Sokáig a fiú utódok miatt volt érdekes, de szerencsére már nemcsak ez jut az eszünkbe a juhfarkról: a hazai borszakértők szerint a Somló az ország egyik legígéretesebb borvidéke, sőt, világviszonylatban is izgalmas, limitáltan hozzáférhető tételek készülnek itt. A szeptember 15-én megrendezett 3. Somlói Juhfark Ünnepen nemcsak a legjobb somlói borokat kóstoltuk meg, hanem a borvidéket érintő problémákról és a lehetséges megoldási irányokról is beszélgettünk a borászokkal.

Harmadik alkalommal mutatkoztak be a legjobb helyi borászatok és a borvidék juhfarkjai a Tornai Pincészet teraszán. Aki időben regisztrált, a termőhelyen is megkóstolhatta a borokat a több órás dűlőtúrán, de volt kötetlen kerekasztal-beszélgetés Tornai Tamással, és persze kifaggathattuk a borászokat az idei év kihívásairól és a legjobb tételeikről.

A gyümölcsösebb somlói borok előtérbe kerülnek

Már néhány tétel juhfark kóstolása után egyértelművé vált, hogy milyen óriási különbségek vannak a termőhelyek, a technológiák és az egyes évjáratok között is. A juhfark markáns ízvilágú bor, melynek „tüzességét” és karakterét sok kóstolás után lehet igazán megismerni, megérteni és értékelni. Neutrális illattal és aromákkal rendelkezik, emiatt képes kiemelni és közvetíteni a termőhely értékeit. Sokféle stílusú bor készíthető belőle, az acéltartályos, könnyedebb tételektől a hordóban érleltekig. (A juhfarkról részletesebben itt írtunk).

Van, aki a Somlót Tokaj vetélytársának tartja, pl. Horkay András nemzetközi borakadémikus (AIWS), a Central European Wine Institute alapítója és vezetője. A szakember szerint nemcsak a hagyományosabb, vagyis „az ásványos, hordós, magasabb alkohollal rendelkező, sokéves érlelést igénylő, inkább alkalomra szánt” boroknak kell figyelmet szentelnünk: „Nagyon sok olyan tétel is van már, amely elszakad ettől a sztereotípiától. Az ásványosság és a komoly sav marad, de kevésbé fahordós és olajos, sűrű karakterű borok, ezért jobban fogyaszthatóak. Az egész világ a gyümölcsös, könnyebben fogyasztható borok irányába megy, és ma már a Somlón is tudnak olyan bort készíteni, amely attól, hogy gyümölcsös és jobban iható, még meg tudja mutatni az egyedi, ásványos terroirt, ami megadja a karakterét, és ki tudja emelni világviszonylatban is.”

Kinyílt a világ, de hiányzik a munkaerő

A furmint után a juhfark is bekerült a nemzetközi szinten elismert és egyre inkább keresett, különleges borok közé, és a borversenyeken szerzett díjak is erősítik a fajta iránti érdeklődést: a Tornai Pincészet 2015-ös Prémium Juhfarkja 2017-ben például elnyerte a legmagasabb elismerésnek számító a Trófea-díjat a londoni International Wine Challenge-en. A legújabb győzelem után újabb londoni Michelin-csillagos étterem választotta be két borukat és két másik somlói bort a kínálatába.

„Öt fővárostól is csak kétórás autóútra vagyunk, a világ egy kicsit kinyílt előttünk a nemzetközi díjaknak köszönhetően, külföldi kereskedők is jönnek. A Somló egyre sikeresebb, egyre több megoldás kínálkozik piaci oldalról, ugyanakkor problémát jelent a megfelelő munkaerő rendelkezésére állása” – mondta Tornai Tamás borász, a mintegy 60 hektáron gazdálkodó Tornai pincészet tulajdonosa, amikor sikerült elcsípnünk egy rövid beszélgetésre. „A Somló szerkezetéből adódik, hogy elaprózódik a terület, az idősebb, nyugdíjba vonuló termelők mögött sokszor nincs ott a következő generáció. Ha ezeket a területeket nem művelik meg, azok könnyen fertőzési pontokká válhatnak. Komoly kihívás, hogy ezt megakadályozzuk, és elősegítsük a birtokok hasznosítását” – tette hozzá.

A termelési módok és a feldolgozás fejlesztése, a fajtaérték-kutatás segítenek abban, hogy a legtöbbet ki tudják hozni a szőlőből és a borokból. „Szeretnénk, ha ökológiai termesztés folyna itt, de ehhez el kell érni, hogy az így készült borok megítélése, piaci értéke is elég magas legyen ahhoz, hogy a termelők örömmel vállalják az ökológiai termeléssel járó többet terheket”.

Több szolgáltatásra lenne szükség

Megkérdeztünk néhány borászt is, milyen kihívásokat tartogat a csapadékos nyár. A juhfark nagyon érzékeny a rothadásra, a borászoknak különösen oda kell figyelniük rá. Barcza Bálint, a Somló déli oldalán (és a badacsonyi borvidéken, a Csobáncon is) gazdálkodó Barcza Pincészet borásza arról számolt be, hogy még néhány évvel ezelőtt is el volt keseredve, hogy a szüret előtt rengeteg esőt kaptak, de most már sokkal bizakodóbb. „Magasabb savtartalommal szüretelünk, mit az előző években, de szép dolgok fognak születni”. Aki még csak ismerkedik a juhfarkkal, azoknak a 2017-es hordóválogatást ajánlotta, és azt is elárulta, hogy sillert is készítenek a Somlón, kísérletképp.

Tóth Péter, a Budapest borának is megválasztott 2011-es Kőfejtő Cuvée készítője szerint sem könnyű ez az évjárat, de sikerült egészséges, érett szőlőt szüretelni. Az 5 hektáron, hozamkorlátozással termelő Tóth Pince borásza szerint Somlón az jelenti az egyik legnagyobb kihívást, hogy szélesíteni kell a szolgáltatások – pl. a szálláslehetőségek - körét, a borászoknak közösen kell fellépni, és több ilyen rendezvényre lenne szükség.

A hegy ikonikus borásza, Fekete Béla, vagyis Béla bácsi hagyományait és filozófiáját továbbvivő, a családnevét viselő pincében továbbra is hosszú, 3-4 éves érlelési idővel készülnek a borok. Bár az idén előbb fog sor kerülni rá, Emmert Norman, a tavaly elhunyt társtulajdonos, Emmert György fia bizakodó a szürettel kapcsolatban. Felhívta a figyelmünket az intuícióra és a szőlő szeretetére alapuló Fekete-eszme másik fontos örökségére, a hárslevelűre is, ami Béla Bácsi nagy kedvence volt, és jelentős fajtának számít a Somlón a juhfark és a furmint mellett.