Ha egy borászt arra kérünk, hogy meséljen a dűlőiről, akkor készüljünk hosszú válaszra, sok-sok történetre. Hiszen a jó bor alapja a jó minőségű szőlő, ehhez pedig rengeteget kell a szőlőben dolgozni, nem csoda, ha szoros a kapcsolat borász és dűlő között. Amikor mi a déli partról megkerestünk 5 borászt, hogy mutassa meg nekünk egy-egy kedves dűlőjét, nem sejtettük, hogy milyen színes történeteket ismerünk meg.

A Balaton déli partjáról sokaknak az ugrik be, hogy lapos. Ez tévhit, a borvidék ugyanis a Somogyi-dombság északi vonulatain terül el, talajadottságai pedig Szekszárdéhoz hasonló: döntően löszös üledéken képződött különféle erdőtalajok. A nagyobb meleg igényű fajtákat a nyugati, míg a kevésbé meleg tűrőket a keleti oldalra telepítik, sok fajtával dolgoznak, több fehérbor készül, mint vörös és a buborékosok is komoly szerepet kapnak. Talán nincs is még egy ilyen borvidékünk, ahol klasszis fehér-, vörösborok és pezsgők is készülnek. 

Sokan a Dél-Balatoni Borvidéket csak Balatonboglár és Balatonlelle környékével azonosítják, ezért mindenképpen szerettük volna bemutatni, hogy ennél a borvidék jóval nagyobb, hiszen Kötcsén, Kőröshegyen és Kéthely környékén is ugyanolyan értékes területeket találunk ezen a nagy múltú bortermelő vidéken.

Konyári Bori – Késa Birtok, Balatonlelle, Kishegy

"Több oka is van annak, hogy miért ez a kedvenc területünk. Édesapámtól kaptuk a férjemmel, közvetlenül a Konyári melletti terület ez. Nagy kitettségű, meredek rész, amivel rengeteg munkánk volt, bonyolult volt megtisztítani, egy ronda akácerdőt kellett eltüntetnünk, hogy szőlő kerülhessen ide. Sok munkánk volt benne, ezért úgy voltunk vele, hogy a kedvenc fajtáinkat ültetjük erre a kicsit több, mint 2 hektárra. Syrah, cabernet franc, petit verdot, alul egy kis viognier, olaszrizling és furmint. A furminthoz Szepsy Istvántól kaptuk meg az ő saját telepítésre előkészített oltványait. Azóta is bizalommal fordulhatunk hozzá, jó tanácsokat kapunk tőle, az elsők között kóstolta a szűztermésből készült bort.

A furminttőkék mellett van egy hatalmas rókavár, erről neveztük el a bort is. Pár tőkénk bánja a szomszédságot, de szeretnénk velük jóban lenni, így azt a pár tőkét nem is pótoltuk, hogy ne zavarjuk őket."

Podmaniczky János – Podmaniczky Pince, Kőröshegy, Magyaródi-tető

"Szerintem a Balaton mellett hozzátartozik a környezeti képhez a rendezett szőlőültevények látványa. Kőröshegy 3 kiemelt dűlőjének egyike a Magyaródi-tető, korábban 70 hektár szőlő volt itt, ennek jelentős része azonban kipusztult. Csak a 2000-es évek elején indult el újra az élet, ma már majdnem 40 hektár terem újra. Remélem, hogy folytatódik az ültetvények megújulása, hiszen jó fekvésű, kiemelkedő talajadottságú részről van szó, ráadásul könnyen megközelíthető. Keletről és délről erdő határolja, igen gazdag vadállománya van, a szarvasok és vaddisznók ellen kerítéssel védekezünk. Így viszont a kisebb vadak szaporodtak el, most 4 felnőtt és tizenpár vadnyúl lakik a sorok közt."

"Kedves fajtáinkat telepítettük ide, rajnai rizlinget, fehérburgundit (chardonnay) és kisburgundit (pinot noir), ami a Miss Rozé borunk egyik fő alkotóeleme. Emellett olaszrizling és kékfrankos is található itt, a terület elsősorban a fehér szőlőknek kedvez. Kedvelt kirándulóhelyről van szó, gyalogosan és lovaskocsival is gyakran jönnek erre, szép rálátás nyílik innen a Tihanyi-félszigetre, naplementekor páratlan látványt nyújt."

Bujdosó Ferenc – Bujdosó Szőlőbirtok és Pincészet, Balatonboglár, Bánomhegy

"Édesapám a '70-es évek végén szerezte meg a területet, akkoriban a magántulajdont még nem nézték jó szemmel, ezért titokban kellett tartani. Nem volt művelésben, amikor hozzánk került, pedig korábban is szőlőterület volt, a dűlő aljában még lakóházak maradványai voltak, amit addigra már birtokba vett a természet. Újra kellett telepíteni az ültetvényt, egy öreg napszámos segített ebben nappal, Papa pedig éjszakánként titokban járt ki megnézni, hogy minden rendben megy-e. Mire termőre fordult, addigra puhult annyit a rendszer, hogy elkezdhettünk dolgozni rajta. Az egész család kötődik a dűlőhöz, az ottani erdőt is kitakarítottuk, sokszor csak úgy felugrunk szalonnát sütni, ez a legkönnyebben elérhető kedves helyünk."

"2004-ben telepítettük újra, mivel ez az egyik legforróbb dűlőnk, így cabernet sauvignon került ide, ideális a hely neki. A komoly vörösboraink alapanyagát adja ez a terület. Másfél hektár az egész, szívesen vennék még többet, annyira jó rész. A talaj nem egységes, felül kötöttebb, agyagos, középen a letörésnél erodáltabb, alul pedig vastagabb a termőréteg. Érdekes lenne egyszer a három szintről külön készíteni bort, ez a feladat a fiamra vár, hogy toszkán minta alapján a talaj szerint külön szüretelve bort készítsen."

Veszprémi László – Veszprémi Pince, Kötcse, Csillagó-dűlő

"Ha ránézünk a térképre, akkor azt látjuk, hogy ez a Somogyi-dombság egyik legmagasabb pontja 314 méterrel. Sokáig ez volt a legmagasabb, de pár éve újramérték és az Almán-tető megelőzte 3 méterrel. Vicceltünk is azzal, hogy egy éjszaka odahordunk pár köbméter földet, hogy visszavegyük az elsőséget.

Kötcse régi szőlőtermelő település, egy birtokvitáról szóló iratban már 1229-ben megjelent az itteni szőlő. Az akkori leírásokban szereplő Kötcse inferior és superior itt az alsó és felső területre utalt, mi pedig ennek tiszteletére neveztük el az innen készített portugieserünket Inferiornak. A fajta ritka nálunk, Villányban igazán elterjedt, de ebben a meleg dűlőben is jól érzi magát a sárga, löszös talajon. Viszonylag fiatal az ültetvény, mégis komoly bort ad, mostanra a pince védjegyévé vált."

"A dűlőből pont rálátni Kötcsére. Amikor az 1700-as években német családok érkeztek ide, ők élesztették újra a török megszállás alatt eltűnt szőlőkultúrát. Takaros zsákfalu, itt minden családnak volt szőlője és pincéje, ahol a saját részre bort készítettek. Sajnos mára sok pince nem működik, a magunk módján viszont szeretnénk megmenteni a jellegzetes pincesort, emiatt már három pincénk is van. Apró lépésekben haladunk, de a jó bor sem öt perc alatt készül."

Szabó Zsolt – Szabó Bormanufaktúra, Somogysámson, Fenyősi-dűlő

"Ahogy az ember jön át a dombtetőn és kiér az erdőből, kinyílik előtte a tér és pazar kilátás tárul elé a Fenyősi-dűlőből a zalai dombokra és a Kis-Balatonra. A Marcali-hát nyugati oldala a délutáni órákban kapja a napsütést, egész estig, emiatt az érettséggel itt nincs gond. Az agyagbemosódásos erdőtalaj jól tartja a vizet, talán nehezebben művelhető az agyag miatt, de a dűlő fekvése bőven kárpótol a plusz munkáért.

Egy táblában 23 hektáron gazdálkodunk itt, hosszú, akár kilométeres sorokkal. Fiatal az ültetvény, zöldveltelinit, zenitet és merlot-t telepítettünk, utóbbitól sokat várok, látom benne a komoly vörösbor ígéretét. Pár éve, még vásárolt szőlőből készítettem egy veltelinit, akkor olyan jól sikerült, hogy azóta is keresik rajtam a vásárlók. Sok helyen nem kezelik a helyén a fajtát, egyszerű tömegbornak készítik, én viszont szeretném megismételni azt a korábbi szép bort, ezért is telepítettük ide a veltelinit."