Évek óta tartó folyamat, hogy kocsmák és boltok helyén újhullámos vendéglátóegységek nyílnak, aminek örülnek a nyaralók és bosszankodnak rajta a helyiek. Megkerestük az arculatváltáson átesett helyek megálmodóit, a nagybetűs bérbeadókat és a régi vendégeket is.

Idén nyár elején fedeztünk fel egy egyszerűségében nagyszerű éttermet Csopak felső részén, a Szomszéd kertjét, melynek elsőre rendkívülinek tűnt a háttértörténete. Aztán rájöttünk, hogy nemhogy nem rendkívüli, hanem egy évek óta épülő rendszerbe illeszkedik. Ugyanis Tóth Attiláék egy régi falusi kocsmaépületet béreltek ki azzal a céllal, hogy felhozzák a gasztronómiai élményeket Csopak álmosabb fertályába is, magyarán egy régi vendéglátóipari egységből egy újat hoztak létre, természetesen az avíttól gyökeresen elütő, 21. századi igényeknek megfelelő arculattal.

Sokat nem kellett kapargatni a felszínt, hogy kiderüljön, sorra nyíltak ki az utóbbi években az olyan helyek a Balaton-felvidéken, amelyek ehhez a vonulathoz igazodnak. Adott volt egy, a rendszerváltás előtti évek hangulatát, arculatát és sokszor vendéglátói, kereskedői hozzáállását is továbbörökítő hely, egy régi kocsma, egy küszködő közért a kis falvak központjában. A kocsmákat egyes esetekben az olcsó szesz és a hipó vegyes szaga, a 20-30 éve változatlan bútorok, falak, padlóborítás és választék, mindezek miatt a bérleti díj nehéz kitermelése jellemezte.

A fásultság a közértekben is megjelent, a mai napig sok helyen léteznek azok a kis áfészek, melyeknek csekély a kínálatuk (tudunk olyan faluközponti abc-ről, mely borválasztéka alig tartalmaz balatoni tételeket, hiába a Balaton-felvidéken van), ennek ellenére árszínvonalban a városi diszkontok (Tesco, Aldi, Lidl) felett vannak magasan, a nyitvatartásuk szűkös és hektikus, egyáltalán nem a vásárlók kényelmére vannak optimalizálva. Ez a két fajta pedig szép lassan, egyéb nyomástól mentesen agóniára van ítélve. A durván felértékelődött (ingatlanárakban is) Balaton-felvidék e faluközpontjai pedig ritkán maradnak árván, hamar megjelenik egy olyan bérlő vagy néha vásárló, aki új élettel akarja megtölteni ezeket. Az már vita tárgya, hogy mennyire szolgálják ki a helyiek igényeit és mennyire az idelátogatókét.

Az uralkodó zrt.

Az ilyen községközponti kocsmák, abc-k evidens módon 1989 előtt állami kézben voltak, aztán ilyen-olyan utakon magánkézbe kerültek. Az egyik legfőbb vállalat a mai napig, melynek tulajdonában több ilyen ingatlan van/volt, a füredi központú, 1999-es alapítású Észak-balatoni Zrt.; közvetett tulajdonosa és vezérigazgatója Markovics Gáspár. Elmondta, hogy a Balatonfüred és Vidéke ÁFÉSZ alakult át a rendszerváltás környékén egy rt.-vé, annak jogutódja a cég.

Balatonalmáditól Zánkáig több településen találunk egységeiket. Élelmiszer-kiskereskedelemmel indultak, az utóbbi két évben csak ingatlanhasznosítással foglalkoznak: "A falusi kiskocsmától egészen a nagy étteremig a portfóliónkban megtalálható szinte minden, a kiskocsmából egyre kevesebb, köszönhetően az újrafazonírozásnak". Távolabb is van pár helyük, így Pápán, Enyingen és Veszprémben, de a tipikus balatoni vendéglátóhelyeik a tótól maximum 10-15 kilométerre állnak. Ismertebb helyeik a füredi Halászkert (plusz most már DiVino), a lovasi Lovas Kikötő, a vászolyi Zománc. Amint látható, ezek zömmel újragondolt helyek, Markovics szerint "az új bérlők közül senki sem gondolkodik már abban, hogy kis falusi kocsmát üzemeltessen, és fröccsből és sörből tartsa el a vállalkozását." A bisztrójelleg dominál, de vannak kávézós, beszélgetős jellegű helyek is.

Felmerült a kérdés, miért szállt ki a - Coop franchise-partnereként működő - Észak-balatoni Zrt. az élelmiszerezésből, melyre a válasz egyszerű volt: gazdasági megfontolásból. Markovics szerint egyszerűen "túl drága hobbivá vált" a sok veszteség finanszírozása, inkább a bérbeadás mellett döntöttek (persze ha a másik fél ragaszkodik hozzá, egyes esetekben el is adnak ingatlant). A bérleti díjakat direkt alacsonyan tartják, hogy a helyek rentábilisan működhessenek. Ennek fejében örülnek, ha a megmaradó pénzből a bérlő felújítja a helyiséget.

A profilváltásokról így fogalmazott Markovics: "Régen a kocsmába azért jártak az emberek, hogy a híreket megosszák egymással, most már inkább távol maradnának és kikapcsolódnának a hírözönből." Szerinte a változások nagyobb konfliktusokat nem generálnak, csak a korosodó, borbarát emberek maradnak távol ezektől a helyektől. Bár épp az alacsony bérleti díj miatti alacsony árak miatt azért be-bemennek a helyiek is egy sörre, fröccsre.

Alapvetően olyan bérlőket keresnek, akik illeszkednek ebbe az új gasztronómiai világba. Kell olyan hely minden községbe, amely magát a falut is ismertté teszi, még ha egy hamburgeres vagy halas helyről beszélünk is. "Nem olyan dolgot kell kialakítani, amiből már van 26, hanem amiből még nincs" - hangzott az érv. Inkább zárva tartják addig a helyeket, amíg nem jön megfelelő bérlő. Nem csoda, volt rossz példájuk is, például a pécselyi Zádor Vendéglő, melynél Markovics szerint már a koncepció is rossz volt, mert a bérlők kevés energiát fordítottak a gasztronómiai oldalra. Mindenesetre Akalin és Dörgicsén is van még bérelhető helyük, de fogyogatnak, érdemes résen lenni, ha van tőkénk és fantáziánk. Lássunk is pár példát, hogyan lehet befuttatni egykori kiskocsmát!

Lepukkant kocsmából tágszívű bisztró

Csopak felső részének fontos kocsmája volt régebben a Nosztori. Tóth Attila visszaemlékezése szerint klasszikus fekete-fehér kőkockás padló, málladozó falak, olcsó szesz és a wc-fertőtlenítő mindent átható szaga jellemezte a helyet. Ő jó ideje kiváló kapcsolatot ápol az Észak-balatoni Zrt. vezetőivel, részt vett több kiadott-eladott helyiségük koncepcióváltásában, újraálmodásában, megfiatalításában. Most pedig a Nosztori utódját, a Szomszéd Kertjét viszi, ahol a koncepció szerint ugyanúgy visszavárják a régi törzsvendégeket is.

Felvázolta nekünk a klasszikus együttállást: adott a község, melynek központjában "működött a hipószagú kocsma", mellette pedig egy olyan, a régi időkből itt ragadt közért volt, ahol drágán adnak kevés árut, és nem akarnak szolgáltatni. Ez gyakorlatilag maga az itt ragadt szocializmus. A bérlő nem mer, a tulajdonos nem akar befektetni, a patthelyzet nehezen feloldható, a vásárló meg rosszul jár. Pedig Tóth Attila szerint tökéletesen működő páros lenne egy közért és egy étterem/bisztró egy épületben. Mindenesetre a régi kocsma megszüntetése miatt eddig minden településen volt némi ellenállás, hiányzott a falubélieknek a megszokott hely.

Zárva volt, most nyitva van

Tálos Attila, a Szőlősi Kocsma újraalapítója  mintegy 20 éve jön-megy a faluban, megérte a régi kocsma hanyatlását is. Azt tapasztalta, hogy sokszor előfordult, betért volna az ivóba, de azt zárva találta. Megkereste hát az Észak-balatoni Zrt.-t, bérbe is adták neki a kocsmát tíz évre, később pedig megvásárolta a Zrt.-től. Itt is volt az italmérés mellett abc is, de már évek óta lehúzott redőnnyel. Szó esett ennek újranyitásáról, "gondolkodtam rajta, hogy ez hazafias kötelesség" - mondta Tálos, de végül rájött, úgyis mindenki a szomszédos Füredre jár bevásárolni. A Veol.hu még 2010-ben írt ráadásul egy botrányról, hogy az akkori bérlő nem fizette a villanyszámlát, amiért lekapcsolták az áramot is, az Észak-balatoni Zrt. pedig szívhatta a fogát.

Mivel az ivó már alig tartott nyitva, a helyiek érdeklődve fogadták a már két évtizede itt élő, általuk jól ismert Tálos Attila Szőlősi Kocsmáját. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ottjártunkkor is akadt egy őslakos, aki csak a korsó sörére ugrott be, azt megiszogatta, újságot olvasott közben, majd elment. Ahogy a Szomszéd Kertje, úgy a Szőlősi Kocsma esetén is egész éves nyitvatartásban gondolkodik a bérlő/tulajdonos, így a helyiek és a nyaralók is megmaradnak mint vendégek. Az csak hab a tortán, hogy az alkalmazottak is mind szőlősiek.

Kocsmácskából bisztrócska

A szépemlékű Vazul kocsma már rég a múlté Vászolyon. A helyén a Zománc Bisztrócska uralkodik, amit Jónás György és Szőke Zsolt álmodott ide, szintén a Zrt. egyik épületébe. Előbbivel tudtunk beszélni, aki elmondta, először a halódó kocsmát vették át a terasz nagy részével, az egykori boltot csak egy év múltán csatolták a vendéglátóhelyhez. Ahogy ezt minden interjúalanyunk elmondta, az alapoktól újra kellett építeni mindent, a Zománcban is "csak a konnektor maradt", még a cserépkályhát is újrarakták. Még egy nem feltárt csőtörést is találtak.

Jónás szerint egyszerűen szükség volt egy étteremre, mivel a Balaton-felvidék egyik legszebb falva ez, és alig lehetett hol enni. A kezdetekről azt mondta, 15 éve még egy egész jó kocsma volt itt, de aztán Jónásék három éve megneszelték, hogy bezárt. A mellette lévő közért is pusztulófélben volt, alig kínált árut.  Gondolkodtak a megtartásán, de végül úgy voltak vele, nem éri meg (bár most csak a környező településeken lehet élelmiszert, vegyiárut stb. vásárolni, mint Szőlősön).

Öt kifliért is a szomszéd faluba kell menni

Próbáltunk helyieket is megszólaltatni, és sokat elmond a régi helyek fenntarthatósági kérdéseiről, hogy ezekben a pici falvakban mennyire nehéz valakit az utcán találni, hisz kevés a lakos is. Vászolyon régóta nyilvánvaló konfliktus feszül a faluban, a tősgyökeres helyiek hiányolják a régi boltot és kocsmát, miközben a Zománc rengeteg fizető vendéget vonz Vászolyba. Zoltán, egy helyi erő is azt mondta, "a bolt, az nagyon hiányzik", az emberek a szomszédos Pécselyre és Balatonfüredre mennek vásárolni. Ez utóbbiba két hetente elmegy a falubusz, aki nagybevásárolni akar, az beszáll. A boltról azonban már Zoltán is lemondott, szerinte "a következő tíz évben nem lesz itt abc, pedig vásárló az lenne."

Egy másik helyi azt fájlalta, hogy nem tud cigarettát venni, mivel dohánybolt sincs itt, de "öt kifliért is el kell menni a szomszéd faluba". Gyorsan javította is magát, hisz mozgó pékbolt azért van. A nevét nem vállaló úr elmondta, ő sokat lázadozott a bolt miatt, hisz a lakosoknak és a nyaralóknak is el kell menni valahova vásárolni. Szerinte nem igaz, hogy nem lehet ezt rentábilisen csinálni, Pécselyen közel 30 éve működik a bolt. Ő hozzátette, a kocsma azért hiányzik, mert régen minden ott dőlt el, az alkalmi munkákat is ott osztották ki. Arról nem is beszélve, hogy a régi kocsmában 250 forint volt a sör korsója, az új étteremben pedig 800.

Lovas alpolgármestere, Volford-Hull Zita is azt mondta "nagyon nehéz az élet kisbolt nélkül". Ugyanis nem mindenkinek van autója, nem mindenki tud átingázni a szomszédos Paloznakra vagy Alsóörsre bevásárolni. "A vállalkozót is meg tudom érteni" - mondta arra, hogy nem érte meg fenntartani a kisboltot (ami egy épületben van a Lovas Kikötővel), az egy éve bezárt. Mozgóboltok mondjuk vannak, szódás, pék és a Family Frost is jár, a falugondnok pedig olykor bevásárol a kevésbé mobilis időseknek. A régi kiskocsma alapvetően kispénzű vendégköre már nem jár el amúgy a Kikötóbe.