Nagy a füle, hegyes a foga, éjszaka él, nappal alszik – ezzel fel is soroltuk az összes hasonlóságot, amiért Drakulát hozzá hasonlítják. Azonban félni kár tőle, hisz rovart és gyümölcsöt eszik ember helyett. Bemutatjuk a Balaton környékének denevéreit és legfőbb (jó) tulajdonságaikat.
Tavaly augusztusban különös programsorozat ért véget a keszthelyi Balatoni Múzeumban. A denevérekre - ezekre a sokszorosan félreismert repülő emlősökre - vetült a rivaldafény. A denevérek színes világa címmel időszaki kiállítást rendeztek, volt Denevérészek Éjszakája és Denevér-napokat is tartottak. A múzeum így indokolta a nemes programsorozatot: "A kiállítás célja, hogy a kevéssé ismert, számos - téveszmén alapuló - negatív tulajdonsággal felruházott egyetlen repülő emlőst közelebb hozza az emberhez."
Egész Magyarországon találkozhatunk denevérekkel, ez alól a Balaton térsége sem kivétel. Minden hazai fajuk védett, sőt nyolc fokozottan a veszélyeztetettsége miatt. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban 2006 óta monitorozzák az állományt a Bakony területén. A helyzet a szokásos okok miatt sanyarú: eltűnnek az élőhelyeik. Főleg a természetes szálláshelyekhez, így faodvakhoz és barlangokhoz szokott fajok vannak veszélyben, de pl. a rőt koraidenevérek megtanultak az ember mellett élni, és akár panelházak hézagaiban meghúzni magukat. Mindemellett a rovarirtó szerek egyre sűrűbb használata is pusztítja az egyedeket.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park oldalán egyébként jól látható, hogy több faj eleve védett is (alpesi, bajuszos, barna hosszúfülű, csonkafülű, durvavitorlájú törpe-, fehérszélű törpe-, fehértorkú, hegyesorrú, kis patkós-, közönséges, közönséges kései-, közönséges törpe-, nagy patkós-, nyugati pisze-, rőt korai-, szoprán törpe-, szőrőskarú korai- szürke hosszúfülű-, tavi, vízi denevér), szóval ne próbáljuk lecsapni az amúgy igen hasznos bőregereket.
A denevérek nem éppen a legszebb állatok a hagyományos esztétikai felfogás miatt, ráadásul a popkultúra régóta a vámpírokkal azonosítja a zömmel gyümölcsöket és rovarokat (rendben, néha vért is) fogyasztó, viszont Drakulához hasonlóan éjszakai életet élő emlősöket. A nappalt általában egy odúban, barlangban, épületek rejtett zugaiban, fejjel lefelé csüngve, alva töltik, éjjel mennek ki vadászni. A nőstények zömmel együtt kölykedzenek, külön helyre gyűlnek össze e célra.
Az egyes denevérfajok abban is különböznek, hogy miként vészelik át a telet: vannak a madarakhoz hasonlóan vándorló fajok, de vannak olyanok is, amik téli álmot alszanak. Ezeket ilyenkor nem szabad felébreszteni, hisz eleve képtelenek mélyalvó állapotban a mozgásra (a testük a környezet hőmérsékletére hűl, alig van pulzusuk, alig lélegeznek). Ha valamilyen módon a lakásba kerülne egy hideg elől menekülő denevér, puszta kézzel ne fogjuk meg, hisz megrémülhet és (csak ebben az esetben) meg is haraphat. Érdemes a nemzeti parkot hívni ilyenkor. Azon pedig nem kell aggódnunk, hogy a hajunkba ragadnak, mert ez tévhit.
Hogy mennyire nem kell félni a denevérektől, jól mutatja, hogy 2016-ban az év emlőse lett, sőt a Földművelésügyi Minisztérium programot indított denevérbarát épületek kialakítására. A denevér hasznossága annyira alapvető, hogy akár épületekbe is telepítenek belőlük.
Zárásul álljon itt egy videó, amin látható, ahogy a kedves kis jószágok kimásznak egy dobozból és elfoglalják új lakhelyüket, egy templom padlását.
