lehetne csinálni". A kaposvári kenyérgyárban gyúrták a tésztát, utána egy 30 négyzetméteres kis üzletben sütötték készre Balatonlellén, ennyi kellett a mini gasztroforradalomhoz.

Ezután jött a 90-es évek visszaesése, a sok szomorúan magára hagyott zimmer frei, majd a 2000-es évek kicserélte a Balaton közönségét, és egyre több magyar vendég érkezett. Részben ezért nyitott meg a Mango, de az is benne volt a történetben, hogy Csaba szeretett volna visszatérni a szülővárosába.

A lokálpatriotizmus árulkodik a borlapról is, hiszen Konyári, Ikon és Bujdosó borokon kívül mást nem lehet náluk kapni. A lekvárokat, fűszereket, helyi őstermelőktől veszik, a zöldségeket pedig csak azért nem, mert a környéken nem találnának belőle megfelelő mennyiséget. A virágok szintén a környékről érkeznek egyenesen a tányérunkba: Csabáék nyáron nagyon szeretnek azzal kísérletezni a konyhán, hogy ehető virágokkal dobják fel az ételeiket.

Hogy a korábban említett zongora ne hangolódjon le, rendszeresen hoznak olyan fellépőket, mint Rakonczai Imre, vagy Kökény Attila, hogy vacsora közben és után dobják fel a hangulatot annyira, mint kevesen máshol a környéken. Csaba szerint az ilyen esték különösen népszerűek, ezért mindenképpen ajánlott előre asztalt foglalni. Idén szilveszterkor például a kiadós vacsora után retró diszkóval készültek, hogy egy estére megidézzék azt a bizonyos aranykort, amiről az Y Diszkó visszatérő vendégei tudnák a legtöbbet mesélni.