Pavilon: itt arcba kapjuk a 70-es éveket, és nagyon jót eszünk

Ha egyszer eltérítenének az ufók, és valamiért a balatonboglári platánsoron, a Pavilonnál tennének ki az űrhajójukból, még véletlenül se gondold azt, hogy rossz idősíkba kerültél. Mert annak ellenére, hogy az objektumban minden a hetvenes-nyolcvanas éveket idézi, elég egy pillantást vetni az étlapra, és kiderül: a legjobb helyen vagy, a legjobbkor.

Mi is pont így érezzük magunkat, amikor megérkezünk egy késői ebédre. Arcba kapjuk azt, amit a népnyelv szocreálnak hív: az eredeti mozaikos padlón barna-sárga geometriai mintás szőnyeg, a piros műbőr párnás székeken pedig egy csoport boldogan kanalazza a paradicsomlevest. A pult már maga egy időutazás, és rengeteg olyan tárgy van itt, amit a kilencvenes években és az annál később született vendégeknek már el kell magyarázni. Az étlap ehhez képest olyan, mint ha nem is Balatonbogláron, hanem Észak-Olaszországban dobott volna le minket az az űrhajó.

Már csak egy narancssárga Vespa hiányzik

A helyet a balatonlellei Antal-Tizedes házaspár, Dorisz és Róbert viszik. Ősztől tavaszig a dél-tiroli Meranóban élnek a kislányukkal és a kisfiukkal, Dorisz pultosként, Róbert szakácsként dolgozik. Úgy gondolták, a sok tapasztalatot, amit sok év alatt külföldön gyűjtöttek, megpróbálják az itthon töltött hónapokban kamatoztatni, mesélik. Már régen kinézték magunknak ezt az épületet, álmodoztak, hogy milyen jó kis hangulatos helyet lehetne kialakítani itt. Aztán jött egy lehetőség, és 2017-ben sikerült megvalósítani a terveiket.

Olyan kocsma volt ez régen, ahol este egy kis rácsos ablakon adták ki az italokat - a kockás műanyag terítőt és a fehér lyukacsos trikókat pedig már nem nehéz ideképzelni. Végre értjük, hogy lehet az, hogy a dizájn egy KISZ üdülő társalgóját, az étlap pedig Olaszországot idézi.

A Pavilon ötletét egy bécsi vendéglátóhely adta, de ez természetesen teljesen más életérzés a Balatonnál. Azért lovagolták meg a retrót, hogy felidézzék egy kicsit azt a világot, melyben felnőttek, a lellei nyarakat - mondja Dorisz. A menzákat idéző piros székek már itt voltak, a dizájnelemeket Róbert gyűjtötte össze.

Folyamatosan szépül a hely, nemsokára egy narancssárga, rozsdás Vespa is érkezik, ha minden igaz, meséli csillogó szemmel a szakács-tulajdonos. Éppen fatüzelésű kemencét épít az udvarra. Így még jobb minőségű pizzát fognak tudni adni, és sokkal nagyobb lesz a kapacitásuk is.

A pizzától a pacalig

Ha már a pizzánál tartunk, élesztős és kovászos pizzatészta is készül. Kísérleteznek, hogy melyikkel lesz jobb a végeredmény. Hétféle pizza van az étlapon (1290-2390 Ft), de kérésre bármilyet összeraknak a mozzarella, pármai sonka, speck, ricotta, gomba, stb. feltétekből. És persze itt vannak a tészták, arrabiata szalámival, curry-vel és tejszínnel (1690 Ft), linguine cukkinivel, baconnal, koktélparadicsommal, fokhagymával, parmezánnal (1690 Ft), stb. Aki végigette a klasszikusokat, megismerheti a meranói stílusút tejszínnel, gombával, fokhagymával és cukorborsóval (1790 Ft).

Dorisz és Róbert természetesen nem állnak meg a pizzánál és a tésztáknál. A bruschettához ők sütik a kenyeret, a napi ajánlatba kerülhet gnocchi vörösboros gorgonzolás szósszal, vagy osobucco sáfrányrizottóval, amihez éppen kedve van a séfnek. A „Pacal alla parma” egy paradicsomos pacal parmezánnal, olívával, hagymás-répás-zelleres alappal (2690 Ft). Fokhagymás pirítóssal adják. Olaszországban ez egyáltalán nem „pasis” étel, a nők is nagyon gyakran fogyasztják.

Olaszországból hozzák a lisztet, a paradicsompürét, crudo sonkát a tésztát és az olívaolajat. Amikor szabad napjuk van, kiugranak áruért és feltöltik a raktárat. Roskadásig van az autó, főleg a nápolyi liszttel, a család alig fér be már a kocsiba.

Itt mindig fél 4 van

A Pavilon igen hangulatos hely esti iszogatáshoz is, köszönhetően többek között a kerthelyiségnek. Az italkínálat vázát nagyüzemi üdítők, sörök alkotják, de csak helyi borokat tartanak. A Bujdosó, Konyári, Légli-borok kimérve is kaphatók. A szemes kávé Szekszárdról, A Kávé Házából érkezik. A vendégek csak esőben szorulnak a benti helyiségbe, a legtöbben a Pavilon előtt és a hátsó kertben időznek. Van valami a helyben, ami miatt nem akarsz elmenni innen, már nem sietsz sehová. A retró pult feletti falióra ráadásul mindig fél 4-et mutat.

Az egyetlen szomorú látvány az üresen álló fagyispult. Róbertnek is nagyon hiányzik a fagyi, de egyelőre nem tudták megoldani, hogy legyen, pedig megvették a gépeket is hozzá. Rajta vannak, hogy találjanak egy cukrászt, aki szakszerűen elkészíti. Csak a klasszikus ízek lesznek, és maximum 10-féle.

A Pavilonban az olasz lazaság és a balatoni nosztalgia együtt valami egészen meghatározhatatlan dolgot hoz létre, de jó benne létezni. Szuper a hely komolyabb és lazább ebédhez, pizzázáshoz, de ugyanolyan hangulatos egy kávéhoz vagy fröccshöz.