A Várvölgy-Kő orra-Lesenceistvánd túrán nem kell leküzdeni nagy szintkülönbségeket, ezért tökéletes program a nyári melegben is. Egyébként is annyira szép a táj, hogy a gyakori fényképezés és szelfizés itt alap, nem érdemes sietősre tervezni ezt a kirándulást.
De először ismerjük meg egy kicsit közelebbről ezt a környéket! Várvölgy falut a Keszthelyt Tapolcával összekötő útról érhetjük el. Két régi település, Alsózsid és Felsőzsid egyesüléséből jött létre. Eredetileg a Bakonyzsid nevet kapta, később lett belőle Várvölgy, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a falu közelében levő hegyeken Rezi és Tátika várának romjai magasodnak.
A Lesence-patakról elnevezett Lesenceistvánd korábban többek között a Nedeczky és az Esterházy-család birtokában volt, és a közelben, Lesencetomajon épült a szomorú véget ért neogótikus Hertelendy-kastély, amiből mára semmi sem maradt.
A falu melletti láprétek néhány évtizeddel ezelőtt még húsevő növényeknek adtak otthont, őshonos volt itt a lápi hízóka és a harmatfű is. A bauxitbányászat azonban tönkretette a növényritkaságok élőhelyét.
A Kő orrához egy rövid és egy hosszabb úton is el lehet jutni. A Google először megtréfált minket, a kilátópont ugyanis egyáltalán nem ott van, ahova a térkép teszi (Lesenceistvánd belterületére), érdemes tanulmányozni a Kéktúra vonatkozó szakaszának leírását.
Kezdjük a rövidebbel: a Tapolcától Várvölgyön át Keszthelyre vezető távolsági autóbusz Lesencefalu, szőlőhegy megállójától induló kéktúra-útvonalon 10-15 perc alatt elérjük a magaslatot. Ha ezt az utat választjuk, árnyék nélküli kaptatóra készüljünk. (Létezik egy Lesencefalu, Hosszúbereki szőlőhegy megálló is, ne keverd össze őket!)
A Várvölgyről induló, szőlők és présházak között vezető hosszabb út a szebb, a falu központjából induló Zsógor köz vezet minket a turistaútra. Mi erre szavazunk. Eleinte egy mezőn haladunk, elhagyjuk a Várvölgy Panziót, majd a pincék mellett kanyargó utat követjük.
Ilyen látványra érdemes készülni:
A piros jelzés vezet be minket az erdőbe.
Laza sétával érjük el az elágazást, ahol sárga táblák igazítanak útba. Eljuthatunk innen Vállusra, a vonyarci Berzsenyi-kilátóhoz vagy a Rendőrkutya-temetőhöz is.
A Kő orra innen már csak egy rövid emelkedő. Piros-fehér-zöldre festett pad és árnyék vár.
406 méter magasan vagyunk a tengerszint felett. Látjuk a tanúhegyeket, a déli partot, a Somlót és még a távoli Kab-hegyet is. Innen fentről tökéletesen látszik, hogy milyen magas lehetett a felszín, mielőtt az erózió és a külső erők hatására lepusztult. A Badacsony és a Szent György-hegy teteje tanúsodik erről, nem véletlenül nevezik őket tanúhegyeknek. (A kilátásról egy egész galériát találsz a képre kattintva).
Innen vissza is lehet fordulni Várvölgy felé, de érdemes egy kitérőt tenni Lesenceistvánd és a Szűz Mária Neve-kápolna felé. A Kő orrától a már említett rövidebb úton haladunk lefelé, lesétálunk a buszmegállóhoz, Tapolca irányában haladunk kb. 200 métert, majd balra fordulunk és Lesenceistvánd felé vesszük az irányt a bekötőúton. Ismét gyönyörű dombok és völgyek, présházak és nyaralók mellett visz az utunk.
Az egyik kisebb dombon emelkedik az apró Szűz Mária Neve-kápolna. A monda szerint a templomot egy diófa helyén emelték, amelynek lombjai között látták megjelenni Szűz Máriát az arra járó csőszök.
A panoráma innen is mesés, és tényleg van valamilyen különleges energiája a helynek.
Innen már csak egy rövid séta Lesenceistvánd, ahonnan a közeli Lesencetomajra, onnan pedig Tapolcára vagy Keszthely irányába juthatunk el tömegközlekedéssel.
A Kő orra tényleg az egyik legszebb panorámát nyújtja, ugyanakkor könnyen megközelíthető, nem kifejezetten túrarajongó barátokat is érdemes elcsábítani erre az útvonalra.
