A túra, ahol könnyű kísértésbe esni: Badacsonytól Salföldig a Balaton-felvidéki Kéktúrán

Az őszi színkavalkád legszebb, talán utolsó előtti pillanatában kapaszkodtunk fel a Csönge-hegyre, sétáltunk át az erdőn, majd érkeztünk meg szőlők és rétek között Salföldre. A 6 és fél km-es, szinte végig könnyű útvonal a Balaton-felvidéki Kéktúra befejező – vagy ha úgy tetszik, az első – szakasza, amit számos látnivaló kísér.

Az Országos Kéktúra (OKT) balatoni, Keszthelytől Nagyvázsonyig vezető szakasza mellett a Balaton-felvidék saját, szintén kék sávval jelzett túraútvonala is bakancslistás program, ha szeretnétek jobban megismerni ezt a vidéket. A Balaton-felvidéki Kéktúra Pétfürdőtől indul, Balatonalmádit, Csopakot, Balatonfüredet érintve halad Szentantalfán át a Káli-medencébe, majd a badacsonyi hajóállomáson ér véget. Az összesen 103 km-es útvonal 6-14 km-es szakaszokból áll, amelyek teljesítését pecsételéssel bizonyíthatjuk, az OKT-hoz hasonlóan.

Míg a legtöbben a Bakonytól közelítenek a Balaton felé, mi fordítva indultunk el a kék sávos úton.

A túránk a badacsonyi hajóállomástól indul. Eredetileg ez a 11 szakaszos túra végcélja, teljesen logikus, hogy nyáron a fél Balaton-felvidéken átsétáló túrázók sok km-en át a tó látványából merítenek erőt a holtpontokon. Ilyenkor, novemberben, a sejtelmes fényben fürdő Badacsony és a még mindig hihetetlenül kék, párás Balaton is elég motiváció, hogy felkaptassunk a 300 méteres Csönge-hegyre.

Ez a szakasz a látnivalók és a csábítások útvonala, egy sor kitérővel jutalmazhatja magát az, aki elindult, és túrabakancsot húzott, főleg nyáron. Itt vannak például a strandok. Az útvonal egy darabig a part mentén, Badacsonytomaj strandjai mellett vezet, mintha direkt úgy tervezték volna meg, hogy melegebb időkben az ember kénytelen legyen letérni az útról egy csobbanársa vagy egy lángosra.

A nyomvonal ezután felkanyarodik a faluba, és érinti a Szent Imre-bazalttemplomot és a Tájházat (hivatalosan Helytörténeti és Néprajzi Gyűjteményt.) Korlátozásoktól mentes időkben itt tehettek egy időutazást, és kaptok egy kis ízelítőt, hogy milyen lehetett egykor itt az élet: a halászat és a szőlőművelés eszközeit, régi fotókat és dokumentumokat láthattok, amelyek bemutatják a település múltját és fejlődését.

Elhagyjuk a körforgalmat, és Káptalantóti irányában sétálunk tovább néhány száz métert. Újabb kísértésként feltűnik a Borbély Családi Pincészet a bal oldalon, de sajnos még a borászat előtt elkanyarodik az út jobbra. (Persze ér tenni egy kis kitérőt).

Földúton haladunk tovább. Jobbra csak méretes sitthalmok adják a panorámát, balra viszont ott a Gulács és a Tóti-hegy lenyűgöző látványa. Közben tehenek és lovak figyelnek minket a villanypásztorral elkerített legelőkről. Egy idő után balra visz az út, innen szinte soha nem látott oldalát mutatja a Badacsony.

Badacsonyörs szűk utcáin kanyarog tovább a kéktúra, nem feltétlenül a legrövidebb lehetséges nyomvonalon. Először kicsit eltévedünk, újra gyanúsan közel lesz a Balaton, majd visszakeveredünk a kék sávra, a Kisörshegyi út – Felsőbüki út csapáson. Itt rövidíteni is lehet, ha van egy jó térképetek, de megéri élvezni a ritkán látható panorámát az Örsi-hegy lábától. A VáliBor pincészet sincs már innen messze, csak szólunk.

A szőlők és a házak mögött már ott az erdő. Az egyik pillanatban még a kilátásban gyönyörködünk, a következőben pedig már sárga lombszőnyegen sétálunk. Az erdő szélén van a túra egyetlen, meredek, nehezebben járható szakasza, közepesen izzasztó kaptatóval. Szerencsére nem tart sokáig, utána átadjuk magunkat a látványnak. A legszebb, utolsó előtti pillanata ez az őszi színkavalkádnak.

Elérkezünk oda, ahol több útvonal keresztezi egymást: a Balaton-felvidéki Kéktúra a piros jelzéssel találkozik az erdő közepén. Egy kb. 1 km-es kitérővel innen a salföldi pálos kolostorromhoz juthatnánk.

Továbbhaladva a kéken, lejteni kezd a terep. Az erdőt elhagyva szőlők, szántóföldek mellett sétálunk a falu felé.

Elsétálunk a sötét múltú Steiner-kereszt mellett. „A salföldi Steiner-keresztet állítólag annak emlékére állíttatták, hogy a kukoricáját őrző özvegy Steiner Gyulánét ott éjszaka megölték” – írja Somogyi Győző Kossuth-díjas magyar grafikusművész Ország, város… (Helynév-játék a Káli- és a Tapolcai-medencékben) című, a Pannon Tükörben 2012-ben megjelent cikkében.

Teszünk egy kis kitérőt balra a T jelzésen, a Csönge-hegyi kilátóhoz. Ahogy errefelé gyakran megesik, egy pár száz méteres kis domb viseli a "hegy" elnevezést. Ezen a dombon egy 2015-ben épült kilátó épült, a magassága pedig éppen elég ahhoz, hogy gyönyörű kilátást nyújtson a teljes Káli-medencére a Hegyestűig bezárólag, tiszta időben pedig a Balatont és a boglári dombot is láthatjuk innen.

Innen csak egy nagyon rövid szakaszt kell megtenni, és a Salföld Természetvédelmi Majorhoz érünk. Egész más arcát mutatja a falu az őszi csendben, olyan, mintha egy mese kulisszái között sétálnánk.

A Balaton-felvidéki Kéktúra Kővágóörs felé vezet tovább innen. Most, hogy rövidebbek lettek a nappalok, már nem vállaljuk be ezt a 6 km-es szakaszt. Ha más idők járnának, és hétvége lenne, a Pajta Galériában pihennénk ki az út fáradalmait, művészi fotók és régi történetek között. Bízunk benne, hogy hamarosan nem csak feltételes módban írhatunk erről.