Szeremley Huba regénybe illő életet élt: 1956-ban sportrepülőgépén hagyta el Magyarországot családjával, hogy Ausztriában kezdjen új életet. Sikeres vállalkozó lett Afrikában és a Közel-Keleten is, a rendszerváltás után költözött haza és alapított borászatot Badacsonyban.
A leggazdagabb magyarok közé tartozott. Vagyona 2008-ban a 100 leggazdagabb magyar című kiadvány szerint 20,5 milliárd forint volt – de a Telex.hu cikke szerint az üzletembernek „saját bevallása szerint sosem volt nagyobb vagyona 3,5 milliárd forintnál”.
Szenvedélye volt a vitorlázás és a hajózás: 2012-ben még 132 napos hajóútra indult feleségével és 5 éves kisfiával az Atlanti-óceánon. 2014-ben elvesztette vagyonát, elszegényedése a brókerbotrányhoz köthető. Egy évvel később nyomozás indult ellene és egyik üzlettársa ellen csalás gyanúja miatt, Szeremley Huba azonban ártatlannak tartotta magát. Birtokát el kellett adnia, később egészsége is megromlott.
A régi szőlőfajták megmentője
Szeremley Huba nevéhez fűződik a régi, csaknem feledésbe merült szőlőfajták, a bakator, a budai zöld vagy a kéknyelű megmentése, és a minőségre törekvő magyar borászokat egyesítő Pannon Bormíves Céh megalapítása is. Az általa alapított Szeremley Borház (ma Szőlőhegy Bisztró) az első, minőségi alapanyagokkal dolgozó badacsonyi éttermek között volt.
Kardos Gábor, a Balatoni KÖR alapítója az Azonnali.hu-n olvasható cikkében említi meg, hogy Szeremley Hubának a hagyományos birtokkoncepció helyreállítása is szívügye volt, amihez Badacsonyban a szőlő és a bor mellett a szürke marhák, bivalyok és mangalicák is hozzátartoztak. A szerző így fogalmaz:
„A badacsonyi bor hírnevét helyreállítani és a Balaton akkor legjobbnak számító éttermét elindítani egy olyan korban, amikor még a Kádár-kori igénytelenség uralt mindent. Ez volt a legnagyobb kalandja, amire vagyona nagy részét rászánta.”
„A badacsonyi bor hírnevét helyreállítani és a Balaton akkor legjobbnak számító éttermét elindítani egy olyan korban, amikor még a Kádár-kori igénytelenség uralt mindent. Ez volt a legnagyobb kalandja, amire vagyona nagy részét rászánta.”
Jásdi István borász így emlékezik a Mandiner.hu-nak írt cikkében:
„Legenda volt már életében. Legendás történetek és vagyon-legenda fűződött a nevéhez… Állandóan olyasmit csinált, amivel meglepte a környezetét. Szőlőterületeket vásárolt, amikor mindenki eladni akart. Régi fajtákhoz, a Kéknyelűhöz és a Budai Zöldhöz vagy a Bakatorhoz meg ismeretlen újakhoz, a Zeuszhoz nyúlt, amikor ezek már-már eltűntek az országból. Az összefogást hirdette, amikor a Kádár-kor rosszemlékű közösködése után mindenki maga akart boldogulni...
Szeremley Hubával nagy formátumú barátot veszítettünk el. Egy magyart, aki maga alakította a sorsát egy olyan korban, amikor legtöbbünk nem tudott kitörni a ránk kényszerített rendszerből. Olyan kollegát, akinek ötleteire, munkájára oda kellett figyelnünk akkor is, amikor láttuk, nem ő fogja ezeket végigvinni.”
„Legenda volt már életében. Legendás történetek és vagyon-legenda fűződött a nevéhez… Állandóan olyasmit csinált, amivel meglepte a környezetét. Szőlőterületeket vásárolt, amikor mindenki eladni akart. Régi fajtákhoz, a Kéknyelűhöz és a Budai Zöldhöz vagy a Bakatorhoz meg ismeretlen újakhoz, a Zeuszhoz nyúlt, amikor ezek már-már eltűntek az országból. Az összefogást hirdette, amikor a Kádár-kor rosszemlékű közösködése után mindenki maga akart boldogulni...
Szeremley Hubával nagy formátumú barátot veszítettünk el. Egy magyart, aki maga alakította a sorsát egy olyan korban, amikor legtöbbünk nem tudott kitörni a ránk kényszerített rendszerből. Olyan kollegát, akinek ötleteire, munkájára oda kellett figyelnünk akkor is, amikor láttuk, nem ő fogja ezeket végigvinni.”
