A szüretelésről elsők között a szőlőre és az ahhoz kapcsolódó hagyományokra asszociálunk legtöbbször, pedig az érett gyümölcsök leszedésén túl a fenyők tobozait is rendszerint szüretelik, különböző célokból. Nem is akárhogy: a badacsonyörsi Folly Arborétum és Borászat szüretén azt is megnéztük, hogy másznak fel az alpinisták a több mint 10 méteres fára lefűrészelni az óriástobozokat.
A Folly Arborétum és Borászat csodás környezetét talán már senkinek sem kell bemutatni, a jelenleg is számos fejlesztésnek helyet adó területen évszakonként változatos élményekben lehet részünk, ilyen az idén kivételesen decemberre eső tobozszüret is. A most lassabban beért (általában novemberre szokták időzíteni) ciprusok, cédrusok és óriástobozú fenyők szüretelésébe pillanthattunk be advent harmadik hétvégéjén. Az egészen apró tobozoktól a pikkelyeire szemünk láttára széthullón át az óriás ananászformájúig sokféle látványban lehetett részünk.
Az arborétum területére érkezve egy gyorstalpalót kaptunk a tobozok fajtáiról az arborétum kertészei, Imre Zsuzsanna pedagógus és Szegedy Barnabás biológus előadásában. Ismertették a fenyőfélék, a cédrusok és a ciprusok főbb jellemzőit, kiderült például az is, hogy fajtától függően egy toboz megérésére akár 2-3 évet is várni kell. Ezek után kezdődhetett a szüret, ami tulajdonképpen egy vezetett arborétumi séta volt.
Először az atlaszcédrus tobozszüretének lehettünk szemtanúi. A szóban forgó fa már 60 éves, melyet Folly Réka édesapja, Folly Gyula ültetett. A levágott tobozok némelyike teljes formájában került a kosárba, míg egyesek a zuhanás pillanatában pikkelyeikre hullottak szét – ezek azok a lemezkék, melyek a toboz szerkezetét alkotják, és amelyek közt rejtőznek a termőmagok is. Maga a szüret ez utóbbi miatt fontos folyamat, a tobozokból kiszedett magokat ugyanis az arborétum amellett, hogy értékesíti, saját nevelésre is felhasználja, így biztosítva az arborétum élővilágának utánpótlását.
Tovább, egyre felfelé haladva megismerkedtünk számos különleges formával és növénnyel. Az arborétum élővilágát – kiemelve néhány kedvencünket: az extra tüskés, tövises fát, a vadcitromot és a törzsét plakkokban hullajtó platánkérgű diófenyőt – alaposan, mégis érthetően mutatták be sétavezetőink.
Fel a fa tetejére
Sétánk végállomásán a világ legnagyobb tobozát termő fenyőjével tettük fel az i-re a pontot. Ennek szüretét az egyébként faápolással foglalkozó szakemberek alpintechnikával (a több mint 10 méteres fára kötelekkel rögzített mászással) oldották meg. A sikeres érkezés után lefűrészelték az óriás, 30-40 cm hosszú, többkilós tobozokat, melyek aztán egy-egy tűpontos célzás után látványosan landoltak a kosárban.
Az ananászra emlékeztető óriástobozból ezen a decemberi napon összesen 57 db-ot sikerült leszüretelni, melyek együtt mintegy 110 kg-t tesznek ki. A még jócskán gyantás tobozoknak mindenki a csodájára járt.
