Egész nyáron zárva tartott, majd novemberre készült el a Balaton-felvidék egyik népszerű étterme, a veszprémi Chianti. Az üzletvezető szerint a helyiek nem igazán érezték magukénak a helyet, ezért elengedték a fine dining vonalat, most már van reggeli, visszatért a pizza az étlapra és az ételek alapanyagait is meg lehet vásárolni az új Gusto 13-ban. Egy pénteki ebédidőben megnéztük, hogy mit tud a "bisztrósabb" Chianti.
“A veszprémiek nem igazán érezték magukénak ezt a helyet. Ahogy beszélgettünk a betérő vendégekkel, úgy lett egyre világosabb, hogy ide máshonnan jönnek az emberek. Veszprémből alig volt vendégünk, ez pedig egy idő után kérdéseket vetett fel az üzlet jövőjéről” – kezd bele a váltás történetébe László Szabolcs, a régi Chianti helyén Gusto13 néven 2017 végén újranyitó étterem üzletvezetője. Hiába számított tehát az egyik legjobb vidéki étteremnek a Chianti, hiába kapott évről-évre kiemelkedőnek számító 13 pontot a Gault&Milliau-tól a konyhájuk, a helyi bázis nélkül úgy fest, hogy megfáradt a korábbi koncepció.
Ezért is dönthetett a fine dining étterem hangulatának lazításán végül a Budapesten, Győrben, Tatán és Veszprémben is létező Gusto delikátok, illetve a füredi Baricska csárda mögött üzletvezőként álló Martonosi Zsolt által fémjelzett csapat.
A megújult étterem nyitása épp azért csúszott meg az ígért ősz eleji dátumhoz képest, mert a csárda jelzőt újraértelmező Baricska jól futott, ezért időbe telt amíg a csapat mindkét helyen érdekelt tagjai a Balaton partjáról újra a veszprémi megújulásra hangolódtak át.
Pizza az asztalon, olivabogyó a polcon
A(z egyik) cél a váltással tehát a helyi közösség megszólítása, ennek első, legszembetűnőbb jele, hogy visszakerült az étlapra a korábban közkedvelt pizza is. Az a pizza, amit évekkel ezelőtt pont azért vettek le az étlapról, mert elég furán hatott a degusztációs menüt kóstoló ínyenc mellett a pizzában nyakig elmerülő vendég.
Az étterem belső terét az új vízió jegyében már úgy alakították át, hogy az bisztrósabb, csalogatóbb legyen az átlagfogyasztónak is. A középen elhelyezett kályha, vagy a polcokon elhelyezett delikáttermékek miatt valóban közvetlenebb a hangulat, és már reggelire is be lehet ugrani, de azért ettől még hiba lenne azt gondolni, hogy csak veszprémiek rohamozzák meg a helyet. Igaz, látogatásunkkor, egy lusta, nem épp a kimozdulásra buzdító pénteki délutánon is simán félházzal ment a hely.
Inkább a helyről alkotott kép változhat, amin sokat segíthet a Gusto márkanév is. „A Veszprém frekventált bevásárlónegyedében megtalálható Gusto Delicate bolt kisebb közösségi hellyé változott az elmúlt időszakban. Sokan beugranak oda egy kávéra, vagy egy szendvicsre, a helyiek is ismerik már a boltot, igény van ezekre a termékekre.”
Mégis, nehéz elképzelni, hogy a Gusto13 polcain válogasson egy-egy betérő, kéznyújtásnyira az étterem asztalainál ülőktől. Nekünk inkább úgy tűnt, a delikátszerű berendezéssel a dekoráción túl a betérők hangulatának lazítása, a hétköznapibb légkör megteremtése a cél. "Az egész mögött az a gondolat áll, hogy itt meg tudják vásárolni például azt az olasz lisztet, amit a pizzához használunk. Mindig lehet találni olyan ételt az étlapon, amelynek az alapanyagaiból vásárolni is lehet” – mondja László Szabolcs kérdésünkre.
A már említett pizzaválasztékon (2000-2400 Ft között) túl továbbra is az olasz és magyar konyha egyfajta elegyeként írható le az étterem étlapja, ezt a vonalat tehát a Chianti név elhagyásával is képviseli a Gusto 13.
Az elmaradhatatlan tésztaételek, a tintahallal és rákkal tálalt lumaconi, vagy a dél-tiroli sonkával felszolgált spagetti mellett azért bőven van még itt fantázia az étlapon. A körteszósszal és túrófánkkal tálalt libacombon például nehéz lenne fogást találni, de nem hiába szerepel idézőjelben a máglyarakás az étlapon. A családi ebédeknél a teljes kiütésért felelős édesség neve alatt itt valójában összetevőire bontják a klasszikus receptet, a reszelt alma helyett például zöldalmafagylalt jár a térgemoetriai alakzatokba rendezett tojáshab és tésztaalap mellé.
Amikor arról kérdezzük az üzletvezetőt, a koncepcióváltás az ígért 10-20 százalékos árcsökkenéssel jár-e, a táblára kiírt napi ajánlatra felnézve elmosolyodik: “ezt mondjuk épp egy 4800 Ft-ba kerülő hagymásrostélyosnál nehéz lenne mondani, de valóban próbáltunk nyomni az árakon.” Emellett még egy aprósággal próbálják közvetlenebbé tenni az atmoszférát, hiszen bármelyik vendéget lekísérik a borospincébe, hogyha az aktuális borlapon nem találna megfelelő italt, és inkább a teljes, egyébként elég nagy választékból választana bort dugódíj ellenében.
