Van az a fajta vendéglátós amerikázás, amit azok művelnek, akik soha nem voltak Amerikában, és persze ők is olyanoknak csinálják, akik szintén nem voltak. Kipakolnak az éttermük elé egy 60 éves Cadillacet, kiteszik Elvis (sőt: Jimi Hendrix) képét a falra, esetleg megbolondítják az egészet egy kis neonfénnyel és krómmal is. Pedig az igazi Amerika a vállalkozó szellemben és az apró részletekben lakozik.

Most már tudjuk, hogy a véletlen reneszánszhoz hasonlóan létezik a véletlen, de igazi Amerika is, mi pedig Polgárdiban rá is találtunk. Ülünk az M7-es és a 7-es út közötti senki földjén egy gyümölcsös mellett, tőlünk 20 lépésre apró épület, előtte egy nagy barbecue szmóker, az ablakain matrica hirdeti: BBQ. Egy úr a növendék gyümölcsfáit locsolja mellettünk, miközben a kedves pincérnő az asztalunkhoz siet a sörrel, a hamburgerrel és a sült oldalassal. Aláfestésnek az autópálya monoton zúgását hallgatjuk – becsukjuk a szemünket és úgy érezzük, nem is a Dunántúlon, hanem valahol New Jerseyben vagyunk. És akkor még nem is sejtjük, hogy ez a hely nem csak külsőségeiben idézi meg az Újvilágot.

Nem csalás, nem ámítás

A szemünket kinyitva még mindig nem a Dunántúlra találunk vissza, mert a közben érkező, steakburgonyával tálalt sült oldalas szintén nyugati méreteket idéz. Szerencsére nemcsak a mérete kiemelkedő: kívül rendesen ropogósra sült, mégsem száradt ki, könnyedén csúszik le a szaftos hús a csontokról. Mellette egy kisebb adag mangalicaburger jött isteni húspogácsával, meg is állapítjuk rögtön, hogy szinte vétek volt hozzátenni azt a sok bucit, szószt és a többit, magában, valami minimális körettel lenne a legjobb. Összesen (tehát az ételekkel, plusz egy limonádéval és egy házisörrel) 3000 forint körüli összeget számolnak fel kettőnknek (egy házisör 300 Ft!), ami a Balatonhoz kicsit közelebb simán lenne másfélszer ennyi is.

Extra csípős, extra barátságos

Gulyás Gábort, a főnököt meg is kérdezzük, nem terveznek-e közelebb menni a tóhoz. „Nem, így is jönnek hozzánk, télen a helyiek, nyáron meg az átmenő forgalom. Ez így egy vidékies, családi-baráti, falusias hangulatú bisztró. Látták azt a vendéget előbb, a Suzukival? Most volt egyéves az unokahúga, a születésnapra innen vitték a kaját. Ez egy ilyen karakterű hely.”

Vannak olyanok, akik messzebbről látogatnak ide, persze főleg enni, de a bisztróban rendezvényekre, akciókra is jönnek: Gábor egy arra tébláboló gyerekre, Tomikára mutat, aki például nemrég nyerte meg a forrócsokibajusz-rajzoló versenyüket, és gyorsan elmond egy történetet a fehérvári rögbicsapatról is. „Csináltunk egy versenyt Polgárdi Legerősebb Embere néven, a legnagyobb extracsípős gigahamburgerünket kellett minél rövidebb idő alatt megenni. Az egyik játékosuk nyerte meg, aztán eljött az egész csapat, hogy megpróbálják megdönteni a rekordját. Nem sikerült nekik, de a srác, aki nyert, legalább a sajátját megjavította.”

Lábon érik a hús

A Mangalica Bisztró egyébként nemcsak a vendéglátásban, de szerkezetében is a közösségre épít, ugyanis az egész egy szociális szövetkezet keretein belül működik, aminek Gábor volt az ötletgazdája. „A szövetkezetben mindenki találhat magának megfelelő munkát, az is a cél, hogy a kallódó embereket fölkaroljuk, vidéken erre nagy szükség van, kár, hogy a szociális szövetkezet máshol nem terjedt el, a közmunkánál szerintem jobb megoldás.”

„Vannak dolgozó és nem dolgozó tagok, saját mangalicaállományunk, amiből az ételek készülnek, gyümölcsösünk, de mi gyártjuk ugye a sört is. Mivel tőlünk jönnek az alapanyagok (még a víz is a saját kútunkból van), jobban tudjuk szavatolni a minőséget. Mangalicát például 2 éves kor alatt nem vágunk, egyrészt az etikus állattartás miatt, másrészt, ahogy szoktam mondani, lábon érik a hús, ezek nem fél év alatt vághatóra felpumpált állatok.”

A tanszékvezetéstől a pultig

Gábor még búcsúzáskor megjegyzi, hogy amit láttunk, messze nem minden, a szövetkezet és a Mangalica Bisztró fejlődése feltartózhatatlan. Van már reggeli, folyamatosan új ételekkel kísérleteznek (a legújabb egyébként Big Hot Pig névre hallgat, hotdog virsli helyett mangalicakolbásszal), a gyümölcseikből lesz majd lekvár és pálinka is, elkezdték árulni a füstölt mangalicatermékeiket a fehérvári biopiacon, és a sörfőzést is szeretnék magasabb szinten művelni.

„Menni fog, csak idő kell” – teszi hozzá optimistán. „Én korábban például vendéglátással sem foglalkoztam egyáltalán, hosszú évekig a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján voltam tanszékvezető, de már 20 éve is tudtam, hogy egyszer egy pult mögött akarok állni. Ez is összejött, csak idő kellett hozzá, mint minden máshoz.”